"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

library | education policy

   

Tarr Dániel

Oktatási Fehérkönyv

 

- The first Hungarian White Book on Education -

(Hungarian Ministry of Education)

2001.

Creative Commons License

Word formátumban [« word ]


[« vissza ]
[ előre »]

OKTATÁSI FEHÉRKÖNYV

Tartalom

Előszó

BEVEZETŐ

1. Az oktatás fejlesztési stratégiájának főbb elemei

2. Az oktatást érő gazdasági, társadalmi, technológiai kihívások

  • 1. Versenyképesség és innováció
  • 2. Az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat erősítése
  • 3. A társadalmi kohézió problémái
  • 4. Az élet minősége és az emberi erőforrások fejlesztése
  • 5. Az Oktatási Fehérkönyv
  • » I. Versenyképesség és innováció

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    5. Célok

    » II. Foglalkoztatáspolitika és esélyteremtés

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » III. Kultúra, indentitás és életminőség

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » IV. Kommunikációs és információs technikák

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » V. Az Élethosszig tartó tanulás

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » VI. Átmenet

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » VII. Finanszírozás

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    » VIII. Szabályozás és intézményrendszer

    (Nem készült el.)

    » IX. Minőségbiztosítás

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    5. Utószó

    + MS Word verison [« read it ]

     

    Oktatási Minisztérium 2001

    Want to know more?

    ENTER LIBRARY

    » visit the Library

    .

    Vanya Nóra

    VI. FEJEZET
    ÁTMENET

    Az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat erősítése

    TARTALOM

    1. Bevezetés

    2. Helyzetelemzés
    • 2.1. Változások
      • Az átmenet időtartama meghosszabbodik
      • A stabil munkahely – megkérdőjeleződik
      • Ciklikus ismétlődés
      • Pályaválasztási és pályaorientációs információs rendszerek
    • 2.2. Okok
      • strukturális problémák regionális, magyarországi, EU
      • OECD – Ország tanulmány
      • Magyarországon- munkanélküliség, inaktivitás-fiatalok, tartós munkanélküliek

    3. Jövőkép

    4. Teendők

    • 4.1. Az iskolarendszer fejlesztése
      • Az átmenetet segítő pedagógiai rendszerek
      • Tartalomfejlesztés – a munka világára vonatkozó ismeretek beépítése a tananyagba
      • Pedagógusképzés
      • A munkaerőpiac által elvárt kompetenciák fejlesztése a tanítás során
      • Közép- és felsőfokú szakképzés fejlesztése
        • Akkreditált rövid ciklusú felsőfokú szakképzés
        • Szakképzési centrumok létrehozása
      • Felsőoktatás fejlesztése, (a gazdasági szektorral való együttműködés erősítése)
      • Felnőttoktatás: a felnőttoktatási törvény átmenetet segítő elemei
    • 4.2. Az iskolán kívüli átmenetet segítő intézmények
      • Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központok
      • Távoktatás, elektronikus tanulási és pályaválasztási információs rendszer
      • munkaerő- piaci képzés
      • Önképzés
      • Aktív foglalkoztatáspolitikai programok
      • Tanulási utak
      • Elhelyezkedés nyomon követése
      • Pályaorientáció, karrierépítés
      • Kudarcok kezelése
    • 4.3. A hátrányos helyzetűek segítése az átmenet során
      • Alternatív tanulási utak
      • Alternatív foglalkoztatási módok
      • Informatikai eszközök szerepe és fejlesztése a fogyatékosok tanulása és munkavállalása érdekében

    1. BEVEZETÉS

    1.1. Mit értünk ma „átmenet” (oktatásból a munkába való átmenet) fogalmán?

    A munkaerőpiacra való beilleszkedés későbbre halasztódott az oktatásban töltött átmeneti időszak ideje meghosszabbodott. Ez a szakasz munkával és tanulással vagy a kettő kombinációjával telik. A magasabb szintű iskolázottság, illetve szakképzettség érzékelhető védelmet ígér a munkanélkülivé válással szemben.  Az iskolázás kiterjedésével egyidejűleg a demográfiai apály és az iskolák finanszírozásából fakadó intézményi érdekeltség a korábbinál szélesebbre tárta az iskolák kapuit  ugyanakkor igen sokféle képzési lehetőség vált elérhetővé az iskolarendszeren kívül is.

    Korábban az iskolából való kikerülés többnyire azonnali munkába állást jelentett, a gyakori munkahelyváltás csak bizonyos csoportok körében volt jellemző és a munkanélküliség nyílt formája pedig egyáltalán nem létezett. Ettől eltérően ma az iskolázást egyre inkább egy kényszerűen elnyúló vagy tudatosan elnyújtott átmeneti életszakasz követi. Nagyobb teret kapnak az egyéni tervek szerinti iskolázási stratégiák, elhúzódó átmenet jellemző, széles körben elfogadott élethelyzetté, „természetes” életszakasszá vált az érintett fiatalok és családjuk számára. Az átmenet időszakának meghosszabbodása, a kezdetének a kitolódása és képzési utak fokozódó individualizálása.

    A munkaerő-piacon történő boldogulás, az életpályán való hasznosulás feltétele az iskolából kilépők képzettsége, és a munkaerő-piaci kereslet egymáshoz való igazodása. Ez azonban egy újabb társadalmi felemelkedés vagy lecsúszás folyamatát is magában foglalja, itt dől el, kik kerülnek a munkaerő-piac kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb területeire. Ezért a figyelem a tanulási, szociális problémákkal küszködők, általában a hátrányos helyzetűek irányában felerősödik. A gazdasági és a képzési rendszer közötti intézményesített kommunikáció szerepe nő.

    Teteje

    2. HELYZETELEMZÉS

    2.1. Változások

    2.1.1 Az átmenet időtartama meghosszabbodik

    Az elmúlt évtizedben alapvetően átalakult az a mód, ahogyan a fiatalok az oktatásból átlépnek a munka világába. Nő azoknak az aránya, akik a kötelező iskoláztatást befejezik és emelkedik a felsőfokú képzésben, illetve a felsőoktatásban résztvevők aránya. Későbbre tolódik a szakképzettség megszerzése is. Egyre kevésbé jellemző, hogy a fiatal egy adott végzettség birtokában kilépve az oktatási rendszerből rövid időn belül dolgozni kezd, vagy egy életre szóló munkahelyet tudhat magáénak. Ehelyett az válik jellemzővé, hogy az oktatásból való kilépés időpontja elbizonytalanodik: sokan hosszabb-rövidebb időre visszatérnek a képzésbe, mielőtt kilépnének, mások csak részlegesen lépnek ki. Az oktatásból való kilépés és az első stabil munkahely megtalálása között hosszabb idő telik el, ami alatt a fiatalok többféle munkahelyet kipróbálnak, vagy a munkát és a tanulást kombinálják.

    2.1.2 A stabil munkahely – megkérdőjeleződik

    A megszerzett képzettség és munkahely többé nem egy életre szól. A technológiák fejlődése és a piaci mechanizmusok gyorsulása miatt a következő évtizedekben a szakmaváltás gyakoriságának további, növekedésére számíthatunk. A szakmaváltások szükségessége (sőt elkerülhetetlensége); a tanulás vállalása - különösen az alacsonyabb szinten iskolázottak és a nem egészen fiatalok esetében is szükségszerűvé válik.

    Jelentősen változott az igény a képzés irányát, minőségét, struktúráját, valamint az ágazat szolgáltatásait illetően:

    • Megnőtt az érettségit is adó középfokú intézmények népszerűsége (a szakmunkásképzőkkel szemben).
    • Előtérbe került a széles alapú szakmai képzés igénye (a speciális képzéssel szemben).
    • Egyre nagyobb jelentőséget kap a felnőttképzés (az ifjúsági képzések dominanciájával szemben).
    • Már megjelenik az élethosszig tartó tanulás szükségessége.
    • Súlyának megfelelő hangsúlyt kap a hátrányos helyzetűek képzése.

    2.1.3 Ciklikus ismétlődés

    A fiatalok jelentős része az iskolából kikerülés előtt elkezdi munkaerő-piaci életpályáját és emiatt az iskolai és a munkaerő-piaci életpálya "összekeveredik", illetve párhuzamosan halad már a teljes munkaidős tanulás időszakában. Növekszik az iskolai életút megszakításának, illetve a munkaerőpiacról az oktatásba történő visszatérésnek, végül a munka melletti tanulásnak a jelentősége. Ennek következtében - különösen a felsőoktatásban - növekszik azoknak a tanulóknak a száma, akik tanulmányaikat ideiglenesen megszakítják, és adott iskolát nem a minimálisan szükséges idő alatt végzik el.

