Harangozó Viktor Buddhizmus és Okkultizmus - Buddhism and Occultism - BA Szakdolgozat, Cegléd 2018.

PDF formátumban [« PDF ]

Black Hat Dancer (Bhutan) { original photo by Vincent Roazzi Jr.}

TARTALOM 1. Dolgozati témám választásának oka 2. Bevezetés: Az okkult szimbólumok eredete 3. A buddhista tantra alapvető szimbolikus eszközei és azok felhasználási lehetőségei a meditációs gyakorlatokban 3.1. A vajra jogar - A vajra jogar a gyakorlatban 3.2. A ghanta csengő - A ghanta csengő a gyakorlatban 3.3. A damaru kézidob - A damaru kézidob a gyakorlatban 3.4. A kapala koponyacsésze - A kapala koponyacsésze a gyakorlatban 3.5. A kila tőr - A kila tőr a gyakorlatban 3.6. A kartrika vágókés - A kartrika vágókés a gyakorlatban 3.7. A khatvanga pálca - A khatvanga pálca a gyakorlatban 3.8. A khadga bölcsességkard - A khadga bölcsességkard a gyakorlatban 3.9. A kalasha váza - A kalasha váza a gyakorlatban 3.10. A mani imamalom - A mani imamalom a gyakorlatban 3.11. A mala gyöngysor - A mala gyöngysor a gyakorlatban 4. Összegzés Felhasznált irodalom Internetforrás jegyzék Képforrás jegyzék

[« tartalom ]

1.) Dolgozati témám választásának oka

Már egészen kis koromban érdekeltek a misztikus dolgok és olyan jelenségek, amiket nehéz tudományos eszközökkel kikutatni. Úgy gondoltam, hogy szakdolgozatomhoz olyan témát választok, amiben valamilyen szinten már otthon érzem magam. Így esett a választásom a tibeti buddhista tantrikus szimbólumok rendszerére.

Dolgozatom címe, a buddhizmus és okkultizmus első olvasatra megtévesztő lehet, mert azt sugallná a kedves olvasóknak, hogy keleti okkult praktikákról lesz szó benne. Azonban sokkal inkább mindezek gyökerét képező szimbólumokról fog szólni, és arról, hogy az okkult atmoszférával átszőtt tibeti buddhizmus, milyenfajta szertartási eszközöket, jelképeket és pszichikai képi világot tartalmaz, és ezeket hogyan tudja felhasználni egy tantra meditációt gyakorló, a saját tudatának megtisztítása és átalakítása érdekében. Pont ettől kívánom egyedivé tenni a dolgozatomat, hogy nemcsak felsorolom ezeket a szimbólumokat, de mindegyikhez le is írom a legjobb tudásom és személyes kutatásaim alapján a gyakorlati felhasználási lehetőségeiket is.

Mivel a tibeti tantrikus szimbólumok száma óriási méretű, ezért csak azokat az eszközöket szeretném kidolgozni jelen írásomban, amiket alapként ismer a tibeti buddhista szertartás hagyomány, s amikkel életemben már találkoztam és a tantrikus rituáléknál alapvetően fontos szerepet töltenek be. Egyrészt így tartom etikusnak, mert vallom, hogy mindig arról írjon valaki, amiben hiteles tud lenni. Tehát, amit már megismert életében. Másrészt viszont, jelen mű terjedelme messze meghaladná a megengedett kereteket, hogyha a szakirodalmakban fellelhető összes eszközt kielemezném.

A felhasznált forrásanyag képeit a dolgozatom közben kívánom feltüntetni. A képekhez kapcsolódó hivatkozások, közvetlenül a felhasznált internetforrás jegyzéke után lesznek megtalálhatók. Szakdolgozatomban az idegen terminusok sokszínűsége végett, az angol átírásokat fogom használni. (Példák: bódhiszattva - bodhisattva, csö – chod, mála - mala.. stb.)

