Az Oktatási Minisztériumnak azt az arculatát képviselem, amely európai ügyekkel, kicsit tágabb kertek között a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik. A mi feladatunk az Oktatási Minisztériumon belül az, hogy nyomon kövessük, vagy legalábbis megpróbáljuk nyomon követni a nemzetközi színtéren végbemenő folyamatokat, természetesen az oktatási területen belül. Nem véletlen, hogy Európának Magyarország vonatkozásában elég kiemelt szerepe van, így a mi tevékenységünk nagy része is az Európai Unióra vonatkozik, és az Európai Uniós csatlakozásnak megfelelő változásait követi nyomon.
Majd látni fogják, hogy a minőségbiztosítás, minőségfejlesztés egyik kiemelt szempontja európai vonatkozásban az ún. információs és kommunikációs technikák, amely nagy kihívást jelent nemcsak a pedagógusok, de mindenki számára. Amiről megpróbálok egy rövid áttekintést adni, az az, hogy az Európai Uniós csatlakozás tükrében Magyarországot milyen olyan Uniós határozatok kötik, milyen futó programok vannak, amelyekhez fel kell tudnia zárkózni az elkövetkező években. Fontos elöljáróban elmondani, hogy itt nem végleges, lezárt folyamatokról van szó, az uniós országokon belül is a minőség problémája nyílt vita tárgya.
Azt szeretném érzékeltetni az itt felvázoltakkal, hogy a minőségbiztosításra vonatkozó határoztok először 1995-ben fogalmazódnak meg. Ez az az időszak amikor elindul a Socrates program, amely az Unión belül az oktatás fejlesztésével, az oktatás egészével foglalkozik és ezen beül fogalmazódnak meg olyan programok, amelyek az oktatás minőségének a definiálására tesznek kísérletet. Tehát van egy rövid időszak, amelyben számos program futott le az Unión belül, ami elsősorban arra irányult, hogy a minőség fejlesztésnek, és így a minőségbiztosításnak a problémakörét körbejárják és erre különböző európai kereteket alakítsanak ki. Látjuk azt, hogy az első előterjesztés 1999-re készült el, ami a közoktatás minőségének kiértékeléséről szól.
Felmerül a kérdés, hogy mi a minőség, mi a minőségbiztosítás, mi az, amit értékelni kell, mi az, amit a minőség fogalmán egyáltalán értünk. Megfogalmazódnak olyan alapelvek, amelyek a minőségbiztosítás definíciójaként kerülnek előtérbe és szem előtt is kell tartani őket. A minőséget azzal helyettesítjük, hogy a minőség az valami jó iskola, a nem minőségi, adott esetben a rossz iskolával szemben. Az európai vonatkozásban ezt a kérdést sokkal óvatosabban kezelik. Hiszen a jó iskola és a rossz iskola, mint egymással szembe állítható kategória ilyen módon nem érvényesülnek. Kicsit azt mondhatnánk, hogy az uniós elképzelések a magyar oktatási helyzet előtt járnak, és ilyen módon nem tesznek olyan szigorú különbséget, az állami finanszírozásból megoldott, ilyen módon az állami rendszerhez kapcsolódó, illetve a magánszektorban működtetett iskolák között. Éppen ezért a legfontosabb alapelv, hogy a minőség és a tudás relatív.
Európai megfogalmazásban nem attól lesz valami minőségi, hogy konkréten, tantárgyszerűen mit tanít. Felhívják a figyelmet arra is, hogy az oktatás célja és a tantárgyak összessége is relatív. Nem mondhatjuk, hogy fontos matematikát tanítani (természetesen fontos), de arra próbálok utalni, hogy nem a tantárgyak szerepe a döntő, hanem hogy az oktatás által szolgáltatott tudás milyen módon lesz alkalmazható a diákoknak, és az iskolából kikerülők milyen módon fogják tudni érvényesíteni azt az életben. Nagyon fontos szempont a minőség kialakításánál, hogy az iskolának elsődleges célja - legalábbis az uniós keretek között - hogy a munkába állást segítse. Ez visszahat a tantárgyi követelményekre, az iskolai minőség fogalmára, hiszen elválik az eddigi "elefántcsonttororony"-szerű intézményrendszertől és egyre inkább a piaci érdekeket is kiszolgálni képes intézménnyé kell hogy váljon.
