"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

library | education policy

   

Tarr Dániel

Oktatási Fehérkönyv

 

- The first Hungarian White Book on Education -

(Hungarian Ministry of Education)

2001.

Creative Commons License

Word formátumban [« word ]


[« vissza ]
[ előre »]

OKTATÁSI FEHÉRKÖNYV

Tartalom

Előszó

BEVEZETŐ

1. Az oktatás fejlesztési stratégiájának főbb elemei

2. Az oktatást érő gazdasági, társadalmi, technológiai kihívások

  • 1. Versenyképesség és innováció
  • 2. Az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat erősítése
  • 3. A társadalmi kohézió problémái
  • 4. Az élet minősége és az emberi erőforrások fejlesztése
  • 5. Az Oktatási Fehérkönyv
  • » I. Versenyképesség és innováció

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    5. Célok

    » II. Foglalkoztatáspolitika és esélyteremtés

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » III. Kultúra, indentitás és életminőség

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » IV. Kommunikációs és információs technikák

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » V. Az Élethosszig tartó tanulás

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » VI. Átmenet

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » VII. Finanszírozás

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » VIII. Szabályozás és intézményrendszer

    (Nem készült el.)

    » IX. Minőségbiztosítás

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    5. Utószó

    + MS Word verison [« read it ]

     

    Oktatási Minisztérium 2001

    Want to know more?

    ENTER LIBRARY

    » visit the Library

    .

    Dr Forgács András

    BEVEZETŐ

    TARTALOM

    1. Az oktatás fejlesztési stratégiájának főbb elemei

    2. Az oktatást érő gazdasági, társadalmi, technológiai kihívások

    Az újkori történelem során az oktatás meghatározó szerepet játszott az országok gazdasági és társadalmi fejlődésében, nemzetközi versenyképességük és pozíciójuk alakulásában. Figyelembe véve a XXI. század elejének gazdasági, technológiai folyamatait ez az összefüggés a jövőben még erősebbé válik. Ugyanis, a történelem során először a tudás, az információk létrehozása, közvetítése és alkalmazása vált a gazdasági és társadalmi fejlődés legfontosabb motorjává és hordozójává. A tudásalapú gazdaságban az emberi tényezőnek mindinkább meghatározó szerepe van a társadalmi újratermelés feltételeinek a megteremtésében. A jólét növelésének, az életminőség javításának és a társadalmi fejlődés elősegítésének egyik legfontosabb tartaléka az emberi erőforrások fejlesztésében rejlik. Az oktatásnak meghatározó szerepe van az emberekben rejlő fizikai és szellemi adottságok kibontakoztatásában, az egyénekben és közösségekben lévő kreatív és konstruktív energiák mozgósításában.

    Mindez hatványozottan érvényes Magyarországra nézve, amely természeti és földrajzi adottsági folytán hagyományosan rendkívül nyitott. Az ország nemzetközi politikai, gazdasági helyzetét a világpolitikai és gazdasági folyamatok közvetlenül és alapvetően meghatározzák. Ebben a megközelítésnek a legfontosabb fejleménynek ígérkezik Magyarország Európai Uniós tagsága. A fejlett és hatalmas gazdasági, emberi és tudományos potenciállal rendelkező nemzetek csoportjához történő csatlakozás gyökeresen új helyzetet teremt az ország számára mind a kihívások, mind a lehetőségek tekintetében.

    Azt, hogy egy-egy ország az elkövetkező évtizedekben milyen helyet vív ki magának az országok közösségében és ennek eredményeképpen, milyen életfeltételeket és boldogulási lehetőséget tud biztosítani saját polgárainak, nagymértékben meghatározza az, hogy erőforrásainak mekkora hányadát fordítja a szó legtágabb értelmében vett oktatásra.

    Teteje

    1. Az oktatás fejlesztési stratégiájának főbb elemei

    Az oktatás fejlesztésére irányuló kormányzati elgondolások megfogalmazása során egyidejűleg több cél megvalósítását kell előtérbe állítani: egyfelől el kell érni, hogy a hazai gazdaság minél nagyobb hányada a legfejlettebb technológiát alkalmazó területek felé orientálódjon, s a gazdaságilag aktívak köre a népesség minél nagyobb hányadát tegye ki, másfelől az oktatásnak cselekvő szerepet kell vállalnia a gazdasági társadalmi kohézió erősítésében. Végül, de nem utoljára, mérlegelni azt is, hogy az oktatás miképpen járulhat hozzá a társadalomban a kooperativitás fejlesztéséhez.