    A munkahelyi pályafutás folytonossága különböző okok (legtipikusabban gyermekvállalás, munkanélküliség) miatt egyszer vagy többször megszakadhat. Az ebben az időszakban zajló tanulás sokszínű, lehet a munkahelyhez kapcsolódó vagy attól független, szolgálhatja a vertikális munkahelyi mobilitást (mint pl. a vezetőképzés, vagy újabb végzettség szerzése) a horizontális szakmai mobilitást (pl. új feladatok ellátásához szükséges tanulás, szakmai továbbképzés), lehet formális vagy informális. Lehet a munkaerő-piac egészén elismert végzettséget nyújtó, vagy csak az adott munkahelyhez kötődő. Ösztönözheti a munkavégzés során keletkező képzési igény, de a részleges vagy teljes szakmaváltás, munkahelyváltás kényszere is. Lehet kötelező jellegű vagy a munkavállaló saját pályaelképzeléseit szolgáló képzés, tanulás. 

    2.1.4 Pályaválasztási és pályaorientációs információs rendszerek

    A gazdasági szerkezetváltás és a gyors és rövid távon nem  kiszámítható munkaerő-piaci kihívások következtében megnőtt az átmenetet segítő pályainformáció és pályaorientáció jelentősége. Az általános és középfokú szakképzési intézményekben folyó továbbtanulásra felkészítő, ezen belül pályaorientáló, valamint pálya és szakmaválasztást segítő tevékenységet szakmailag támogatják a megyei/fővárosi pedagógiai intézetek, nevelési tanácsadók, Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó.

    A kilencvenes évek közepén jelentős nemzetközi források bevonásával a kormányzat új intézménytípust hozott létre a felnőttképzésben, a regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok (MRKK) hálózatát. A központok ma már növekvő mértékben vesznek részt az adott térség gazdasági szervezeteinek munkaerő-képzésében. Ugyancsak ez az intézménytípus, amelyben felnőttképzés hagyományos módszereitől eltérő, a külföldi mintákat követő korszerű felnőttképzési módszerek és háttérszolgáltatások elemei is megjelentek (kompetencia-mérleg, munkakör-elemzés, tréning, előzetes tudásfelmérés, egyénre szabott karrier-tanácsadás). A kapacitások azonban viszonylag szűkösek, és e módszerek nem épültek rendszerré, illetve a hálózaton kívül mindeddig kevés hatást fejtettek ki.
    A felnőttek számára nyújtott pályatanácsadás, a munkaügyi szervezet által támogatott iskolai rendszeren kívüli képzésekhez kapcsolódó pályaorientációt és pályakorrekciót segítő tevékenység a megyei munkaügyi központokon keresztül segíti a munkaügyi kirendeltségek munkáját. A munkaügyi szervezet szolgáltatási tevékenységének keretében munka-és pályatanácsadást működtet fiatal és felnőtt munkavállalók részére. Ennek helyszínei: álláskereső klubok, megyei pszichológiai szakszolgálatok, Foglalkozási Információs Tanácsadó (FIT) szolgálatok nyolc városban és a fővárosban.

    A munkaügyi központok és az oktatási intézmények közötti kapcsolat és információ-áramlás azonban esetleges.

    2.2. Okok

    2.2.1 strukturális problémák regionális, magyarországi, EU

    A közép-és kelet-európai országok rendszerváltásai egyszerre hozták a gazdaság teljes szerkezetváltását: a privatizácót, a piacgazdaság kialakítását, és az ezzel szükségszerűen együtt járó, a fejlett társadalmakban már meglévő feszültségeket. A nyugat-európai országok válaszkeresése a gazdasági növekedés és foglalkoztatás ellentmondásaira ezzel egy időben erősödött fel.  Ez Európai Közösség foglalkoztatási problémákra adott válasza is csak 1997-re (Amszterdami Szerződés, Kölni csúcs) formálódott meg, ahol a versenyképes és dinamikus tudásalapú gazdaság megteremtése célként fogalmazódott meg

    Magyarországon 1989-1993 között – a gazdasági válság idején – drámaian csökkent a foglalkoztatottak száma és a gazdasági aktivitás, miközben ugrásszerűen nőtt a munkanélküliség. A válságidőszak alapvető jellemzője volt továbbá a munkaerőpiac átrendeződése a nagyobb szektorok és foglalkozások között, valamint a termelékenység gyors javulása. A munkanélküliség, ezen belül jelentős csoportok társdalomból való kiszakadásával fenyegető tartós munkanélküliség, a fiataloknak a felnőtt társadalomba való beilleszkedését veszélyeztető tömeges állástalanság alapvető fenyegetést jelentenek a modern, magyar társadalomra is. Nem elhanyagolható tényező a népesség átlagéletkorának növekedése sem. A piacgazdaság kialakulása még inkább felerősítette a szakadékot a meglévő végzettségek/szakképesítések és a foglalkoztatás igénye között. A gazdasági tevékenységek jelenleg is folyó regionális átrendeződése és ezáltal fellépő munkaerő-piaci kereslet a nehézségekkel küzdő térségek felzárkóztatásában az oktatásnak egyre fontosabb szerep jut. Nagy különbség tapasztalható térségekben az intézményhálózat kiépítettsége, az oktatási kínálat és munkalehetőségek között. Nem meglepő, hogy az átmenetben fontos visszacsatolás-összehangolás elégtelenül működött. A szakképzettség struktúrája és a képzési rendszer struktúrája átalakítása vált szükségessé, hogy rugalmasabban tudja követni a változó igényeket.

    2.2.2 OECD – Ország tanulmány

    Az OECD 1997-es felmérése megállapította, hogy a munkaerő keresleti struktúra mélyreható változásaihoz az oktatás csak lassan igazodott. Számunkra is fontos megállapítása, hogy a hatékony  átmeneti rendszer felelősséget vállal a fiatalok átvezetésére az oktatásból a munkába. a humán erőforrásokkal szemben a következő főbb követelményeket támasztják: megfelelő alapismeretek, ill. versenyképes, magas szintű professzionális tudás; az információ hordozók használata, az információözönben való eligazodás, a szükséges információ hatékony felhasználásnak képessége, (számítógépes programnyelvek ismerete, internet, e-mail, stb. használat; idegennyelv-tudás és kultúrák közti kommunikáció képessége; nyitott, kreatív vállalkozó személyiség, folyamatos tanulás és önképzés, stb. A felgyorsult gazdasági és társadalmi változás teremtette igények miatt az egész életen át tartó oktatás helyett egyre inkább az egész életen át tartó tanulás fogalma, módszertana terjed el.

    2.2.3 Magyarországon- munkanélküliség, inaktivitás-fiatalok, tartós munkanélküliek

    Az oktatás lehetséges feladatairól gondolkodva különösen fontos, hogy világos képünk legyen a munkanélküliség természetéről. Mindenekelőtt azt szükséges leszögezni, hogy a figyelmünket nem csak a munkanélküliekre (azaz a formális értelemben munkát keresőkre), hanem a foglalkoztatási szempontból inaktív népességre is koncentrálnunk kell. A munkaképes korú (15-64 éves) népességen belül a foglalkoztatottak aránya Magyarországon 1999-ben 55,7% volt. Ez valamivel alacsonyabb, mint az EU országok 61%-os átlaga (ami azt jelenti, hogy magasabb, mint az alacsony foglalkoztatottságot mutató dél-európai, és alacsonyabb, mint a különösen magas – 70% körüli – foglalkoztatottsági rátával jellemezhető észak-európai országoké). Az inaktivitás különösen magas a fiatalok körében. 1997-ben a 20-24 éves korú fiataloknak 30%-a nem volt sem iskolában, sem munkahelyen. A népesség gazdasági aktivitását tekintve Magyarország tehát a dél-európai országokhoz hasonlít, azaz a gazdasági fejlődés egyik legjelentősebb tartaléka tehát itt is a népesség, ezen belül a fiatalok aktivitásának a növelése. Az igazi problémát e tekintetben nem is feltétlenül a munkát kereső, de nem találó emberek jelentik, hanem azok, akik nem dolgoznak, de nem is keresnek munkát.

    A társadalom – és ezen belül az oktatás – számára az egyik legfontosabb kérdés, vajon miképp járulhat hozzá e csoportok aktivizálásához. A munkanélküliség egy másik fontos jellemzője annak tartóssága. A KSH munkaerő felvétele szerint a munkanélkülieknek 1999-ben több mint 45%-a volt 105 napnál hosszabb ideje állás nélkül. Ehhez kapcsolódik a másik kiemelkedően fontos kérdés: hogyan segítheti az oktatás a tartósan munkanélküliek visszatérését az aktív életbe. Cél a foglalkoztattak arányának az EU átlagot megközelítő szintre való emeléséhez szükséges képzettségi feltételek megteremtése, ezért szükséges bővíteni a pályakezdő fiatalok munkaerő-piaci integrálását célzó programokat.