[« tartalom ]

2.) Bevezetés: Az okkult szimbólumok eredete

Először, szeretnék néhány szót szólni, a szimbólumok alapját képező jel és jelkép szavakról. Mivel ennek megértése alapvető fontosságú a későbbi szimbólumok között való eligazodáshoz. Azután, kifejtem azt, hogy mitől is válik okkulttá egy jelkép és hogyan képes működni az, az analógiás gondolkodás által.

„Az általános megfogalmazás szerint, a jel rámutató jellegű, amennyiben egy bizonyos tárgyat, irányt képvisel, a jelkép pedig ráutaló jellegű, amennyiben asszociációs képességünket veszi igénybe, és emocionális reakciót idéz elő bennünk.” [1]

Tehát a jel és jelkép közötti különbség, hogy a jel pusztán csak jelez valamit számunkra mindenféle érzelmi hatás nélkül, mintegy intellektuális információként. De a jelkép, az sokkal mélyebbre visz. Az egy olyan ábra, ami képes hatni már az intuitív rendszerünkre is, érzelmi mintázatokat előhívva belőlünk. [2]

Ha megnézzük, mi lehet az eredete a jelképeknek, akkor egy nagyon érdekes tényhez jutunk. A lelőhelyek közül, például az Altamira barlangban fellelt falfestmények alapján, elmondható, hogy már nagyon régen, az ősember paleolitikumi korszakának idejében létrehoztak olyan alkotásokat is, amelyek egyáltalán nem származhattak a természeti megfigyelésekből. Mivel nemcsak állatokról és természeti jelenségekről készültek ezek a rajzok, hanem olyan geometriai mintázatokról, és fél ember fél állat lényekről, amelyek nagy valószínűséggel a mélytudattalan térségéből fakadhattak. [3]

Feltételezhető, hogy már az ősember is mélyen kutathatta a léte értelmének és így a létben ható törvényszerűségek megismerésének lehetőségeit. Próbálhatta a természeti jelenségeket, mint a szélvihart, a napsütést (és olyan időjárási mozgásokat, mint a villámlás az eső és ehhez hasonlók) megszemélyesíteni. Így természetesen a környező jelenségvilág hatóerőiben is kereste a lényeket, akik mindezen erőket rázúdítják az emberiségre. Az emberek sorsát irányító hatások antropomorf és zoómorf féle alakzatainak széles spektrumát teremtette így meg. így a ráható erők megszemélyesítésével egy magasabb, egyfajta szellemvilághoz köthette létezésének kezdetét. Ez magával hozhatta az istenek, a teremtők és a tőle magasabb rendű láthatatlan lények hitképzetét. A kikutatott látható dolgokat párosíthatták saját elképzeléseikkel, a kis ember és a nagy univerzum kapcsolatáról. (mikro és makrokozmosz megfeleltetések alapja) Ahogy telt az idő, talán így jöhetett létre az ember asszociációs képessége és maga az analogikus gondolkodás. Ez egyenesen vezetett a mágia ösvényére és a sámánizmus kialakulásához.

A mágia birodalma, aminek egyik fő fajtája az analógia elvén működő mágia. Az analógiás, megfeleltetéses gondolkodás, szoros összefüggést mutat a szimbólumok rendszerével. Elve, hogy a hasonló a hasonlóra hat, így vonzza azt. Minden cselekedet, amit egy megidéző szertartás során végrehajtanak, nem más, mint a makrokozmosz, (azaz az univerzum) bizonyos aspektusainak, (azok szimbólumainak) felvonultatása és felmutatása, az ember mikrokozmosz szintjéből. Mindez avégett történik, hogy az univerzális erőkkel kapcsolat jöhessen létre az esendő emberi szinten. Így valóra válhassanak az ember legmélyebb vágyai. [4]