    Az oktatás akkor tudja ezeket a folyamatokat hatékonyan befolyásolni, ha az átfogó célokhoz illeszkedő koherens ágazati stratégiát alkot. Egy ilyen stratégiának konkrét, kézzelfogható és reálisan megvalósítható fejlesztési célok összefüggő rendszerét kell kijelölnie. Ehhez elengedhetetlen, de távolról sem elégséges az ágazaton belül jelenleg rendelkezésre álló eszközök és tartalékok mozgósítása. Szükség van mind az oktatás-képzési és a foglalkoztatási, szociális politikák, rendszerek közötti kapcsolódások újragondolására, mind az oktatás tartalmának, módszereinek, szervezetének, irányításának és finanszírozásának, belső világának, közvetlen környezetének célirányos, koherens átalakítására. A nagy ívű fejlesztési célok megvalósítása természetesen tetemes pótlólagos források mozgósítását is feltételezi.

    A stratégia a kialakításakor számolni kell azoknak az átfogó és számos tekintetben újszerű társadalmi, gazdasági, technológiai tényezőknek a halmazával, amelybe a fejlesztési célokat és eszközöket bele kell illesztenünk. Ez részben a fejlesztés hazai kereteit jelenti, részben azokat a tágabb nemzetközi – európai és globális kereteket – amelyeken belül Magyarország a következő évtizedekben mozogni kíván.

    Teteje

    2. Az oktatást érő gazdasági, társadalmi, technológiai kihívások

    1. Versenyképesség és innováció

    A globalizáció korában, amikor az áruk, tőkék, technológiák mozgása gyakorlatilag nem ismer sem határokat, sem korlátokat a gazdaság versenyképességének fenntartása és javítása olyan alapvető nemzeti érdek, amelyre az oktatásnak megkülönböztetett figyelmet kell szentelnie. A versenyképesség meglehetősen összetett jelenség, számos eleme kifejezetten az emberi teljesítményhez kapcsolódik, ami jelentős mértékben a széles értelemben vett oktatás, képzés eredményességének függvénye.

    Technológiai megbízhatóság

    A gazdasági versenyképességet meghatározó tényezők közül az oktatással mindenek előtt a technológiai és tágabb értelemben vett megbízhatóság hozható közvetlen összefüggésbe. Napjainkban, a technológiai és munkaszervezési megbízhatóság szervezeti hátterét tekintve a gazdaság világában jelentős átalakulás zajlik. A komplex gazdasági szervezetek sikeres működtetése, különösen a modern technológiák megbízható alkalmazása nagyfokú megbízhatóságot és szociális intelligenciát igényel az termelési folyamatban résztvevő egyénektől. Ezen viselkedésbeli adottságok kialakításában, megerősítésében és elterjesztésében az oktatásnak természetesen jelentős szerepe van. Különösen fontos az emberek felkészítése arra, hogy az ilyen szervezetekben történő munkavégzés ne jelentse számukra az autonómiáról, a kezdeményezőkészségről való lemondást, és hogy keressék ezek összeegyeztethetőségét a modern munkaszervezeti formákkal. A sikeres gazdasági szervezetek a szervezeti és a termelési folyamatok maximálisan hatékony megszervezésére törekednek.

    A jövőben egyre több ember számára a munkaerőpiaci boldogulás függ majd attól, hogy mennyire képesek kombinálni és egyensúlyban tartani egyfelől az autonómia, az öntudat és a kezdeményezőkészség megőrzését, másfelől a fegyelem és az egyformaság elfogadására való képességet. E kihívásokra az oktatás ma még csak keresi választ.