    A munkanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlása jelentős, és meglehetősen egyértelmű változásokat mutat:

    • A legfeljebb általános végzettségűek aránya az összes munkanélküli között 1999-re kb. harminc százalékra csökkent, ez valószínűleg összefügg a legális munkaerőpiacról történő – már említett kiszorulással.
    • A legalább szakmunkás- vagy középiskolai végzettséggel rendelkező munkaerő aránya a munkanélküliek között viszont kismértékű, de folyamatos növekedést mutat – különösen az 1995-ös adatokhoz viszonyítva. Ez a munkaerőpiac foglalkoztatási korlátait mutatja, még a kvalifikált munkaerővel szemben is.
    • A szakmunkásképzőben vagy szakiskolában képesítést szerzettek munkanélküliek közötti aránya ugyan csak kismértékben nőtt 1992 óta, azonban összes arányuk már közelít a negyven százalékhoz.
    • Megállapítható ugyanakkor, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerő aránya a munkanélküliek között – a növekedés ellenére – alig haladja meg a 3 százalékot.

    Az iskolai végzettség és a szakmai képzettség hatását vizsgálva a foglalkoztatottságra és a munkanélküliségre látható (táblázat), hogy a piacgazdaság munkaerőpiacán, hosszú távon egyértelműen – szinte egyenes arányban – növeli a foglalkoztathatóság esélyét a magasabb iskolai végzettség, illetve a szakképzettség. A képzettség munkanélküliségre gyakorolt hatása nem ilyen egyértelmű, de tendenciában és alapvető hatásban hasonlóan eredményes, különösen, ha a végzettség felsőfokú. A magasabb végzettség viszonylag biztonságos foglalkoztatásához részben hozzájárulhat az ún. alulfoglalkoztatottság jelensége is, amelyet a hazai alacsony kereseti viszonyok is alátámasztanak. 

    A foglalkoztatás bővülésének területeit vizsgálva az új munkahelyek maghatározó többsége magas képzettséget igénylő területeken keletkezett (pl. informatika, szolgáltatások, stb.)

    Teteje

    3. JÖVŐKÉP

    3.1. A foglalkoztatáspolitika legfontosabb eszköze az oktatáspolitika

    A nemzetközi versenyképesség szempontjából az egyik legfontosabb tényező a munkaerő minősége: tudása, képzettsége és innovációs készsége. Ugyanakkor a korszerű tartalmú, fejlett technikára, technológiára épülő képzettség húzó, fejlesztő erővel hat a gazdaságra is. Magyarországon az elmúlt évtizedekben jelentősen javult a lakosság iskolázottsága. (Ennek ellenére az ifjúsági munkaerőforrásra vonatkozó adatok szerint 1991 és 1995 között szakképzetlenül került a munkaerőpiacra a fiatalok 30-39 százaléka.)

    A gazdaság fő erőforrása a tudás, amelyet nem lehet hosszú távra megvásárolni, de folyamatosan biztosítani kell.  Ez azt jelenti képzés szerepe felértékelődik és nemcsak a fejlett technológiák területén. Szakma és foglalkozás szerepe a munkaerőpiacon csökkent és helyette a jól és gyorsan alkalmazkodó egyén, alkalmazható tudás szerepe nőtt.

    A társadalom oly módon összpontosítja erőfeszítéseit, hogy a lehető legkevesebb fiatal kezdje kudarccal az életpályát. Az átmenet sajátos intézményei – legyen az tanulóképzés, biztonsági háló vagy hatékony toborzási rendszer –  mind annak a gondolatnak kifejezője, amelyben a fiatalokról való gondoskodás prioritást élvez. tudásnak egyre inkább nyitott személyiségekbe kell beépülnie, annak érdekében, hogy tulajdonosaik folyamatosan integrálni tudják az új tudás- és információ-hordozók használatát épp úgy, mint azok érdemi tartalmát. S mindezt úgy, hogy az új tudás folyamatosan a személyiségjegyek építőköveivé válva a tudás hordozója a gyorsan változó körülmények és igények közepette is megőrizze a tájékozódó-képességet, a belső iránytűt és biztonságérzetet.

    A konkrét tudás mellett körülhatárolható személyiségjegyeket igényel a gazdasági életben való megfelelés. Pl. a nyitottság; az új és új ismeretek folyamatos integrálása, fejlett vállalkozási készség, önbizalom, a gyorsan változó körülmények ellenére is stabil, folyamatosan építkező, a hosszú távú értékre orientált személyiség, stb. A gazdasági élet különböző részei a személyiségjegyek különböző arányait igénylik, de meglétük az érdekérvényesítése folyamatában (pl. aktív szerepvállalás a kamarákban, stb.) a civil társadalom egyéb területein is alapvető jelentőségű

    3.1.1 Munkaerő-piaci kihívások, (mobilitás, részmunkaidő, atipikus foglalkoztatási formák)

    A piacgazdaságra való áttérés megváltozott követelmény-rendszere és a lassú gazdasági fellendülés kiélezte a munkaerő minőségével szemben támasztott versenyt, ezzel egyidejűleg felértékelte a széles alapú általános műveltségre épülő korszerű szakmai ismereteket és a magas szintű munkateljesítményt. Ugyancsak meghatározó követelménnyé vált a tanulási képesség, ami a munkaerő mobilitásának, pálya- és szakmaváltásának egyaránt előfeltétele.

    A munkaerőpiac strukturális igényei miatt növekedni fog a részmunkaidőben és időszakosan foglalkoztatottak aránya. A magyarországi munkaerő mobilitása akkor is felgyorsulna, ha nem csatlakoznánk az Európai Unióhoz. A csatlakozás azonban ezt a folyamatot tovább fogja gyorsítani. A mobilitás nem csak térbeli, hanem az egyes gazdasági ágak, munkahelyek között is kihívást jelent. Ez pedig gyors adaptációs igényeket támaszt. A foglalkoztatási mobilitás része lesz az otthoni munka (Internet), távmunka szerepének növekedése is. A munka jön a munkavégzőhöz.  Ennek számos belátható előnye mellett hátrányai is lesznek (társadalmi kapcsolatok, csoportmunka lazulása). Mindenesetre az otthoni munka (amely eddig is létezett) flexibilisebbé fog válni. Ez a változás is sajátos ismertek és készségek kifejlesztését igényli.

    3.1.2 A tanulás és a munka közti határok elmosódnak, illetve nem válnak el

    A változó munkaerőpiac sokrétű szakmai ismeretet és specializálódást igényel. Az alapiskolázás és a felnőttképzés közötti szakaszhatárnak az iskolarendszerű képzésből (befejezett végzettséggel vagy anélkül) történő kilépés és a munkaerőpiacra történő „belépés” tekinthető. Ez az alapozó iskolázás hosszától függően tipikus esetben 17-24 éves korra tehető. A szakaszhatár elmosódottságát csak részben okozza a be- és kilépési korhatárok rugalmassá vált szabályozása. A pályakezdő munkanélküliek külön kategóriát alkotnak, nem életkoruk miatt nem tekinthetők teljes mértékben a felnőttképzés alanyainak, hanem mert kiléptek az iskolarendszerből, de nem léptek be a munkaerőpiacra. Az átmeneti formák – a keresőtevékenységgel kombinált tanulás – terjedésével ez a forma sem tartozik a felnőttképzés fogalmába. Jellemzője a több munkahelyen történő munkatapasztalat szerzés és a „vándorévek” egyre inkább a munkaerő-piaci beilleszkedés jellemzőjévé váltak. A többszöri munkahely váltás egyébként a mai munkaerőpiac jellemző működésmódjára, a munkahely stabilitásának a megszűnésére is szocializál. Az átmenet tehát egyaránt magában foglalja a munkahelyek közötti keresés, és a munkahelyi betanulás(ok) szakaszát.

    3.1.3 Az átmenet jelentősége növekszik, problémái összetettek

    A sikeres életvezetéshez és a társadalmi munkamegosztásban való hasznos részvételhez más készségekre és másféle reagáló-képességekre van szükség, mint amiket eddig elsajátítandónak tartottunk. A versenyképesség megköveteli a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését, a etnikai kisebbségek  - különösen a romák -, fogyatékosok egyenlő esélyeinek biztosítását.

    A hátrányos helyzetű fiatalok képzettségi színvonalának emelése, munkaerő-piaci pozíciójuk javítása csak olyan a szellemi és fizikai állapotukhoz, előképzettségükhöz, szükségleteikhez és egyéni motivációikhoz alkalmazkodó - komplex programok összehangolt működtetésével valósítható meg, amelyek keretei között a szakképzés megkezdéséhez szükséges ismeretek, készségek és jártasságok is megszerezhetők. A legképzetlenebb rétegek részvétele a felnőttkori képzésben a legalacsonyabb. Ezen érdemben változtatni csak fiatal korban lehet, mindenekelőtt a tanuláshoz szükséges képességek kifejlesztésével, pozitív attitűd kialakításával. Ezért az iskola korai szakaszában kudarcos fiatalokat is igyekezni kell legalább olyan hosszan (minimum 18 éves korig) a rendszerben (nem feltétlenül iskolapadban) tartani, mint a simább iskolai utat bejáró, szerencsésebb otthoni körülményekkel rendelkező társaikat. A legfontosabb, hogy sikerüljön számukra vonzó intézményeket biztosítani. Ezt követően is ráérnek szakképzettséget szerezni, ha egyéni élethelyzetük, munkaerő-piaci esélyeik mérlegelése erre ösztökéli őket. Ugyanakkor a lehetőséget méltányos, a réteg teherbírásához igazodó támogatási feltételekkel fel kell kínálni az alacsony képzettségű, aktív korú lakosságnak, hiszen egy szűk réteg kitörése és a gazdasági és társadalmi hasznot eredményez.