Fontos, hogy átértékelődik az iskolának az a hagyományos struktúrája, amely a tanár és diák kereteket mereven szétválasztotta. A minőségi oktatás mindenképpen egy tanár-diák együttműködést kell, hogy jelentsen, és természetesen megjelenik az az alapelv, hogy törekedni kell egy folyamatos jobbítására, illetve valahol összhangban kell lennie a külső és belső elvárásokkal. Ez egy kényes terület, hogy mennyire engedjük az iskolákat autonóm szervezetként működni, és mennyi próbáljuk egy centrális rendszerbe foglalni.
Természetesen a minőségi fejlesztést meghatározó tényezők az Unión belül elég speciálisak. Nagyon fontos és az európai, kissé üzletcentrikusabb szemléletből következik, hogy az iskolák is a globális verseny részesei, ilyen módon az iskolák is részesei a tömegkultúrának, ebben kell kialakítani a szerepüket, kiharcolniuk a helyüket.
Nagyon sok olyan változása előtt áll Európa, de a világ is amelyben az iskolának a létjogosultsága is megkérdőjeleződik Olyan tömegkultúrális hatásoknak vannak kitéve a fiatalok, mely a mai, a hagyományos keretek közötti oktatásnak a formáit is megkérdőjelezik. Ezért a minőségfejlesztésnek azért is nagy szerepe lesz, mert mint konkurenciával harcolnia kell az egyéb oktatási formákkal. Mind a televízión, mind az Interneten beáramló információkkal fel kell venni a versenyt. E mellett fel kell venni a versenyt a szakképzéssel, a munkahelyi képzéssel, tehát az iskolák a hagyományos szerepükkel ellentétben versenyre kényszerülnek. Van egy látszólagos ellentmondás, amely a demográfiai csökkenés, és az oktatási expanzió között áll fenn, és vagyis az, hogy egyre kevesebb gyerek van, ugyanakkor szaporodnak a különböző oktatási intézmények. Ez is természetszerűen versenyt szül az iskolák között, tehát a minőségfejlesztés azért is fontos lesz, mert az iskolák elkezdenek versengeni a diákokért.
Az előzőkben is kiemelt szempont volt a finanszírozás, tehát az, hogy honnan milyen anyagi forrásokból fedezhetjük az oktatási intézmények költségeit. Az európai tendencia az, hogy a központi források egyre kisebb mértékben határozzák meg az iskolák működését, így rá vannak kényszerítve, hogy saját magukat tegyék finanszírozhatóvá, illetve megpróbáljanak olyan, a magán szektorból származó támogatási formára szert tenni, amelyek az állami támogatástól független kereteket jelentenek. Ennek eredménye a decentralizáció lesz, amely az iskolákat jelentősen fogja érinteni, hiszen az általuk képzett munkaerőnek egy nemzetközi dimenzióban kell megfelelni. Vagyis fel kell vállalnia azt a tágabb dimenziót, amelyet Európa jelent, hiszen életük folyamán bárhol Európában vállalhatnak munkát. Az európai politika sokkal nagyobb mobilitást tart kívánatosnak a munkaerő-gazdálkodásban, ezért a mi képzési rendszerünknek is fel kell vállalnia az európai standardokat.
A minőségbiztosítás alapvetően két nagy témából áll, a minőség értékeléséből és a minőség fejlesztéséből. Mitől válik valami minőséggé? Ahhoz, hogy biztosítani tudjunk valami minőséget értelemszerűen ki is kell azt értékelnünk. Úgy teszünk, mintha a jelen pillanatban az iskoláink nem lennének minőségiek, és ha teszünk valamit, akkor rögtön minőségiekké válnak. Nem erről van szó! fel kell tudni mérni, ki kell értékelni, hogy mi a minőségi a jelenlegi rendszerben, mi az ami megtartható a jelenlegi oktatási struktúrából és mik azok a változtatási pontok, amiken el kell indulni.