Látjuk tehát, hogy az analógiás gondolkodás, szimbólumokon keresztül működik. De melyek a legősibb szimbólumai az emberiségnek? Erre a kérdésre próbált választ adni Carl Gustav Jung [5] svájci pszichiáter. Felismerése szerint, az ember lelki mechanizmusa három részt foglal magába: Az ego tudat, a személyes tudattalan és a kollektív tudattalan. Témánk szempontjából, eme utóbbi visz minket a kérdés megválaszolása felé. Jung a kollektív tudattalan felfedezésével, megtalálta a benne rejlő archetípusokat is. [6] Ezek nem mások, mint az emberiség és a létezés összes információját tartalmazó ősképek halmaza. Jung szavaival:

„Az emberi elképzelések örökölt lehetőségei, arról, ami ősidők óta mindig is volt. Ezek örökletes volta magyarázza meg azt, hogy bizonyos motívumok az egész földön azonos formákban ismétlődnek.” [7]

Láthatjuk, hogy Jung hitt abban, hogy az egész létezés alapját, mind pszichikai mind fizikai tekintetben egy ősképekből álló hatalmas „belső” tér alkotja. Ez a tér, szerinte szoros összefüggésben van, az emberi tudattal. A benne található ősképek, leképeződnek a történelem folyamán kialakult mítoszok, mesék, vagy épp a mindennapi álmaink világában. Ezek után nézzük meg mit is jelent az okkultizmus. Az okkult szó latin eredetű, jelentése titkolt, rejtett. Úgy tartják, hogy a 19. századtól alakulhatott ki, „rejtett hatóerőktől szerzett titkos tudás”-t [8] jelöl. Láthatjuk, hogy az analógiás gondolkodás és szimbólumok összekapcsolva, pontosan erről az okkult lehetőségről szólnak. Tibet a mai napig megőrizte a szertartásaiban és a meghatalmazó rituáléiban, mindazt a gazdag hagyományt, aminek a legfőbb működtető törvénye, az analogikus gondolkodás munkába állítása. A szertartásokon alkalmazott mudra kéztartások, az archetipikus istenségaspektusok szívrezgései (mantra-k) és maguk az archetipikus yidam [9] és egyéb istenségek, mozgásban levő alakjainak felidézése, összeköti a gyakorlót, a tudás kereső embert az ősképek világával. Ez által saját lehetőségei kibontakozhatnak. Kiemelve az embert a tudatlanságból és meghatalmazva a mindentudáshoz vezető felébredés lehetőségével. Mert az emberek, mindig is kutatták a létük értelmét, hogy mi is az életük célja és honnan erednek. Napjainkban is láthatjuk, ennek a megnövekedett igényét, és sajnos a káros mellékhatásait is. Főként, a túlzott buzgóság és nem rendezett hatalmi érzések miatt, a tanok felvizeződését. Úgy tűnik az emberek igényei kettősek: Egyrészt szeretnének a végső valóság tudásának birtokába kerülni. Másrészt azonban, telve vannak hétköznapi vágyakkal és szeretnék, ha jobban mennének üzleti dolgaik, munkaéletük, párkapcsolataik. A hétköznapokban fellelhető vallások, ezt az igényt nem tudták kielégíteni a tömegek számára. Így vagy beletörődtek az emberek, vagy lázadni kezdtek és ez mozdította őket meg. A belső lázadásból energia született a kutatáshoz, s a kutatásból rátalálás a rejtett módszerekre és az analógiás gondolkodás alapján, a gyakorlatban működtethető mágikus eszközökre. [10]

A rejtett tanítások, így nem hétköznapi úton, (tudományok vagy vallások keretén belül), hanem úgynevezett alternatív különleges eszközök (jóslás, szellemidézés, analógiás liturgiák, tudatmódosító szerek használata, mágia, transztechnikák és asztrológia) útján kerültek napvilágra. Ezek egy része elfogadott lett, mert élő hagyománnyal rendelkezik, más része, viszont a manapság is gazdag világát élő kétes New Age mozgalom és káros ömlesztett ismeret felhalmozás, a szellemi materializmus körébe sorolódott. [11]