    • A finanszírozási rendszer átalakításával minél szélesebb körben támogatni kell azokat a szociális projekteket, amelyek a leszakadó rétegek képzési, információs, munkaerő-piaci felzárkózását teszik lehetővé.
    • A különböző hátrányos csoportok, romák, fizikai és szellemi hátránnyal küszködők felzárkóztató képzése (a tematika kidolgozása, szakkönyvek megírása, gyakorlati képzés lefolytatása) speciális tudású szakembereket igényel. Minél előbb lehetővé kell tenni - képzés, továbbképzés, kiegészítő képzés formájában - a pedagógusok, pszichológusok, pszicho-pedagógusok, szociális munkások, stb. számára ezeknek a speciális ismereteknek az elsajátítását.

    3.1.4 Partnerség

    Mára bebizonyosodott, hogy az átmenet problémái és feladatai, fiatalok és felnőttek képzése csak az állami, illetve a szociális partnerek és a civilszféra együttműködésével valósíthatók meg. A gazdaság szereplőivel kamarák munkaadó és munkavállalói érdekképviseletekkel, a szakképző iskolákkal való szoros együttműködés erősíti a társadalmi partnerség intézményét erősítik.

    A munkaadókat képviselő szervezetek az utóbbi években kezdik megfogalmazni a képzéssel kapcsolatos elvárásaikat. Ezek elsősorban az iskolarendszerű szakmai képzés korszerűsítésére, a munkaerő-piac elvárásainak artikulálására irányulnak.

    A két terület közötti információcserére jótékonyan hat a szakképzési hozzájárulás begyűjtésének megszervezése, a felhasználás érdekében megújított kapcsolatok.

    A non-profit szervezetek mint képzés-szolgáltatók tevékenysége igen dinamikusan növekszik. Az ún. iskolarendszeren kívüli képzésre vonatkozó adatok szerint 1995 és 1999 között 14-ről 85-re nőtt a képzés-szolgáltatással is foglalkozó regisztrált szervezetek száma, ugyanezen időszakban 43-ról 591-re nőtt az általuk szervezett tanfolyamok, és 788-ról 11664-re a résztvevők száma. Az utóbbi évtizedben erőteljes szakmai szerveződés, hálózatba rendeződés indult meg ezen a területen is. Az egyes szervezetek erőforrásai azonban általában szerények, fontos tulajdonságuk, a sokszínűség, e téren is jellemző. A civil szervezetek egy részének terepismerete, probléma-közelsége, elkötelezettsége és kapcsolatrendszere indokolttá teszi, hogy hosszabb távon nagyobb szerepet kapjanak a felnőttképzés egyes speciális területein. Ez különösen fontos lehet olyan körülmények között, amikor az alacsony képzettségűek jelentős részének élethelyzetében a tanulás csak az egyik szükséges elem, amely képessé teheti őket arra, hogy aktív munkavállalóvá váljanak.

    Ezért fontos, hogy minél gyorsabban - ha szükséges, állami segítséggel - kialakuljanak a civil szektor szakmai munkáját támogató együttműködési formák, szakmai és információs csatornák.

    Teteje

    3.2. Az ágazatközi kapcsolódások erősítése

    Az egész életet átfogó tanulás és képzés kiterjedtsége és összetettsége elengedhetetlenné teszi a hagyományos irányítási eszközrendszer bővítését. Az átmenetre vonatkozó politika elemei a következők:

    1. Az oktatási rendszeren belül a munka világa felé vezető tanulmányi utak rugalmas, ugyanakkor jól átlátható meghatározása.
    2. Az oktatási és a munkatapasztalatok ötvözése, ezen belül a munkavégzésnek az oktatásba való integrálása.
    3. Szorosra font biztonsági háló azok számára, akiknek az átmenet egyre bonyolultabbá váló rendszerében nem sikerül boldogulniuk.
    4. A munka világáról való informálás és tanácsadás kiépült rendszere.
    5. Az átmenettel foglalkozó intézmények hatékony rendszere és az itt zajló folyamatok világos szabályozása.

    Az oktatás/képzés gazdasági és ebből adódó munkaerő-piaci kihívásokra választ adó rugalmassága megköveteli az oktatási, gazdasági és szociális ágazatok szoros együttműködését.

    3.2.1 Az információ-áramlás erősítése oktatás és munkaerőpiac között

    Fontos cél, hogy a gazdaság az igényeit egyre jobban tudja közvetíteni az oktatás irányába; hogy az oktatás szolgáltatásai egyre nagyobb felületen le tudják fedni ezeket az igényeket; de arra is nagy szükség van, hogy a gazdaság a maga eszközeivel és saját részvételével is közreműködjön a korszerű képzési struktúra kialakításában. Fontos cél az önálló pályaválasztási tanácsadók tevékenységének megszervezése országosan: vagy önálló intézményrendszer vagy más intézményekkel együtt többcélú közoktatási intézmények létrehozása. Szükséges a pályaválasztási és pályakorrekciós tevékenység információs hátterének fejlesztése (Irisz-Sulinet, KIFIR programok), illetve a Nemzeti Pályainformációs Központ tevékenysége tapasztalatainak felhasználása, felsőoktatási felvételi összekapcsolása a FIT és SULINET rendszerrel. Az Regionális Munkaerő-fejlesztő és képző központok, az iskolarendszeren kívüli képzők fiatalok és felnőttek részére szervezett pályaorientációs munkavállalási tréningjei jobban alkalmazkodjanak a rövid és középtávú foglalkoztatási igényekhez.   Szélesebb körűvé és korszerűvé kell tenni a tanácsadók alap-és továbbképzését.

    3.2.2 A munkaerőpiacnak megfeleltethető szakképzési kínálat kialakítása

    Az elvárt tudástartalmak ágazati igényei változnak: A szakképzettségi struktúra és képzési rendszer struktúrája átalakult és rugalmasabbá vált az elmúlt évezredben. A munkaerő-piac előrejelzése mind kevésbé és mind rövidebb időtávra lehetséges, ezért rövidebb kurzusokra van szükség és a rendszer átjárhatóságát is biztosítani kell.  A színvonalas ifjúkori szakképzés mindig megalapozó, személyiségformáló, tanulási képességet, munkakultúrát, munkaerőpiacon jól értékesíthető kulcsképességeket fejlesztő, a gazdaság igényeivel összhangba kerülő mentalitást (versenyszellemet, együttműködési készséget) kialakító. Az iskolarendszerű szakképzés céljai egyre általánosabbakká válnak. Az általános és szakképzés közötti határok elmosódnak, és főleg középfokú képzésben nagyfokú közeledés várható. Az általános képzés irányában való elmozdulás útját jelzik. A szakközépiskola az iskolarendszeren való áthaladás egy alternatív útját jelenti, mint szakképzést. Az iskolarendszerű szakképzésben hangsúly eltolódásra van szükség a lassabban avuló és nem szakma-specifikus tananyagok irányában, törekedni kell a szakirányok számának csökkentésére.

    3.2.3 A képzés mint az integrált fejlesztéspolitika eleme – területi, regionális hatások fejlődése

    A 90-es évek első felében a kormányzati törekvések súlypontját meghatározó módon az ifjúság közoktatási, szakképzési és felsőoktatási képzésének korszerűsítésére helyeződött. A következő tényezők azonban arra utalnak, hogy a jövőben mindinkább a felnőttképzés kerül a figyelem homlokterébe:

    • A gazdaság átalakulása, átstrukturálódása nyomán egyre feszítőbb problémát okoznak a korábbi - sok tekintetben korszerűtlen - közoktatási, szakképzési rendszerben végzettek munkaerő-piaci beilleszkedési zavarai.
    • Felgyorsult a szakmai ismeretek elavulásának üteme és egyre sürgetőbb igény mutatkozik a szakmai ismeretek bővítése, ciklikus átalakítása, átstrukturálása iránt mind a munkavállalók, mind a munkáltatók részéről.
    • A gazdasági-társadalmi fejlődés következtében
    • egyre intenzívebben jelentkezik az idegen nyelvi kommunikációs, nemzetközi kulturális, gazdasági, üzleti, jogi, stb. ismeretek elsajátításának igénye (az egyén oldaláról) és szükséglete (a gazdaság, társadalmi szereplők oldaláról)

    Az elkövetkező évek kitüntetett feladata a felnőttképzés - munkanélküli, vagy munkanélküliséggel fenyegetett személyeken túli - kiszélesítése. Hozzá kell szoktatni a társadalmat "az élethosszig tartó tanulás" gondolatához; vissza kell szerezni (adni) a tanulás, a tudás értékét.

    A munkaadók és önállóak kiemelkedően magas hazai aránya valószínűleg egy átmeneti kényszerhelyzet következménye.