    Az alkalmazkodó képesség

    A viharos ütemű technológiai fejlődés követelményei, a piaci igények rohamos átalakulása nagymértékben felértékelik a vállalatok és a munkavállalók alkalmazkodóképességét és rugalmasságát. A gazdasági szervezetek alkalmazkodó képessége, vagyis az a képességük, hogy a világpiaci változások követése érdekében gyorsan tudjanak terméket, és/vagy technológiát is váltani, a versenyképesség meghatározó jelentőségű tényezője. Az alkalmazkodó képesség nagymértékben befolyásolható az oktatás által. Ez egyrészt szervezeti-irányítási intézkedéseket (pl. a közép és felsőfokú szakképzés szerepének növelése a gazdasági szervezetek által igényelt képzési szolgáltatások biztosításában), részben magát a képzési, tanulási és szocializációs folyamatot érintő (pl. a tanulási képességek fejlesztésének az előtérbe helyezése, a változások iránti nyitottság erősítése az egyének szocializációjában) komplex intézkedéseket igényel.

    A korszerű technológiai színvonal

    A versenyképességet meghatározó tényezők között kiemelkedő jelentősége van a technológiai színvonalnak. Ez egyfelől, összefügg az ország saját tudományos kutatási és technikai fejlesztési potenciáljával, másfelől pedig a munkaerő, és általában az emberek azon képességével, hogy az adott technológiai színvonalat befogadják és alkalmazzák. Mindkét tényező, de különösen az utóbbi nem független az oktatástól, hiszen Magyarország. a gazdaságban alkalmazott modern, versenyképes technológiának csupán töredékét állítja maga elő.

    Az informatika és kommunikációs rendszerek alkalmazásának, az idegennyelv-tudás fejlesztésének jelentősége

    A versenyképesség szempontjából kiemelkedő jelentősége van a modern informatikai és telekommunikációs eszközök alkalmazásának. Az oktatásnak kiemelt figyelmet kell szentelnie ezeknek a területeknek. Ugyancsak kitüntetett jelentősége van a versenyképesség szempontjából az idegen nyelvek tanulásának Mivel a magyar lakosság idegen nyelv tudása alapvetően, meghatározhatja az ország gazdasági pozícióit, e területen az informatikai fejlesztéshez hasonlóan önálló koherens programra és jelentős forrásokat megmozgató fejlesztésre lenne szükség.

    Megbízható tudásháttér

    A technológiai környezet fejlődése miatt a tudásháttér fejlesztésére nemcsak a modern technológia megalkotóinak és működtetőinek, hanem az ezeket alkalmazó mindennapi termékek vásárlóinak és használóinak is szüksége van. E tudásháttér nélkül a modern technológia olyan mindennapi alkalmazásai is állandó veszélyforrássá válhatnak az ember számára, mint amilyen az élelmiszerek tárolása, a hulladékok kezelése, az egyszerű háztartási eszközök használata vagy a közlekedésben való részvétel. A tudományos és technikai kultúra jelentőségének a növekedése komoly kihívást jelent az iskolai oktatás számára. Az iskolai oktatás egyik legnagyobb felelőssége marad az, hogy minden erre képes fiatalt eljuttasson e kultúra birtoklásához, folyamatosan keresve annak a módját, hogy miképpen tehető ez eredményesebbé.

    A morális tényező

    A fejlett technológia alkalmazására épülő, sikeres gazdasági vállalkozások létrejöttének számos egyéb olyan társadalmi és kulturális feltétele is van, amelyek alakításában az oktatásnak meghatározó szerepe van. Ilyen tényező a morális tudat és a bizalom erre épülő légköre. A gazdasági szervezetek sikeres működéséhez nélkülözhetetlen rugalmasság, szervezeti nyitottság csak a bizalom, a tolerancia légkörében teremthető meg. Modern gazdaság csak olyan társadalomban működhet eredményesen, amelyben a csalást, a korrupciót vagy a tisztességtelen versenyt nemcsak a törvények és az ezek által hordozott szankciók tartják kordában, hanem a társadalom meghatározó részét jellemző belső normák is. A morális dimenzióra a modern tudomány gazdasági alkalmazása is hangsúlyozott módon hívja fel figyelmünket.