A fejlesztéshez egyfajta irányítás kell, hogy hogyan zajlik a minőség értékelése és milyen lépéseket kell megtenni, hogy ez pozitív irányba mozduljon el. Ellenőrzést kell végezni, hogy a kapott eredmények mennyire felelnek meg az országra jellemző jogi helyzetnek, illetve a szándékunkban álló változások mennyire felelnek meg az általános standardoknak. Legkritikusabb pontja a minőségi fejlesztésnek az ösztönzés, vagyis, hogy hogyan vehetők rá az intézmények arra, hogy saját kereteiken belül a minőségfejlesztési terveket megalkossák. Fontos kialakítani az elszámolhatóságnak a szempontjait, vagyis a minőségfejlesztésre szánt kereteket milyen módon lehet mérhetővé tenni. Erre tavaly megjelentek az első minőségbiztosítási indikátorok, vagyis, hogy minek alapján lehet mérni a minőséget, és ez egy érdekes vitára ad lehetőséget. A minőségbiztosításnak fontos állomása az arculat kialakítása, egy olyan menedzsment - ami az iskolákra magyarországi viszonylatban még nem igazán jellemző -, hogy magukról egy olyan pozitív kép kialakítása, amivel az iskola magára tudja irányítani a figyelmet, amivel iskola minőségét megmutatják. Ebbe beletartozhat akár valamilyen gazdasági tevékenység is.
Az európai Socrates programon belül több program volt, amely közvetlenül a minőségfejlesztésre irányult, és mutatják azt, hogy a minőségfejlesztésnek milyen irányba kell elmennie, az elvi koncepcióktól odáig, hogy hogyan válik az iskola egy önfenntartó, társulásokból és együttműködésekből álló szervezeti egységgé. Úgy tűnik, mintha a minőségfejlesztésnek az lenne a célja - és ez talán elsősorban a középiskolákra vonatkozik -, hogy minél nagyobb mértékben szakadjanak le az állami finanszírozásról és váljanak egy olyan tanárokból, tanulókból szülőkből álló tanulószervezetté, amely képes az iskolát önmagában is menedzselni.
Nyilván a megközelítés módja az lesz, hogy a különböző EU-régiókban működő országok iskolai modelljeit kell összehasonlítani és stratégiákat felállítani. Fontos, hogy valamennyi országban ki kell értékelni a működő oktatási rendszert, hogy ne lehessen azt mondani, hogy az Unió egy centrális rendszer kialakításával, felső szervként határozza meg, hogy mit kell tenni. Fontos, hogy minden ország saját elvei érvényesülhessenek a minőségfejlesztésben.
Ahogy Államtitkár úr már említette, a szakismeretek átértékelésére van szükség, amelyben nemcsak a szaktárgyak oktatási jellemzőiről, hanem azok minőségéről is szó van. Hogy egy példával éljek, nézzük például a földrajzoktatást. Sokféleképpen lehet a földrajzot oktatni. Jelenleg elsősorban a természetföldrajz és a gazdasági földrajz van előtérben, de lehetne oktatni kulturális földrajzot is, ahol a föld országain belül a népek életmódjával, kultúrájával foglalkoznánk. Tehát a minőségfejlesztés irányinak kijelölését célzó vitának hosszú évekre előre megvan a programja, és a szakmai képzéseknél a képesítések helyett egyre inkább a képzések készség része kerül előtérbe.
Az értékelési szempontok közé tartozik, hogy hogyan döntjük el, hogy az iskola jó vagy rossz. Egyrészt adja magát olyan bevett formák összehasonlítása, mint tantárgyak, a tanterv lefedettsége, az érettségizők számának összehasonlítása. Ezt egyre inkább nem külső szempontokból kell megtenni, hanem mert az iskolának egy önértékelésre van szüksége, vagyis a saját érdekében méri fel ezeket a mutatókat.
Ezek már nem oktatáspolitikai kérdések, hanem az iskola autonómiájának kérdései, az iskola önértékelése; mi az, amire az iskola hangsúlyt fektet. Ez a hagyományos szakfelügyeleti rendszert kérdőjelezi meg, nevezetesen, hogy külső szakfelügyelők mennek ki, beülnek egy évben egyszer egy órára és abból következtetéseket vonnak le - ez természetesen már tarthatatlan. A cél az, hogy az iskolák saját önértékelési rendszert alakítsanak ki, amely a saját pedagógiai programjukhoz illeszkedően, a hatékony oktatás és tanulás lehetőségét biztosítja. Erre még nincsenek lefektetett szabályok, az iskolák önértékelésének szempontjai és módszertana ma is vita tárgya.