    A GDP növekedésével, az átmeneti korszak lezáródásával, szilárdabb jogrend kialakulásával és a munkavállalói érdekvédelmi szerveztek megerősödésével az arány radikális csökkenésére lehet számítani. 2010-re – a GDP 20-25 %-os növekedését feltételezve – a munkaadók és önállóak száma 15-17 %-ra becsülhető. 4,5 millió foglalkoztatott esetén a 16 % 720 ezer főt jelent, mely a jelenlegihez képest jelentős csökkenést jelent.

    A munkaadó és önálló mindennapi teendői, ismeretei, sőt magatartási normái is mások, mint az ugyanazon foglalkozású, de munkavállalói állományú homológjainál. A szigorúan vett szakmai ismeretek azonossága mellett más-más viselkedést, másféle alkalmazkodási készséget, másféle értékrendhez és emberi kapcsolatrendszerhez való illeszkedést követel az egyik helyzet, mint a másik. Fejlett országok foglalkozási statisztikái általában pragmatikusan építkezve más-más foglalkozásúként, külön kezeli az azonos szakmájú, de más munkajogi státusú foglalkoztatottakat.

    3.2.4 Vállalkozói szellem erősítése

    A vállalkozói készségek fejlesztése középiskolában és a felsőoktatásban fontos feladat. A cél egy egységes tananyagra épülő modul megtervezése és beindítása a közép- és felsőfokú oktatásban. Ez a kis-és középvállalkozások létrehozásának és menedzselésének különböző területeivel kapcsolatos alapismereteket és készségeket foglalja magában. Ezt fejlesztik a kompetencia-alapú szakképzési programok is.

    3.2.5 Az önfoglalkoztatás különböző formáira való felkészítés

    Az alkalmazkodni tudás mellet megnő a kreativitás szerepe. Különösen fontossá válik az önképzés és a tudás megszerzésének gyors megtérülése. A 9-10. osztályokban a szakmákra / szakirányokra való képzés megkezdését el kell kerülni. Az ebben az időszakban orientációra és előkészítésre rendelkezésre álló időkeretet úgy kell felhasználni, hogy bevezeti a diákokat a munka, a munkahelyek, a gazdasági szektorok, a foglalkozások, a munkaerő-piaci működés világába Megismerteti a fiatalokat a munkaerőpiac értékítéletével, és lehetővé teszi számukra, hogy kipróbálják magukat, bemérjék képességeiket azon általános készségek és képességek terén, amelyeket a munkaerőpiac honorál. Ilyenek: probléma-felismerés, problémamegoldás, szervezés, csapatmunka, kommunikáció, megbízhatóság pontosság.

    3.2.6 Az átmenet költségeinek finanszírozása (adó, szociális terhek csökkentése)

    Az átmenetet érintő finanszírozási terhek megosztására van szükség, tehát az állami, költségvetési támogatás mellet  a privát források fokozottabb  bevonására (munkaadók és a résztvevők teherviselésének növelésére) van szükség. A jövőben az önkormányzatok normatív támogatásának erősítése, - mint állami feladat - szükséges. A finanszírozás eszközrendszerében kiemelt szerepe van a Munkaerő-piaci Alapnak és a Szakképzési Alapnak. A különféle adókedvezmények (a képzésre fordított kiadásokkal csökkenthető az adó összege), illetve a munkaadókat érintő szociális terhek csökkentése összehangolt kormányzati feladatként jelentkezik. Az európai képzés-ösztönzési programokban is ez az eszköz áll az élen, és a hazai szabályozásban is jelen van (első diploma megszerzésekor felsőoktatási tandíj, ill. vállalkozások indításához szükséges képzés költségként történő elszámolása és a már említett szakképzési járulék részleges felhasználhatósága). Számítások szerint a tandíjhitel és az adókedvezmény rendszere hosszabb távon társadalmi szinten is kifizetődőnek nevezhető.

    Teteje

    3.3. Munkatapasztalat megszerzése a tanulás mellett (a határok elmosódnak)

    3.3.1 Amunka szerepe az oktatás során

    A munkának, a gyakorlatnak a szerepe kiemelten fontos diákmunka formájában, vagy a szakmai gyakorlóhelyek fejlesztésével. Nagyon fontos, hogy azok számára is, akik még nem vesznek részt konkrét szakmára irányuló szakképzésben (16 éves kor, illetve 11. osztály előtt), legyen lehetőség valamilyen gyakorlati, manuális tevékenységre. Ez azonban ne egy-egy adott szakma / szakmacsoport gyakorlati bevezetését jelentse (amint az jelenleg tipikus), hanem szakmához nem köthető képességfejlesztést és szocializációt szolgáljon, és / vagy több szakma(csoport) tevékenységében élményhez juttatva segítse a fiatalokat a későbbi döntésben. Ennek pedagógiája nálunk alig ismert, így külföldi példák megismertetése, elterjesztése, adaptációja szükséges.

    3.3.2 A tanulás szerepe a munkahelyen

    A munkahelynek, mint tanulási környezetnek az „újrafelfedezése”, a munkahelyi képzés lehetőségeinek bővítése fontos lépés a munakerő-piaci igények kielégítésére.

    A képzési iránti igény igen jelentős hányadát a munkavégzés szükségletei generálják. Ami a munkahelyi képzés jellemző nagyságrendjét illeti az OECD-hez tartozó 10 vizsgált ország közül hétben a 25-44 év közöttiek egy harmada vesz részt évente formális képzettséget nem adó, munkához kapcsolódó képzésben. Ez azt jelenti, hogy 20 és 65 éves koruk között átlagosan 0,85-1,7 teljes évet töltenek munkavégző képességüket fejlesztő képzéssel. A jelentős különbségek nem csak az egyes országok között mérhetőek, a munkavállalók csoportjai között is igen nagy eltérések vannak a képzésben való részvétel intenzitását tekintve. A legmagasabb képzettségi szinttel rendelkezők háromszor akkora mértékben vesznek részt a munkahely által szervezett és finanszírozott képzésekben, mint a középfoknál alacsonyabb iskolai végzettségűek.

    A munkatapasztalattal vagy önképzéssel megszerzett ismeretek előzetes felmérésével úgy alakítható a képzési program, hogy elkerülhetők a felesleges ismétlések, ezzel csökkenthető a képzés, a munkaidő kiesés hossza. A meglévő tudás feltérképezése lehetővé teszi az egyéni tudáshiányok pótlását is. Ettől eltér a szakmai minősítés és munkahelyi előmenetel összekapcsolása (ami pl. a francia rendszerben alkalmazott gyakorlat). E modellben adott munkakör meghatározott ideig történő ellátása – speciális vizsgával kiegészülve – a magasabb besoroláshoz vezető kvalifikáció része.

    3.3.3 Munkahelyi képzés

    A gazdasági szféra (amit gyakran nem túl szerencsés módon vállalatinak neveznek) önmagában is igen sokszínű. Az egyik meghatározó tényező a szervezet mérete. A nagyvállalatok zöme a munkaszervezeten belülre vonja a képzést, jelentős képzési infrastruktúrát hoz létre, amely sok országban szinte önálló, az oktatási rendszertől független rendszer (a cég stratégiáját szolgáló zárt képzési piac). A képzés-támogatási politika a kis és közepes méretű vállalkozásokra irányul, amelyek szervezeten kívülre kell helyezzék a képzést. Tehát fogyasztóként jelennek meg a képzési piacon, és sokszor a képzés finanszírozása mellett szükségleteik megfogalmazásához is támogatásra van szükségük. Az együttműködő partnerek szerepe különösen fontos e terület szabályozásának kialakításában.

    A magyarországi munkahelyeken a képzést illetően a nemzetközi általános tendenciák érvényesülnek. Az, hogy a munkaadók alkalmazottaik képzését befektetésként kezelik, azzal is jár, hogy e befektetés megtérülését várják. Ebből fakad, hogy a képzettebb (ezért könnyebben képezhető), fiatalabb, magasabb beosztású, hosszabb ideig foglalkoztatott munkavállalók jóval több képzési lehetőségben részesülnek, mint az idősebb és/vagy képzetlen alkalmazottak. Ráadásul a munkahelyi hierarchia magasabb szintjein jellemző, hogy a képzés a munkaerőpiacon keresett kompetenciák kialakítására irányul, míg a hierarchia alsóbb szintjein a csak az adott cégnél elismert betanító képzés dominál. (Tót, 1996) A munkahelyek mérete is meghatározza a képzési aktivitást, a nagyobb cégek jellemzően többet költenek erre a célra. A gazdaságban végbement átrendeződés – a nagy szervezetek helyett a több százezernyi kis és középvállalkozás megjelenése – kedvezőtlenebb feltételeket teremtett a munkavállalók képzéséhez. A képzési kínálat zöme nem eléggé munkaidő kímélő, és a képzési befektetés nem mindig a befektetőnél kamatozik (a kiképzett munkaerő elvándorol, ill. magasabb bérrel átcsábítják a konkurensek). A foglalkoztatásban megjelenő új jellemzők, pl. a munkaidő felhasználásának rugalmasabb válása, és az a tény, hogy a munkavégzés nem feltétlenül egy adott helyszínen (a munkahelyen) történik, feltehetően a képzés szervezésének módjára is hatással lesz.