    Az emberi tényező

    A magasan képzett egyéneknek a szervezetben való jelenléte önmagában nem biztosítja a sikert, ha nincs közöttük megfelelő kooperáció. Ennek feltétele a bizalom, a másik félre való odafigyelés, az információk megosztása, ami nélkül a tudásgazdaság nem képzelhető el. Azok a társadalmak, a melyekben magasabb a kooperatív képesség, a kölcsönös bizalom, ahol gazdagok az információk továbbítását szolgáló kapcsolati hálók, ahol az emberek sokféle közösség tagja és ahol e közösségek egymás felé nyitottak, egy szóval ahol jelentős társadalmi tőke áll rendelkezésre, a tudásgazdaságban rendkívüli versenyelőnyre tesznek szert azokkal szemben, ahol mindez nem áll rendelkezésre.

    Innováció és versenyképesség az oktatáson belül

    Az oktatás csak abban az esetben képes segíteni a technológiai megbízhatóságot, modern technológiák alkalmazását, az alkalmazkodó képesség erősítését és az emberi/társadalmi tőke fejlesztését, ha mindezek magán az oktatási szektoron belül is megfelelő szerepet kapnak. A gazdaság versenyképességének a támogatását célzó oktatáspolitikának az oktatási szektoron belül hasonló célokat kell követnie, mint amilyeneket a szektoron kívül szolgálni kíván. Csakis a kreativitást, a kooperativitást elismerő oktatási rendszer képes hozzájárulni a gazdaság és a társadalom versenyképességéhez. Ebben kiemelkedő jelentősége van a fejlesztésnek, az innovációnak és általában a változások bátorításának.

    A tudás termelése, terjesztése és alkalmazása az oktatási szektorban paradox módon sokkal alacsonyabb szintű, mint egyéb szektorokban, így például az egészségügyben vagy műszaki területeken. Az oktatási rendszerben eleve jóval kevesebb forrást költenek arra, hogy olyan tudáshoz jussanak, amelyet a rendszer hatékonyságának és eredményességének a javítására lehet felhasználni, mint máshol, emellett a viszonylag kevés ilyen célt szolgáló tudást is rendkívül rossz hatékonysággal használják fel. E tekintetben nem Magyarország az egyetlen, ahol óriási tartalékok vannak. A versenyképességet támogató és saját versenyképességét is javítani kívánó oktatásnak különös gondot kell fordítania arra, hogy az oktatásügyi fejlesztés számára megfelelő tudásbázis álljon rendelkezésre.

    Az oktatási ágazaton belül is a képzés, beleértve ebbe egyaránt a szakmai alapozó képzést, a munka melletti szervezett továbbképzést és az életpálya során folytatott folyamatos egyéni önképzést alkotja az emberi erőforrások fejlesztésének egyik legfontosabb eszközét. A pedagógusképzés területén jelentős tartalmi-szakmai megújulásra van szükség, elsősorban annak érdekében, hogy nagymértékben gazdagodjék az a módszertani eszközkészlet, amellyel a kezdő pedagógus a munkába állásakor lépésekor rendelkezik. Ennek az eszközkészletnek tartalmaznia kell mindazokat az elemeket, amelyek biztosítják az oktatásügy minőségileg olyan újszerű feladatainak mint pl. az alapvető kompetenciák fejlesztése, a motiváció felébresztése, az iskolai kudarc kezelése, a differenciálás, az egyéni fejlesztés, a közösség szervezése, a korszerű értékelés, ellátásához szükségesek ismereteket, készségeket. Elengedhetetlen továbbá a tanári szakma professzionalizálódási folyamatának erősítése.

    Minőségbiztosítás az oktatásban

    A versenyképességgel kapcsolatban korábban elmondottakból az oktatásra magára nézve többféle következtetés is levonható. Nem kétséges például, hogy a technológiai fegyelem és a minőség garantálása tekintetében a magyar oktatási rendszerben, a már elindult folyamatokat is figyelembe véve, még óriási tartalékok vannak. Az oktatás minőségének a biztosítása, és az ehhez szükséges eszközöknek az iskolák és egyetemek rendelkezésére bocsátása az oktatáspolitika tartós céljai kell, hogy maradjanak.

    Az oktatást végző személyzet aktuális jövedelmi viszonyai mellett a gazdasági versenyképességet segítő attitűdök nehezen alakíthatók ki. A pedagógusok szakmai fejlesztésére viszonylag jelentős erőforrásokat költünk, azonban ezen a területen jelentős tartalékai vannak az aktív fejlesztésnek.