Tibetben a művészet (és ezen belül a szimbólumok) elterjedése, a hetedik századtól körülbelül a kilencedik századig datálható. Songtsen Gampo az első tankirálynak nevezett uralkodó két felesége, (házasságpolitikájának köszönhetően) magával hozta származási helyéről, az ottani kultúra gyümölcseit és tudósait. Így a nepáli Bhrikuti Devi hercegnő, az indiai tanítók által, az indiai művészetet és szimbólumvilágot. A kínai Ven Cheng hercegnő, viszont a taoista mesterek és kínai buddhista tanítók által, az ott kialakult kulturális jelképvilágot. Mindezek mellett, Közép-nyugat indián keresztül és Kasmíron át, igen fontos művészeti beáramlások történtek. Ezután, vagy száz évvel később Trisong Detsen, a másodiknak ismert buddhista tantámogató király, megint csak jelentős mértékben hozzájárult (a Tibetbe meghívott Shantarakshita és más indiai buddhista tanítók, a nagy mágus és tantrikus Guru, Padmasambhava által), a művészeti szimbolikák fejlődéséhez és terjedéséhez. [12] Főként Padmasambhava volt az, aki által, az indiai hindu és buddhista tantrikus jelképek és tanítások nagymértékben kezdtek átáramlani Tibetbe. Így a későbbiekben, az ottani már jelenlévő bon vallással keveredve, gazdag okkult hatású szimbolika hagyományozódott az utókorra. Most el is érkeztünk odáig, ahol bemutatásra fognak kerülni ezek közül a tantrikus szimbólumok és eszközök közül azok, amelyeket a tibetiek alapvető fontosságúnak tartanak egy buddhista tantrikus szertartás folyamán. Amint dolgozatom elején is írtam, igyekszem a felsorolt eszközök és jelképek gyakorlati meditációs hasznát is megvilágítani, hogy ne csak egy szimbológia bemutató legyen az írásom, hanem egy használható leírás is a tantrikus gyakorlók számára. [13]

[« tartalom ]

3.) A buddhista tantra alapvető szimbolikus eszközei és azok felhasználási lehetőségei a meditációs gyakorlatokban

Ahogy már dolgozatom bevezetőjében is említettem, az itt bemutatásra kerülő tibeti buddhista eszközöket, nem betűszerinti sorrendben közlöm, és csak azokat szerepeltetem, amikkel életemben már volt szerencsém találkozni és tanulmányozni őket. Igyekszem a tudásom és kutatásaim szerint megvilágítani nem csak a jelentésüket, de a használatuk mikéntjét is. Ahol saját tapasztalatról írok, ott jelölni fogom a szükséges helyen ezt, ahol viszont másoktól származó forrásokra támaszkodok, azt forráshivatkozásként a lábjegyzetben fogom megjelölni:

[« tartalom ]

3.1. A vajra jogar

Maga a vajra, szanszkrit szó. Ha fizikai tárgyként szemléljük, akkor általában egy kis szertartási jogart jelölnek vele, amit a buddhista szerzetesek használnak a jobb kezükben tartva (illetve mikor szükséges mozgatva) a tantrikus rituáléik során. Ha viszont, szimbólumként nézzük, akkor a buddhista tanításokban az ürességet (shunyata) és együttérzés egységét, jelképezi. Magyarul gyémántnak fordították. Tibetiül dorje néven szerepel, ami a kövek urát jelenti. Japánul a Japán shingon iskola rendszerében (ami szintén indiai vajrayana [14] gyökerekkel rendelkezik) a neve kongo. Kínai mahayana hagyományban jinkhang-ként ismerik és a mongolok, viszont a saját mongol-gelug tradíciójukban ocir-nak hívják. [15]

1. kép: vajra (dorje)