    A jelenlegi szabályozás értelmében a munkaadók kötelező szakképzési hozzájárulása amellett, hogy az iskolarendszerű szakképzés egyik jelentős forrása, részben a saját munkavállalóik képzésére is fordítható.

    A munkahelyi képzés ösztönzésének egyik kulcskérdése a munkaadók és munkavállalók eltérő érdekeltsége a képzést illetően. A munkaadók számára a képzett munkaerő a termelés feltétele, fejlesztése csak akkor, ha a cég érdekeit szolgálja. A munkaadói befektetés védelmére irányuló eszközök azonban – nemzetközi tapasztalatok szerint sem elég hatékonyak (a képzési költségek átvállalása fejében történő „röghöz kötés” – amely a hazai szabályozásban a tanulmányi szerződés intézményében is megjelenik – ellentétben áll a munkaerő-piaci szabad mozgással). Ezért a cégek abban érdekeltek, hogy alaptevékenységüknek, a cég érdekeit szolgáló feladatoknak rendeljék alá a képzést. Számukra a cég arculatát megjelenítő, egy adott megrendelésre teljesítésére felkészítő, az adott munkaszervezet működtetését szolgáló betanító képzés fontosabb, mint a munkavállalók munkaerő-piaci mozgékonyságát növelő, esetleg magasabb bérbesorolás igényét felvető képzés. Ezzel szemben a munkavállalóknak az érdekük, hogy minél szélesebb munkapiacon, tehát a cégen kívül is elismert és hasznosítható tudásra, képzettségre tegyenek szert. A szakképzés-irányítás az OKJ létrehozásával, és a saját célra fordítható képzési hozzájárulás megkötéseivel ezt a munkavállalói érdeket is védte. Ez különösen lényeges olyan körülmények között, amikor a kollektív munkavállalói érdekképviselet a munkahelyek nagy részében nem létezik (a munkahelyek kb. felénél van kollektív szerződés, többnyire azonban ezek sem tartalmaznak a képzésre vonatkozó szerzett jogokat).

    Teteje

    4. TEENDŐK

    Az európai gazdaság és munkaerőpiac, nemcsak mint a magyar munkaerőt felvevő piac fog szerepelni. Az európai munkaerő is meg fog jelenni Magyarországon. Ez az oktatási piacon is érezhető lesz, bár ennek korlátot fognak szabni a nyelvi nehézségek. Az oktatásnak szükséges hangsúlyt helyezni a rugalmas munkaerőpiacból adódó új szellemi kihívásokra, ezért a rész és az időszaki foglalkoztatottság növekvő igénye miatt szükséges megváltoztatni az oktatás tartalmát és metodikáját.

    4.1. Az iskolarendszer fejlesztése

    4.1.1 Az átmenetet segítő pedagógiai rendszerek

    Az átmenetet segítő pedagógiai rendszerek kialakítása, amelyek az oktatás képzés fejlesztését szolgálják a munka erőpiaci igények jobb kielégítése érdekében. A tartalomfejlesztés, pedagógusképzés, képzés, felnőttképzés, továbbképzés, tankönyvek, tantervek, taneszközök és a minőségi oktatás rendszerének kialakítása.

    4.1.2 Tartalomfejlesztés – a munka világára vonatkozó ismeretek beépítése a tananyagba

    Az iskola a hagyományos képzési módszereket, a tanulók ösztönzését és a kommunikációs mintákat illetően nehezen szabadul a megszokott eljárásoktól. A pályaorientációs és karrierépítő programok beépítése az iskolai oktatásba. A pályaorientációt és pályaválasztást segítő módszertani programcsomagok fejlesztése az általános- és középiskolai képzés, felsőoktatás számára.

    4.1.3 Pedagógusképzés

    A tanárképzés, továbbképzés folyamatos korszerűsítése nélkülözhetetlen. Ösztönözni kell a pályaorientáció-és a pályaválasztás módszer fejlesztésére irányuló akkreditált pedagógus / tanár-továbbképző programok alapítását a hatékony és innovatív tanácsadói és pályakorrekciós tevékenység érdekében. Szélesíteni kell a pedagógus továbbképzés skáláját főként a munkaerő-piaci kihívásokra adott gyors reakciók, illetve a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás speciális képességeinek elsajátítása irányában. Pedagógus továbbképzések szervezése a hátrányos helyzetűek integrált képzésbe történő bekapcsolására, tanácsadó szolgáltatás kialakítása, új módszerek kifejlesztése.

    4.1.4 A munkaerőpiac által elvárt kompetenciák fejlesztése a tanítás során

    A gazdasági folyamatok felgyorsulása, a külső tényezők olykor váratlan változása egyre bizonytalanabb környezetet teremt a gazdaság szereplői, egyebek mellett a munkavállalók növekvő hányada számára is. A munkaerővel szembeni igények terén így olyan új – legalábbis ilyen tömegben új – tulajdonságok és képességek merülnek fel, mint a nem prognosztizálható helyzetekben való cselekvés képessége, amely a helyzet gyors felismerését, a problémák azonosításának képességét, probléma-megoldási képességet gyors döntési és a döntésért való felelősségvállalás képességet igényel. Erre ugyanúgy nem lehet felnőtt korban elkezdeni tréningezni az embereket, ahogy a szkepszisre, a dolgok megkérdőjelezésére való nevelést is csak kisgyermekkorban lehet elkezdeni. Az egyik, általunk fontosnak tartott gondolat azt hangsúlyozza, hogy a munkája során nagyfokú autonómiát élvező, önmagáért és környezetéért (a vállalatért is) felelős, együttműködő munkaerő csak olyan tanulási környezetben és szervezetben formálható, amely maga is ezeken az elveken nyugszik. Az egyéni fejlődési pályákat tehát egy bizonyos életkor (nagyjából az alsóközépfok) után sokkal inkább kellene az egyéneknek maguknak szervezniük. A konkrét – gyorsan avuló, éppen aktuális – szakmai tudás megszerzése megfelelő szintű előképzettséggel nem okoz problémát.

    4.1.5 Közép- és felsőfokú szakképzés fejlesztése

    Magyarországon különösen elterjedt - gyakorlat, hogy az intézmények nem maradnak tiszta profilúak, hanem egyre több, a diákok számára alternatívát jelentő képzési formát kínálnak.

    Akkreditált rövid ciklusú felsőfokú szakképzés

    Mindazokat, akik megfelelő pedagógiai eszközökkel érettségire felkészíthetők, a szakképzés érettségit is adó ágába kell beiskolázni, vagy legalábbis erre kell őket ösztönözni. A felsőfokú szakképzés további bővülése érdekében szükséges a helyi munkaerő-piaci igényekhez történő rugalmasabb alkalmazkodás, a felsőfokú intézmények és a munkaerő-piaci igények jobb összehangolása. Ez hosszú távon hatással lesz a magyarországi munkaerő versenyképességének és alkalmazkodó képességének növekedésére. A diákhitel és a kollégiumi hálózat fejlesztése ennek fontos eszköze.

    Szakképzési centrumok létrehozása

    Szükség van az egységes szakmai képző rendszer kialakítására. A meglévő 1200 intézményből álló elkülönült középfokú szakképző rendszer integrációjával szakképzési centrumok kialakítását érdemes preferálni. Az Országos Képzési Jegyzék korszerűsítése, szakképzési tantervek és programok modernizációja szolgálja az Európai  Unió elvárásaihoz való alkalmazkodást.

    4.1.6 Felsőoktatás fejlesztése, (a gazdasági szektorral való együttműködés erősítése)

    A felsőoktatásban kerüljön bevezetésre az országosan egységes minőségi felvételi minimumkövetelményeken alapuló bemeneti szabályozás. Ugyanakkor nem szabad korlátozni a potenciális hallgatók intézmény- és szakválasztását. Szükséges létrehozni az országosan egységes felvételi minimumkövetelmények rendszerét.

    Erősíteni kell a felsőoktatási intézmények regionális és munkaerő-piaci beágyazottságát, és lépéseket kell tenni a felsőoktatás expanziója következtében sokhelyütt fennálló tanárhiány mérséklésére – például a felsőoktatási fizetések emelése révén. Ezen túlmenően szabályozni kell, hogy adott szakok működéséhez, illetve tantárgyak tanításához mekkora a minimálisan szükséges főállású oktatók létszáma.

    4.1.7 Felnőttoktatás: a felnőttoktatási törvény átmenetet segítő elemei

    A 90-es években a munkaerő-piaci képzést tekintették felnőttképzésnek. Ez a szempont is indokolja, hogy – jobb híján – a felnőttképzés fogalmával foglaljuk össze az iskolázást követő tanulás és képzés különféle formáit.