    Teteje

    2. Az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat erősítése

    Az oktatási rendszernek hagyományosan fontos feladata a fiatalok felkészítése a munka világába való beilleszkedésre: ez a feladat az oktatással kapcsolatos társadalmi elvárások között is magas prioritást élvez, hiszen az emberek elsősorban az oktatási rendszeren belül szerzik meg azt a szakképzettséget, amely meghatározza munkaerőpiaci pozíciójukat. A XX. század végén azonban a két rendszer kapcsolatában olyan jelentős változások indultak el, amelyek számos kérdés újragondolását igénylik. 

    A munkanélküliség

    A technológiai változások, és a munka természetének, illetve a munkahelyeknek ezzel összefüggő átalakulása mellett égető problémaként jelent meg a tömeges és tartós munkanélküliség, ami a társadalmi békét és a gazdasági stabilitást is fenyegeti, A probléma kezelésében kiemelkedő szerepet játszik az oktatás és a képzés, Annál is kevésbé, mert a fejlett országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkanélküliség problémájának a megoldása nem várható pusztán a gazdasági növekedés élénkülésétől.

    Az oktatásból a munkába való átmenet

    Napjainkban megváltozott az oktatás és a munka világa közötti átmenet természete. Egyre kevésbé jellemző az, hogy valaki egy adott végzettség birtokában kilép az oktatási rendszerből, ennek a végzettségnek a birtokában, az annak megfelelő szakmában rövid időn belül dolgozni kezd. Ehelyett bizonytalanná válik az oktatásból való kilépés időpontja elbizonytalanodik, s  az oktatásból való kilépés és az első stabil munkahely megtalálása között hosszabb idő telik el. E jelenségek nyomán, az oktatási rendszer és a foglalkoztatási rendszer között, részben mindkettőt átfedve önállósodó társadalmi alrendszerként kialakulóban van az átmenet rendszere annak sajátos társadalmi konfliktusaival, formálódóban lévő új szabályaival és intézményeivel. Ez az oktatás számára is új helyzetet jelent.

    Az élethosszig tartó tanulás

    Az oktatási és foglalkoztatási politika közötti kapcsolatok erősítésének az oktatásra vonatkozó fejlesztési stratégia és ágazati politika kiemelkedő elemévé kell válnia, és az oktatásra vonatkozó programokban és akciókban megkülönböztetett figyelmet kell szentelni mindazoknak az elemeknek, amelyek a munka világával és a foglalkoztatással kapcsolatban relevánsnak tekinthetők. E célok megvalósításához megfelelő keretet adhat a leggyakrabban az élethosszig tartó tanulás fogalmával leírt oktatáspolitikai szemlélet. 

    Az élethosszig tartó tanulás olyan új oktatáspolitikai paradigmát jelent, amely elkerülhetetlenül kockázatokat és bizonytalansági elemeket tartalmaz, s hogy emiatt bátor és innovatív kormányzati oktatáspolitikát feltételez. Az élethosszig tartó tanulás az országok jelentős hányadában ma már a gyakorlati kormányzati politika operacionalizált eleme, amely közvetlen hatást gyakorol mind az oktatás létező intézményi és feltételrendszerére, az oktatás tartalmára és  minőségére, mind az oktatási rendszerben zajló folyamatok szabályozására, az irányítási felelősség megosztására és a források elosztására vagy. Az élethosszig tartó tanulás széleskörű meghonosításának előfeltétele a megfelelő szakmai és társadalmi támogatottság az oktatásban érintett szakmai és társadalmi partnerek közötti intenzív párbeszéd. Csakis így lehetséges az évszázados hagyományokon nyugvó és a meglévő szakmai, társadalmi és igazgatási struktúrák által erősített intézményi megközelítés meghaladása.