Ez az eszköz, a buddhizmus előtti formájában, a hindu vedikus iratokból származtatható. Ott a vedikus főisten Indra villámfegyvereként szerepel, amivel elpusztítja a gonosz Vritra démont. A vedikus mítosz szerint, a rig-veda egyik fejezetében levágja vele annak fejét és ebből a halott sárkányból teremti meg az egész létezést. [16] Padmasambhava, a nagy indiai Guru tevékenysége nyomán, az indiai vajrayana buddhizmus eljutott Tibetbe [17] Ennek a tantrikus tradíciónak a fő szimbólumát is képezi, az öt (vagy nyingma tradícióban kilenc) ágú gyémánt jogar. Felépítésében az első formája lehet egyágú. Ilyenkor az abszolút öntermészet egység természetét szimbolizálja. Lehet kétágú. Ilyenkor a két igazságot, a hétköznapi relatív és az abszolút igazságot jelzi, vagy az univerzum függőleges Meru hegy tengelyét. Lehet háromágú. Főként a japán shingon iskola vajrayana hagyományában, ahol sankosho-nak [18] nevezik. A háromágú forma, a buddhista tanításokban a hármasságot jelöli, (például a megvilágosodott test, beszéd és tudat és ennek szférájaként megjelenő trikaya tana) ahogy minden szám a tibeti szimbolizmusban megfeleltethető valamilyen tanítás számmennyiségének. [19] Így a négyágú jogar, lehet a négy mérhetetlen tulajdonság szimbóluma is, de a négy nemes igazságé is és bármi négyességgel kapcsolatos Dharma tanításé. Az ötágú jogar, az kifejezheti az öt bölcsesség Buddha családot, de az öt elemet is, amiből felépül a látható és a láthatatlan világunk. A hétágú jelölheti a megvilágosodás hét tényezőjét. A hat és a nyolcágú formája nem ismert. Végül a kilencágú jogar, az rámutathat magára a nyingma tanok kilences ösvény felosztására. [20]

Most, hogy az ágak jelentéseit végignéztük, térjünk rá magának az egész jogarnak, az alaki formájára. A Gyémántvágó sutra kommentárjaiban említés esik arról, hogy a vajrayana elméleti alapjának alakulásában nagyrészt szerepet játszó vajracchedika sutra alakja, olyan, mint egy kis jogar. Azaz egy hosszú bevezető szakasz, majd egy rövid tárgyaló rész, majd megint egy hosszabb befejezés szakasz. Az egyik hosszabb rész, a bizalomból fakadó cselekvés szintjeként nevezett egyik fél vajra rész. A másik oldali hosszabb rész, az oszlatva sugárzásnak nevezett jelenség és a középső rövid rész, viszont a tiszta eltökéltség szintjét jelenti. [21]

Ugyanakkor, van egy nagyon mély szintű olvasata is. A jogar központi gömbje a bija magszótagot szimbolizáló rész, amiből minden megnyilvánulás létrejön. Ennek a jelölése egy bindu nevezetű ősi pont. Egy pont, az mindig kiterjedés nélküliséget jelöl, így tökéletesen szimbolizálja a megnyilvánulatlan létteret, a kifejezhetetlen üresség természetet. A kis központi golyóból, mint megnyilvánulatlan pontból, azaz üresség lehetőségéből kettős spirál tekeredik ki és két lótuszvirágra bomlik. Ebből nyílik mindkét oldalra a Meru hegyként ismert középső rúd és a két makara vizikrokodil (mint megvilágosodott erő) szájából felfelé törekvő nyelvek. Összesen négy makara nyújtja a nyelvét ki, amik egyetlen pontban érintkeznek. Ez a furcsa szimbólum a térben létrejövő irányokat és dimenziókat jelöli, mely a megnyilvánult létbirodalom kettős lehetőségét, a férfi és a női minőségű polaritást mutatja. Ahol a makara nyelvek egy pontban összefutnak, ott van megjelölve a koncentrációs pont. Minden mahayana gyakorlat a menedék felvétele után, a bodhichitta kifejlesztésével kezdődik. A bodhichitta négy mérhetetlen tulajdonságának erejét jelképezi ez a négy makara. A nyelvük egy csúcspontban való találkozása, a megvilágosodott tudat koncentrációjának központba állítását, mint a meditációhoz való motivációs erőt képviseli. [22]