    Magyarországon a felnőttkori képzésnek a társadalmi beilleszkedés megőrzésével kapcsolatos szerepe inkább az, hogy megakadályozza egyes társadalmi csoportok leszakadását.

    A törvény az átmenetet jellemző, a mindenki számára elérhető, élethosszig tartó tanulás jogi szabályozását kívánja megoldani. A felnőttoktatáshoz való hozzáférés, mint egyetemes igény és alapvető polgári jog jelenik meg. Magába foglalja a szakmai és nem szakmai irányú képzésekre vonatkozó tanulási lehetőségeket: egyéni felkészülést, csoportos képzést, nyitott képzést, távoktatást, moduláris oktatást. Megerősíti a képzés során megszerezhető kompetenciák fontosságát. Hangsúlyozza azt, hogy a képzési programoknak igazodniuk kell a felnőttek előképzettségéhez és képességeihez. A foglalkoztatást elősegítő képzések támogatásában döntő az állami/költségvetési szektor szerepe, de a magán szektor bevonása is fokozottabbá válik a jövőben. Az egyén közvetlen érdekeltsége pedig a pálya során mérhető hasznosulással teremthető meg.

    Teteje

    4.2. Az iskolán kívüli átmenetet segítő intézmények

    4.2.1 Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központok

    Az országos igényektől eltérő regionális igények elemzése és azoknak a képző intézmények célrendszerébe való beemelése fontos feladat. Magyarországon a kelet-magyarországi régió relatív gazdasági elmaradottsága némileg egyensúlyozódik azzal, hogy számos felsőoktatási intézménye van. Az infrastrukturális problémák megoldása után, ezeken a területeken a képző intézmények középtávon jelentős húzóerővé válhatnak és számottevő tőkebefektetések várhatók. A munkaügyi szervezet szolgáltató tevékenységének továbbfejlesztésével el kell érni, hogy a szervezethez forduló minden munkanélküli a szükséges információt személyre szólóan a legeredményesebb formában és tartalommal megkapja. A munkanélküli munkaerő-piaci beilleszkedése érdekében indokolt a szolgáltatási jellegű segítségnyújtás (információs szolgáltatások, álláskereső klubok, álláskeresési technikák) fejlesztése.

    4.2.2 Távoktatás, elektronikus tanulási és pályaválasztási információs rendszer

    A távoktatás és Internet alapú képzés szerepe nő. A modern technológiára épülő képzésben részt vevők köre a képzettebb, kedvező anyagi helyzetű, fiatalabb csoportokra korlátozódik. A képzési célokra korábban is használt írott tananyagok elektronikus úton történő hozzáférhetővé tétele önmagában nem azonos a távoktatással (legfeljebb a képzés-szolgáltatók költségeinek egy részét áthárítja a tanulókra). A nemzetközi trendek és a távoktatás hazai próbálkozásai is azt jelzik, hogy ez a forma a leghatékonyabb módon a felsőoktatásban, a hagyományos képzéssel kombinálva alkalmazható. Jól alkalmazható a pályaválasztási információs rendszer fejlesztésére.

    4.2.3 Munkaerő- piaci képzés

    A munkaerő-piaci visszailleszkedés gyakorlatához kötődően jelent meg és terjedőben van az a szemlélet, amely a munkavégző képesség fejlesztése mellett a személyiség állapotát (ambícióit, önképét stb.) a munka világába történő be- vagy visszailleszkedés – és az azt szolgáló képzés – szerves részének tekinti.

    Rövid idő alatt jelentős számú vállalkozás jelent meg képzési piacon jelezve az oktatás és képzés szolgáltatássá válását. A képzőcégek az iskolarendszerű képzésnél rugalmasabban reagálnak a képzettségek iránti keresletre, egy részük például igen hamar felismerte a kombinált képzettségek iránti növekvő igényt, vagy azt, hogy az iskolarendszerű képzéshez képest rövidebb idő alatti megszerezhető képesítés jelentős fizetőképes keresletet mozgósít. A kisvállalkozások indításához, működtetéséhez szükséges képesítések jelentős részét képezik a kínálatnak. Felnőttképzési tevékenységet csak a nyilvántartásban szereplő felnőttképzési intézmény folytathat. Az iskolai oktatásban és a szakképzésben egységes minőségbiztosítási rendszer kialakítása és bevezetése. Ezzel csökkenhetnek a társadalmi és regionális különbségek is. 

    4.2.4 Önképzés

    Egy, a tanulás ösztönzésére irányuló átfogó program a képzés-szolgáltatók mellett az önképzés, illetve a szervezett képzésben résztvevők tanulását szolgáló infrastruktúra (közkönyvtárak, helyi művelődési intézmények, ismeretterjesztő és oktatást segítő multimédiás anyagok gyártása, forgalmazása, szakkönyvkiadás stb.) jellemzői erőteljesen befolyásolják a tanulás és képzés privát költségeit.

    A rendszerként működő tanulás-támogatásnak szerves része kell legyen az ún. információs és tanácsadó szolgáltatást kínáló intézmények mindenki számára elérhető hálózata, amely ma Magyarországon területileg meglehetősen széttagolt, szűk kapacitásokkal rendelkező intézmények működéseként jellemezhető. Ez a terület tükrözi leginkább az elkülönült tárcaszintű felelősségi rendszer következményeit. Az egyes képzési alrendszerek egy része működtet ilyen szolgáltatásokat. Így az iskolarendszeren belül a tanulókra irányuló pályaválasztási tanácsadás alapvetően az intézmény választáshoz szükséges információk átadása, kisebb részben pedig képességmérés. A munkanélküliekre és a pályakezdőkre összpontosító tanácsadás a munkaügyi szervezetrendszer keretei között működik, és igénybevétele egy adott átmeneti státuszhoz kapcsolódik. A civil kezdeményezésként működő ifjúsági információs és tanácsadó irodák nyitottak, saját értékelésük szerint azonban a tájékoztatással és tanácsadással megoldható problémákra összpontosítanak, és ezzel fontos megelőző tevékenységet folytatnak.

    4.2.5 Aktív foglalkoztatáspolitikai programok

    Törekedni kell a munkaerő-piaci keresletnek megfelelő aktív foglalkoztatáspolitikai – elsősorban munkaerő-piaci képzést célzó – programok kidolgozására és működtetésére. Növelni kell az erre fordítandó erőforrásokat, vizsgálni kell e programok közép- és hosszú távú eredményességét. A programrészvételt célszerű számon kérhető, illetve mérhető kritériumokhoz kötni. A fiatalabb korosztályok munkaerő-piaci képzése eredményesebb, a programok megtérülése a fiatalabb korosztályoknál a leg­ked­vezőbb, ezért hasznos az aktív foglalkoztatáspolitikai programok, különösen a mun­kaerő-piaci képzés fiatal korcsoportokra történő koncentrálása.

    4.2.6 Tanulási utak

    Az oktatási-szakképzési pályautak a hagyományos ipari világban az alábbi ábrával szemléltethetőek:

    Általános képzés » szakképzés (vagy betanítás) » munkavállalás » alkalmi továbbképzések

    Az oktatási és a munkaerő-piaci rendszer közvetlenül kapcsolódott egymáshoz. Az előbbi részéről a szakképzettségek, iskolai kimenetek, az utóbbi részéről a foglalkozásokhoz kapcsolódó elvárások segítették az illeszkedést.

    Az oktatási-szakképzési pályaút-sémáka modern ipari társadalmak késői, átmeneti korszakában megváltoztak.

    Általános képzés » szakmai alapozó (ágazati / szakmacsoportos) képzés » szakképzés (specializáció) » munkavállalás  » rendszeres továbbképzés, időszakonként új képzésbe való belépés (átképzés)

    Ennek megfelelően alakulnak ki azok az egyéni tanulási utak, amelyek rugalmasan illeszkedhetnek a munkaerőpiaci elvárásokhoz, személyes igényekhez. Fokozott figyelmet kell fordítani az iskola és a munka világa közötti visszacsatolási mechanizmus összhangjára és az egyéni tanulási utak rugalmasságának erősítésére.

    1.

    Alsóközépfokú végzettség » pályaorientáció, képezhetőség megteremtése »  rövid idejű szakképzés vagy betanítás » munkaerőpiac » alkalmi betanítások

    2.

    Alsóközépfokú végzettség » <pályaorientáció> » <szakmacsoportos képzés> » szakmunkásképzés (specializáció) » <újabb szakképesítés szerzése> » rendszeres továbbképzés, önképzés

    3.

    Alsóközépfokú végzettség » <pályaorientáció> » szakközépiskolai (szakmai alapozó) végzettség » posztszekunder szintű szakképzés» <munka és tanulás kombinációja>  » <újabb szakképesítés szerzése> » rendszeres továbbképzés, önképzés

    4.

    Alsóközépfokú végzettség » általános felsőközépfokú végzettség » <pályaorientáció> » posztszekunder szintű szakképzés » <munka és tanulás kombinációja> » <újabb szakképesítés szerzése> » <főiskolai képzés> » rendszeres továbbképzés, önképzés

    5.