    Teteje

    3. A társadalmi kohézió problémái

    A társadalmi kohéziót fenyegető veszélyek

    A gazdasági, társadalmi fejlődési trendek arra engednek következtetni, hogy a jövőben mélyülni fognak a társadalmi szakadékok. Új választóvonalak alakulnak ki a változások nyertesei és vesztesei, a modern technológiát létrehozó és vezérlő, magasan képzett elit és az e technológiát működtető, egyre inkább jól helyettesíthető betanított munkát végző tömegek, valamint a munkát találók és nem találók között. Az új technológia terjedése maga is új egyenlőtlenségeket hoz létre. Miközben a társadalom egyik része egyre többet dolgozik és jövedelmi helyzetét képes javítani vagy stabilizálni, addig egy másik rész tartósan kiszorul a munkaerőpiacról és a leszakadás fenyegetése alatt él. Magyarországon a gazdasági-politikai rendszerek átalakulása nyomán a társadalmi különbségek különösen erősen növekedtek, szélesedett a szakadék a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmű társadalmi csoportok közötti és nemzetközi összehasonlításban korábban is magasnak számított különbség. Sok százezer ember él a szegénységi küszöb alatt, saját helyzetét gyermekeire is szükségképpen átörökítve.

    A különböző régiók és települések közötti egyenlőtlenségek növekedése is veszélyezteti a társadalmi kohéziót. A gazdasági válság bizonyos régiókat jóval erőteljesebben sújtott, mint másokat, és a fellendülés új lehetőségei is egyenlőtlenül oszlanak meg. Az ország különböző régiói között fejlettségbeli szakadékok alakultak ki, amelyek jelenleg is növekednek. Ezek az egyenlőtlenségek közvetlenül hatnak az oktatásra és általában az emberi erőforrások fejlesztésére is.

    A társadalmi kohézióra további veszélyt jelentenek a modern társadalmakra jellemző olyan folyamatok, mint a családok és a helyi közösségek felbomlása, a hagyományos társadalmi kötelékek fellazulása, egyének magára hagyatottságának a növekedése és az ebből fakadó lelki problémák, a különböző kultúrák és etnikai vagy nemzetiségi csoportok közötti konfliktusok, a városi ifjúsági bűnözés növekedése, a kábítószer-használat terjedése és egy sor egyéb a társadalmi anómia fogalmával jelölt jelenség. 

    A kohéziót fenyegető társadalmi, gazdasági folyamatok ellentmondásosan hatnak az oktatásra, amely hagyományosan meghatározó szerepet játszik a társadalmi szolidaritás és kohézió fenntartásában is. Ahhoz, hogy az oktatás a kohéziót fenyegető újszerű jelenségek leküzdésében sikeresen helyt tudjon állni, újra kell gondolni az oktatásnak a társadalmi mobilitás, az esélyteremtés erősítésében, a leszakadás, az iskolai kudarc elleni hatékony fellépésben betöltendő szerepét. Ez nyilván az oktatás tartalmával, módszereivel, szervezetével, szociális és foglalkoztatáspolitikai feladatvállalásával kapcsolatos kérdések egész sorát veti fel. Nyilvánvaló, hogy más megközelítést és módszereket igényel az iskola és szűkebb, vagy tágabb környezete közötti együttműködés kérdése is.

    Kisebbségek és speciális oktatási szükségletek

    A modern oktatási rendszerekben csakis differenciált, a sajátos igényekre odafigyelő, és a lehető leginkább egyéniesített módszerekkel lehet tényeleges eredményeket elérni. Ezért azonosítani kell mindazokat a speciális szükségleteket, amelyek sajátos oktatási válaszokat igényelnek és figyelmet kell fordítani ezeknek a válaszoknak a kidolgozására.

    Korábban már utaltunk a társadalom növekvő kulturális sokszínűségére, amit nagymértékben erősít A nemzetközi integráció folyamata, ezen belül különösen az Európai Unióhoz való közeledésünk, továbbá a határokon át történő egyre jelentősebb mértékű migráció, és ezzel együtt távolabbi országokból érkező kisebbségek nagyobb létszámban történő megjelenése. A közép- és dél-kelet-európai régióban a nemzeti, vallási és kulturális konfliktusok kialakulásának, akár véres összeütközéssé fajulásának a veszélye közismerten különösen jelentős. E ennek a veszélyét és az ezzel való foglalkozás jelentőségét tehát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A kulturális sokféleség kezelése az oktatás számára mindenütt, így Magyarországon is egyre nagyobb kihívást jelent. A különböző kultúrák együttélése, a kulturális sokféleségből fakadó előnyök kihasználása és az ezzel együtt járó súrlódások vagy konfliktusok elkerülése számos országban az egyik legjelentősebb társadalmi és politikai probléma, amelynek a megoldásában az oktatásnak kiemelkedő szerepe van.

    Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az erősödő kulturális sokféleség oktatásügyi kezelésének. A többkultúrájú társadalom pedagógiájának megteremtése és művelése különösen nagy érzékenységet igénylő feladat.

    A fogyatékosok oktatási igényei

    A speciális oktatási igények között megkülönböztetett figyelmet igényelnek a fogyatékosok igényei. Célnak kell tekinteni az integrált nevelés elterjedésének a bátorítását, természetesen a speciális ellátási rendszer fenntartása mellett. Erősíteni kell a fogyatékosokkal való együttélés és együtt tanulás iránti nyitottságot. így az iskolaépületek tervezésénél, a pedagógusok felkészítésénél, az iskola programok összeállításánál vagy a finanszírozási elvek meghatározásánál.

    A nemzeti és etnikai kisebbségek, a romák

    A társadalmi kohézió szempontjából a speciális oktatási igénnyel rendelkező csoportok között a nemzetiségi és etnikai kisebbségek érdemelnek a leginkább figyelmet. Ezen belül is, létszáma, sajátos kultúrája specifikus társadalmi helyzete miatt megkülönböztetett figyelmet érdemel a roma kisebbség. A romák társadalmi beilleszkedése és felzárkóztatása nemzetközi figyelmet kiváltó, és a magyar európai integrációs csatlakozást is befolyásoló problémává vált, amelynek a kezelésében a társadalom és a kormányzati politika természetes módon számít az oktatási ágazatra. A roma kisebbségi oktatás kérdése a közeljövőben várhatóan az egyik legjelentősebb oktatásügyi kérdéssé fog válni. Mivel a roma kisebbség problémája nagymértékben egybeesik az iskolai kudarc és leszakadás problémáival, azok kezelésének jelentős kisebbségi dimenziója van.

    Teteje

    4. Az élet minősége és az emberi erőforrások fejlesztése

    A fejlett ipari társadalmak számos olyan feltételt teremtettek, amelyek megváltoztatták az emberi élet kereteit, és új emberi szerepek kialakulásával járnak. Ezen új szerepek közé tartozik a fogyasztói magatartás, a közlekedési kultúra, a megnövekedett szabadidő értelmes eltöltésének módja, avagy éppenséggel a  természeti környezethez való tudatos viszony. Az oktatásnak nélkülözhetetlen szerepe van a modern társadalomnak az élet minőségét alapvetően meghatározó szerepekre való felkészítés terén is.

    Az élet minőségéhez tartoznak az emberi életről való gondolkodást orientáló értékek. Az ember akkor él értékes életet, ha képes saját képességeit megismerni és fejleszteni, ha ennek alapján ki tudja bontakoztatni az önmagában rejlő lehetőségeket, végül, ha képes értelmes célokat kitűzni, s ezek elérése érdekében energiákat mozgósítani. Az élet minőségének előfeltétele a harmonikus emberek számára a szolidaritásra, az együttműködési képességre és hajlandóságra, a kölcsönös bizalomra és toleranciára épülő társas környezet biztosítása. A 21. század elején olyannyira fontos értékek egyetemes elfogadtatásában meghatározó szerepe van.

    Teteje

    5. Az Oktatási Fehérkönyv

    Az Oktatási Fehérkönyv – számolva a stratégiai fejlesztés számára kedvező belső és külső materiális és szellemi feltételekkel – felvázolja azt a középtávú cselekvési programot, amely kijelöli az oktatás számára azokat a konkrét fejlesztési célokat. Ezeknek a céloknak a megvalósítása fogja megteremteni annak feltételeit, hogy az oktatás és a szakképzés a rohamosan változó hazai és nemzetközi környezetben eredményesen és hatékonyan segítse a magyar társadalom felemelkedését, kiegyensúlyozott fejlődését, s sikeres felzárkózását a fejlett világhoz és beilleszkedését az élenjáró európai nemzetek közösségébe.

    Teteje

     

    [« vissza ] [ előre »]

    Teteje

     

    [« vissza ]
    Creative Commons License
    [ előre »]

     

    home | library | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | transhumanism

    Last updated: 21-01-2009