Az önértékelésből következik, hogy az iskolákat decentralizálni kell, vagyis leválasztani a központi irányítás alól. A szakosodásnál olyan szempontok kerülnek előtérbe, mint a diákok kulturális sokfélesége, szakmai érdeklődése, tehát az az oktatási modell amely egységes rendszerként kezelte az intézményeket, nem tartható.
Az iskoláknak a saját arculatát kell kialakítani. Ha a pénzalapokat az iskola saját döntési rendszerén belül használhatja fel, akkor sokkal hatékonyabban tudja saját minőségének, saját szakterületéhez kapcsolódó programokhoz felhasználni. Ez sokkal nagyobb döntési szabadságot biztosít a tantestület számára, ugyanakkor hátrányt is jelent, hiszen a pedagógusoknak rengeteg olyan feladatot is el kell látni, fel kell vállalni, amelyek jelenleg az állami adminisztráció lát el. Meg kell tanulni a döntéshozatal mechanizmusát, és nagyobb tájékozottságra van szükség a gazdaság, a politika területén.
Amit mindenképpen fontos kiemelni, az az, hogy az iskolának egy olyan hatékony tanuló-szervezetté kell válni, amely az iskola keretein belül képes a tanárokból, diákokból és szülőkből egy olyan oktatási közösséget kialakítani, amely a saját képére tudja formálni az iskolát. Az a cél, hogy mindhárom csoportot sokkal nagyobb mértékben be kell vonni az iskola működtetésébe. A tanárok részvétele mindenképpen egy új felelősségvállalással jár, kérdés az is, hogy a diákokra milyen szerep hárul, mennyire alakíthatják ők az iskolát, és ez milyen hatással jár a tantestületre. A szülők bevonásának van egy komoly financiális szerepe is, de a szülők csak akkor fognak pénzt adni, ha beleszólhatnak a minőség irányításába.
Hajlamosak vagyunk elhanyagolni, a hagyományos oktatásban részt venni nem tudók otthoni tanulási lehetőségét. Ez is egy olyan terület, ahol a szülők és az iskola együttműködése eredményes lehet, vagyis segíthet az otthoni tanulás módszertanában, hogy az otthon és az iskolában tanultak kiegészítsék egymást. További lehetőség olyan társulások, együttműködések kialakítása, a civil szervezetekkel, amelyek így érdekeltté válnak az iskola támogatásában.
Láthatjuk, hogy az oktatásban új hangsúlyok szerepelnek. Mindenképpen megmarad az alapkészségek elsajátítása, ugyanakkor sokkal fontosabbá vállnak a foglalkoztathatósághoz, a munkába álláshoz megszerzett képességek, amelyek nem tantárgyiak, nem kapcsolhatók tantárgyhoz, valamint az életvitellel összefüggő szocializációs képességeknek, amelyeknek az Uniós elképzelések szerint legalább akkora szerepet kell kapniuk, mint az alapkészségeknek. Itt megjelennek olyan fogalmak, mint önbizalom, időbeosztás, közösségi elkötelezettség, higiénia, egészség, tehát ezek mindenképpen olyan dolgok, amelyek az egyén későbbi, az iskolából való kilépése utáni életét meghatározó készségek.
1999-ben Budapesten volt egy EU oktatási miniszteri konferencia, ahol végre kialakultak olyan mutatók, melyek az oktatás minőségét mérhetővé teszik négy kategóriában. Ezek már minőségi mutatóként működnek, tehát várhatóan ezek a következő években számonkérést is jelentenek.
Ezek az alapkészségek, a sikeresség, az iskolai oktatás, és az erőforrások. Az alapkészségeknél mérhetővé kell tenni a következőket, matematika, írás-olvasás, fizika, biológia, kémia, idegen nyelv, a tanulás képessége, az információs technikák és az állampolgári ismeretek. Nyilván vitára adhat okot, hogy miért nem jelenik meg az alapkészségeknél a művészetoktatás, ezért biztatnánk is a kollegákat, hogy alakítsák ki álláspontjukat ebben e kérdésben, nem feltétlenül kell nekünk ezt egy az egyben elfogadni. A sikeresség mérésénél szempont lesz a kibukások, a sikeres elvégzések aránya, és hogy hányan tudnak a felsőoktatásba átkerülni. Az iskolai oktatás összességében a szülői részvételt fogja értékelni az oktatási döntések kiértékelésében, és egy érdekes minőségi jelző, hogy mennyibe kerül az oktatás, a tanárok képzése, mennyire éri meg fenntartani az oktatást, és végül a számítógépes ismeretek átkerülése az iskolába.