- A vajra jogar a gyakorlatban

A meditációs gyakorlatok szintjén, a gyémánt jogar egy nagyon fontos kelléknek bizonyul. Segít átalakítani a bennünk, különböző személyiségekben rejlő zavaró érzelmek közül, a harag és gyűlölet érzelmi energiáját. Mivel a jogar, szoros összeköttetésben van az emberi megtisztult skandha-k (összetevő halmazok) közül akshobya-val. Ez a buddha-aspektus, pont ennek a vajra szimbólumnak a megvilágosodott tükörszerű bölcsesség megvalósítást adó családfője. Így minden akshobya Buddha körébe tartozó istenségen (pl. Vajrasattva, Vajrapani, Hevajra, Chakrasamvara, stb.) végzett gyakorlás, főként a harag és gyűlölet átalakítását célozza meg. De ezzel együtt elvezet a végső felébredéshez is, hogyha a bodhichitta azaz a megvilágosodás tudat motivációját mindvégig fenntartja a gyakorló. [23]

A vajra képének tudatban való felidézése, kiválóan alkalmazható káros befolyásoktól, negatív pszichikai hatásoktól való védelemre is. Ezt a lehetőséget támasztja alá, a dzogchen tanításokba tartozó gyakorlatok közül, az alapozó rushen test gyakorlata. A rushen nevezetű előkészítő gyakorlatban, a testtel való azonosulás elengedéséhez használják, a jogar formájának felidézését. Ehhez, testi külső yoga pozícióval is fel kell venni egy emberi nagyságú vajra alakját. Azaz lábujjhegyre kell állni, összetett sarkakkal, és a kezeket hajlított karokkal a fej fölött összetenni vajra csúcs pozícióba. Eközben vizualizálni szükséges a szívünk közepében, egy lángoló ötágú aranyjogart. Az útmutatások szerint, ekkor minden démon és negatív erő is elhagyja környezetünket. Majd hanyatt vetve magunkat, érezni, hogy a testünkkel való azonosulást elengedjük. [24]

Ehhez hasonló hatású gyakorlatot, a nyingma iskolához tartozó Dudjom tersar hagyományból a „határok levédése” gyakorlatban is felfedeztem. Ez akkor történt, amikor egyik nyingma oktatóm Lama Vajranatha, a Vajrakilaya ciklusból tanított pár technikát a sötét erőktől való mágikus védelemre. [25]

Saját személyes tapasztalatom, hogy bizonyos Nepálból származó és bronzból készült jogarok közül, párat meg is lehet szólaltatni. Így, egyfajta hangvilla szerű búgó, de mégis többdimenziós hangzás jön elő belőle. Nem kellett sokáig kutatnom ennek a miértjét, hamar megtaláltam. Ugyanis, azok a bronz jogar fajták, amelyek ily módon megkoccintva körömmel (vagy ujjperccel) hangzásra bírhatók, valójában az öntési eljárás során a száraikkal nem érnek le a talapzathoz. Így azok, a levegőben fordított villaként lebegnek. Ez okozza azt, hogy a hangot hosszan megtartják, ha valami hozzájuk ütődik. [26] Mivel a buddhizmusban minden jelenséget a tanítások fényében próbálnak szemlélni a gyakorlók, így magam is arra használtam fel ezt a jelenséget, hogy a hangzás múlandóságára figyelve, saját múlandóságomra emlékezzek általa.