    Általános felsőközépfokú végzettség » főiskolai képzés » rendszeres továbbképzések, folyamatos önképzés

    6.

    Általános felsőközépfokú végzettség » egyetemi képzés » rendszeres továbbképzések, újabb diplomák, folyamatos önképzés

     

     

    ÁLTALÁNOS SÉMA

    Általános képzés » <pályaorientáció, képezhetőség megteremtése> » szakmai alapozó (ágazati / szakmacsoportos) képzés » szakképzés (specializáció) » <munka és tanulás kombinációja> » <újabb szakképzés(ek)> » munkavállalás  » folyamatos tanulás (formális és nem formális keretek között)

    4.2.7 Elhelyezkedés nyomon követése

    Segíteni kell a fiatalok tanulmányi és elhelyezkedési útjának egyéni nyomon követését lehetővé tévő rendszerek létrehozását, ezen belül meg kell szervezni a kudarc és a munkaerőpiacról való kiszorulás által leginkább fenyegetett fiatalok egyéni támogatását. Továbbá ki kell alakítani az oktatásból kikerülő diákok pályakövetését.

    4.2.8 Pályaorientáció, karrierépítés

    A mindenki számára elérhető tanulmányi és pályaválasztási tanácsadást és információszerzést lehetővé tévő intézményrendszer kiépítése, az ezzel kapcsolatos funkcióknak az iskolai oktatásban való hangsúlyosabb megjelenítése szükséges.

    Pályaorientációs, szakképzést előkészítő évek, tematikák beépítése a döntési pontok elé, az általános és szakmai képesítést adó képzés közé, illetve a pályaorientációs szolgáltatás működtetése. A pályaválasztási, iskolaválasztási döntések előkészítése minőségjavító és költségcsökkentő tényező is.

    A pályaorientációs szolgáltatások – pl. amelyeket a munkaügyi, az oktatási szféra, illetve más szereplő működtet – rendszerének kialakítása szüksége, ezért az általános iskola felsőbb éveiben a pályaválasztást előkészítő pedagógiai munka további erősítése fontos. Fokozott együttműködésre, kommunikációra van szükség az iskola és a pályaorientációs központok között és biztosítani kell az eltérő a szolgáltatások egyenletes elosztását, működését.
    Szélesíteni kell a szolgáltatás elérhetőségét, növelni minőségét és az információk teljes-körű naprakészségét. A helyi önkormányzatok, egyéb szakmai szervezetek és regionális központok által kínált pályaválasztási és orientációs tanácsadás tevékenységének összehangolása sürgető feladat.

    4.2.9 Kudarcok kezelése

    Olyan, újszerű intézmények (pl. második esély iskolák) és folyamatok (pl. nyomon követés) kiépítése, amelyek lehetővé teszik az átmenet rendszerében keletkező problémák kezelését és a rendszer feletti társadalmi ellenőrzés megvalósítását. Az iskola nem tud mit kezdeni a „másképp tanulók”-kal. A hazai iskolarendszer – hasonlóan az európai országok nagy részéhez – miközben jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a közép és felsőfokú képzés a kevesek képzőintézményéből egy korosztály kétharmadát, felét befogadó intézménnyé váljon, továbbra is az elitképzés hagyományait ápolja, vagy azt tekinti etalonnak. Ennek egyik következménye az iskolai kudarcok és a lemorzsolódás jelentős mértéke, amelyet költséges módon és alacsony hatásfokkal egy speciális remediáló rendszerben kell „helyrehozni”. Az egyéni tanulási problémák kezelésére irányuló – kétségtelenül költséges és kiterjedt szakember-hálózatot, valamint a jelenlegitől gyökeresen eltérő megközelítést igénylő – prevenció igen szerény mértékben van jelen a hazai iskolarendszerben.

    Az iskola egyelőre arra a helyzetre sem talált választ, hogy a sokféle ismeretforrás hozzáférhetővé válása révén a tanulók egyre több ismerete származik iskolán kívülről (beleértve az iskolában oktatott tárgyakat is). Mindez azt jelzi, hogy jelenleg az iskola maga is adaptációs zavarokkal küzd, és a tanulás hagyományos mintáit képes csak kínálni.

    Teteje

    4.3. A hátrányos helyzetűek segítése az átmenet során

    Az elvárás, amely egységnyi központi támogatással minél több ember kiképzését tekinti elérendőnek, nem kedvez a tanulási nehézségekkel küzdő, komplex támogatást, tehát drága felzárkóztató képzést igénylő képzetlen csoportoknak. Az eredményességi elvárásoknak is szerepük volt abban, hogy a támogatási rendszer elsősorban a jól képezhető (fiatal, érettségizett) csoportok tanulását támogatta. A regionális képzőközpontokban a 1995 és 1996-os adatok szerint a képzésben résztvevők 44-45%-a volt 24 év alatti, 34-36%-a 25-40 év közötti, 12-19% 41 éves vagy idősebb. A képzésben résztvevők negyede rendelkezett alacsony iskolai végzettséggel, 39-44%-a érettségivel. Ez azt jelzi, hogy a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők nem csak a munkaerőpiacról szorulnak ki nagy mértékben, hanem az egyéb képzési lehetőségekből részesülnek korlátozottabb mértékben. Megszüntetése érdekében növelni kell a hátrányos helyzetűek (romák, fogyatékkal élők) számára szervezett képzési lehetőségeket, továbbá a középiskolai végzettséget segítő tanulási formákat.

    4.3.1 Alternatív tanulási utak

    Vannak, akik korábban, mások csak később képesek olyan pályaválasztási döntésre, amellyel legalább egy darabig azonosulnak, ezáltal motiváltabban vesznek részt a képzési programban. Közömbös és ellenszegülő diákokat képezni ugyanis olyan szakmára, amit nem is szándékoznak gyakorolni, legtöbbször lehetőségük sem igen adódik rá, pénzkidobás, és rontja az egyén további esélyeit is, tömeges méretekben pedig az egész rendszert diszkreditálja. Akik viszonylag korán – pl. már 8. osztályban – határozott elképzelésekkel rendelkeznek, azoknak lehetővé kell tenni, hogy a szakképzés megkezdése előtt foglalkozzanak a választott területtel (pl. szakkör, fakultatív órák, nyári tábor, „job shadowing”). Háttérbe kell szorítani azt a gyakorlatot, amely az iskolába felvételt nyert gyerekeket tömeges szülői elbeszélgetések után az iskola érdekei és mégoly jó szándékú elképzelései szerint újra csoportosítja és lehetővé kell tenni a későbbi váltást. Szükséges az alternatív tanulási utak kialakítása és fejlesztése.

    4.3.2 Alternatív foglalkoztatási módok

    Törekedni kell a munkaerő-piaci keresletnek megfelelő aktív foglalkoztatáspolitikai – elsősorban munkaerő-piaci képzést célzó – programok kidolgozására és működtetésére. Bővíteni kell az alternatív foglalkoztatási programokat, növelni kell az erre fordítandó erőforrásokat és vizsgálni kell e programok közép- és hosszú távú eredményességét / célzottságát. Célszerű a programrészvételt számon kérhető, illetve mérhető kritériumokhoz kötni.

    4.3.3 Informatikai eszközök szerepe és fejlesztése a fogyatékosok tanulása és munkavállalása érdekében

    (Nem készült el.)

    Teteje

    IRODALOMJEGYZÉK

    • Pulay Gyula: Foglalkoztatási Stratégia az EU-ban és Magyarországon in: Az Európai Unió évkönyve 1999-2000 (pp. 425-435) {szerk: Forgács Imre, Inotai András, Wéber Attila} [Osiris, 2000.]
    • Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban [Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2000.]
    • Róbert Péter:  Társadalmi mobilitiási lehetőségek az oktatás függvényében [OM – Fejlesztéspolitika (Háttértanulmány)]
    • Galasi Péter: Átmenet a képzésből a munka világába [OM – Fejlesztéspolitika (Háttértanulmány)]
    • Gazsó Ferenc: Társadalmi folyamatok és iskolázási esélyek [OM – Fejlesztéspolitika (Háttértanulmány)]
    • Halász Gábor: Oktatás és hunánerőforrás-fejlesztés [OM – Fejlesztéspolitika (Háttértanulmány)]
    • Tót Éva: Az életpályát végigkísérő tanulás és felnőttképzés [OM – Fejlesztéspolitika (Háttértanulmány)]
    • Mártonfi György: A gazdaság és az oktatási rendszer kapcsolatának változása és az iskolarendszerű szakképzés strukturális átalakulása [OM – Fejlesztéspolitika (Háttértanulmány)]
    • Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv
    • Jelentés a közoktatásról 2000
    • OECD tanulmányok/PHARE
    • Transition from initial education to working life in Denmark

    Teteje

    [« vissza ] [ előre »]

    Teteje

     

    [« vissza ]
    Creative Commons License
    [ előre »]

     

    home | library | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | transhumanism

    Last updated: 21-01-2009