Hát egyelőre itt tartunk.
Nemes László :
Látszólag távolálló kérdésekről volt szó, de aki követte az elhangzottakat, rájön, hogy rendkívül húsba vágó dolgok hangzottak el. Igazolva látom magam, amikor nemzetközi szervezetünkkel vitatkozom, akkor, hogy bár keresik a kapcsolat-felvételi pontokat az EU oktatási szerveivel, de a keresés alatt már késésbe kerültünk. Ugyan ez vonatkozik ránk is, hogy keressük és határozzuk meg helyünket, szerepünket, mi a Szövetség az oktatási kormányzattal, Önök a helyi önkormányzattal szemben, akár a közoktatás rendszerében, akár az iskolahasználók között, akár a társadalmi hasznosságban.
Kérem a Kollegákat, hogy ne ragadjanak le a saját területükön, mert néhány éven belül nyakunkban zúdulnak az európai uniós problémák. A határ kitárul, és ha begyűrűzik egy másfajta politikai akarat, egy másfajta finanszírozás, másfajta társadalmi hasznosság, sok minden megkérdőjelezhetővé válik, ha nem vagyunk résen. Mindkét előadás azt jelezte, hogy bizonyítanunk kell magunk jelentőségét, hasznosságát a mérésben, kutatásban.
Faragó Viktória :
Nem tudom, hogy jól emlékszem-e, hogy egykor a nemzetközi érettségi tárgyai között művészet is volt. Nem tudom, ez most, hogy működik, kérem tájékoztasson erről. Köszönöm.
Tarr Dániel :
Természetesen a közoktatásnak mindig, így ma is részét képezi és ma is szerepeltethető érettségin művészeti tárgy, ugyanakkor tendenciákról beszélünk, arról, hogy az európai fejlődés magának az érettséginek a szerepét akarja másként meghatározni. Sokkal inkább az életben való hasznosíthatóság kerül előtérbe, nem annyira a szaktárgyi ismeretek. Sokkal inkább az alkalmazhatóság, a pragmatikusság kerül előtérbe. Úgy gondolom, ha ezt sikerül érvényesíteni a közoktatásban, ez nem veszélyezteti a művészeti tárgyak érettségiként való megjelenését.
Faragó Viktória :
Arra részére gondoltam, amit az amatőrképzés képvisel, hogy nem a szaktárgyi ismeretek, hanem az alkalmazónak, magának a személynek alkalmassá tétele a későbbi tanulásra. A lelki kondíciójának megalapozása, a távlatok felnyitása és nem egy zárt ismeretre, ami egy professzionista zenészképzésre utal.
Tarr Dániel :
Európai dimenziókról van szó. Mindenki érzi azt az európai közegben, hogy a közoktatás, a középiskolai oktatás egy nagy reformra szorul. Igazából arra próbálnak módszereket kidolgozni, hogy hogyan lehet a a távolságot csökkenteni. A művészetoktatás szerepét ugyan úgy körül kell járni. Hogy ez milyen keretek között fog megjelenni? Ez nem egy eldöntött kérdés.
Laczó Zoltán :
A mi európai uniós csatlakozásnak kritériuma-e, hogy ezt a rendszert átvegyük? Egy szubjektív megjegyzés részemről, hogy igen komoly társadalmi válság előtt fogunk állni, ha ezt nekünk át kell venni. A másik kérdésem az, hogy tanulmányozva az uniós anyagokat szerepelnek benne a nemzeti vonások, illetve ezek megőrzésének tendenciái. A most hallott előadásból ez kimaradt, ami aggályossá teszi az egyébként sok pontjában a fejlődés irányába mutató programot.
Tarr Dániel :
Természetesen nem arról van szó. hogy az európai csatlakozás feltétele lenne az, hogy az európai szempontrendszert kritika nélkül átvegyük, hanem az Oktatási Minisztérium munkája nagyrészt abból áll, hogy kialakítsa azt a nemzeti karaktert, amitől a magyar oktatás megőrizi azt a magas színvonalát, amiről híres. A mi feladataink közé tartozik, hogy politizáljunk az Uniós kívánalmak és a saját nemzeti értékek között. Megszűrve vegyük át a kritériumokat, sőt adott esetben kezdeményezzük azok megváltoztatását. Az önök szerepe az, hogy jelezzék, mik a minőséggel kapcsolatos szempontok, amit majd megpróbálunk érvényesíteni. Remélem elég provokatív volt előadásom, és kérem a kollegákat, hogy gyűjtsék össze és fogalmazzák meg elvárásaikat, hogy ezt Európa felé képviselhessük.
Stadler Vilmos :
Nekem az az érzésem hogy ez a program eredendően nem a nyugat-európai iskola megfogalmazása, hanem az amerikai rendszer átvétele, ami lehetséges, hogy nyugat-európában is teret nyer, de ez számomra nem túlságosan megnyugtató. Ami számomra érdekes, az az, hogy van-e ennek már megvalósult eredménye, vagy ez még csak elképzelés szintjén van. Az, hogy provokatív legyen az előadása az teljesen sikerült, a finanszírozás leválasztása az állami szerepről elég szomorú képet mutat; kijelenteni azt, hogy a centralizáltság miatt nem lehet jelenleg az oktatásban minőséget biztosítani, szerintem kicsit erős; abban sem vagyok biztos, hogy sokkal jobban fognak csökkenni az adminisztrációs dolgok, ha az iskolának magának kell intéznie, hiszen sok mindenkit fel kell venni, de ez más kérdés. Egy valamitől kissé megijedtem, hogy a szülőt is be kell vonni a képzésbe, és én itt látom a problémát és az élettől való elrugaszkodást, de végül is az első kérdésem lenne a legfontosabb.
Tarr Dániel :
Nem az én kompetenciám eldönteni, de a szülők bevonása nem elsősorban szakmai, hanem inkább financiális kérdés, és az hogy a szülők szerepe milyen lesz az iskolában még nem eldöntött kérdés. Európában ezek jelenleg kísérleti programokként futnak a Socrates programon belül, amelyre hívják teszt jelleggel a kipróbáló iskolákat. Ezekből adatgyűjtés és kisérleti kiértékelések készülnek.
Kedves Tamás :
Vajon nem okoz-e félreértést, hogy az előadás oktatáspolitikusok általános állásfoglalását tartalmazta? Vannak nemzeti képzések, amelyek különböző minőségűek, de nem létezik "eurozenész ". Az a gyanúm nem most érkezünk Ázsiából, mi már egy ideje itt vagyunk, és úgy tűnik, adtunk egy, s mást az európai zenekutúrának, az európai tudománynak. Mi a minőséget nem most fogjuk elsajátítani. Szeretnénk becsatlakozni ebbe folyamatba azzal, hogy adjuk meg azokat a paramétereket, amelyet mi használunk, és vegyük át más országoktól ami hasznosítható, de nem kizárólag az oktatáspolitikusoktól, hanem azoktól a művésztanároktól akik gyakorlatból ismerik a dolgot. Amíg pontosan lehet számszerűsíteni a matematika, vagy a nyelvismeretet, a művészi hangot nem tudjuk paraméterekkel meghatározni. Azt hiszem, hogy nagyon fontos együttműködnünk mindazokkal akik felelőséget vállalnak a tradícióink éltetésében. Meg kell mutatnunk a magyarországi zenészképzés különböző szintjein a minőségértékelés eddigi élő módszerét, ezek kritikáját és járuljunk hozzá az európai közösség ilyen irányú gyarapodásához. - (Nagy taps!)
Tarr Dániel :
Ez végszónak is tökéletes, ennél szebben senki sem mondhatta volna. A minőségfejlesztés, minőségértékelés az iskolák működését próbálja hatékonyabbá tenni, tehát ne féljünk tőle, tehát ez egy pozitív dolog. (Derültség.)
Nemes László :
A Kultúra 2000 az európai uniónak olyan programja, melynek lényege a nemzeti kulturális értékek kölcsönös megismertetése. Bízom benne, hogy az oktatásnak és a kultúrának ez az együttműködése előbb utóbb létrejön, hogy ezek nem külön forrásokat, külön koncepciókat jelentenek. Mindenesetre ebben a tágabb keretben kell megkeresni a helyünket.
Országos Művészetoktatási Minőségfejlesztési Konferencia - (National Conference on Quality Assessment and the Education of Art)
[23/02/2001
Budapest]
[Forrás: Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége - Metronom]
Available in Hungarian:
Interested? All written documents are available for reading in the » 