[« tartalom ]

3.2. A ghanta csengő

A szanszkritul ghanta, tibetiül drilbu nevezetű, szertartásokon használt csengő leírása következik. A jobb kézben tartott gyémántjogarnak, ez a kizárólag bal kézben tartott párja. Amíg a jogar, az férfi minőségű, együttérzés szimbóluma, addig a csengő, a női minőségű bölcsesség (prajna) jelképe. Pontosabban, a bölcsesség és üresség egységének jelképe. A Dharma tanítások hangja, mely főként a múlandóságról tanít, ahogy halkul a megkoccintása után a hangzásának erőssége. [27]

A tibeti csengő felső része, egy ötágú féljogar. Ez jelképezi, hogy erős kapcsolatban van az öt bölcsességgel. Ez alatt békés Vairochana ábrázata látszódik. Legalábbis, ezt az arcot a kerék család buddhaformájával azonosítják. [28] A csengő palást részének tetejére a nyolc bodhisattva-t szimbolizáló kinyílt nyolcszirmú lótuszt alakították ki, ezekre kerültek a nyolc felajánló istennő (puja devi) magszótagjai. A palást lehajló részén, kívül védelmezők és vajra gyűrű látható. Az egész palástrész a nyéllel együtt egy kiterjedt háromdimenziós mandalának fogható fel, ahol a harang belsejébe a központi istenség test, beszéd és tudat magszótagjait vésték. A palást és a nyél rész egymástól különálló. Miután megöntötték őket, két eltérő eljárással, mechanikusan egymásba csavarhatók. [29]

A tibeti csengőknek három fő formája létezik. Az egyik neve, hősi csengő, amely arról ismeretes, hogy öt, illetve kilencágú félvajra-ba tornyosul a ghanta felső része. A második fajta neve, a fogadalmi (samaya) csengő, ami minden esetben kilencágú féljogar kialakítással ékített. A harmadik fajta, a tathagata csengő, aminek a külső palástján az öt bölcsesség buddha család valamely urának a szimbólumát ábrázolják. [30]

2. kép: ghanta (drilbu)

 

- A ghanta csengő a gyakorlatban

Mint már említettem korábban, a csengő főként a buddha Dharma, azaz a tanítás jelképe, azáltal, hogy amikor felcsendül, akkor a hangzás természetéhez tartozik a fokozatos elmúlás. Így a csengővel, egyrészt a múlandóságot, másrészt viszont az üresség felismerését gyakorolhatjuk. Ez által, az üresség meditáció egyik leghasznosabb eszköze lehet. Mivel a csengőt meg kell szólaltatnunk, tehát ok létrehoz egy okozatot, a kezünk mozdulata a csengő megszólalását. Így a csengő felmutatja a karma törvényének működését is igen hatékony módon. Ugyanakkor a belőle keletkező fokozatosan halkuló hangzás, segít megérteni a függő keletkezésből fakadó anatman éntelenség és magátlanság tanát is. Hiszen ha valamit más okok hoznak létre, az nem tartalmazhat magában rejlő független magot, lényegiséget. [31]

A tibeti csengő másik felhasználási lehetősége, a tantrikus gyakorlatokban a puja-k [32] kivitelezésénél elsőrendű. Mivel ilyenkor az upachara szertartás keretén belül, a megidézett istenségnek hang és zenefelajánlást hoznak létre vele. Itt el is érkeztünk, a csengő második legfontosabb párjához, a damaru dobhoz, melyet párban működtetve a csengővel (a puja-k felajánló szertartásai közben) végeznek a szerzetesek, vagy az adott sadhana gyakorlói. [33]

[« tartalom ]

3.3. A damaru kézidob

A tibeti szertartásokban, a csengővel párban használt szanszkritul kisméretű damaru (tib: dachung)-nak nevezett dob, a megidézett buddha-knak és bodhisattva-knak, a zenefelajánlásban játszik fontos szerepet. Ilyenkor, a szerzetes a bal kezében tartja a csengőt és a jobb kezében a gyémánt jogarral együtt a kis dobot. A testtel, a beszéddel és a tudattal való hódolat kifejezése érdekében, miközben a csengőt rázni kezdi, a dobot háromszor pörgeti meg, oly módon hogy lassan kezdi és fokozatosan rágyorsít. A végén ismét lelassítja, majd egy gyorsat befejezésül ráhúzva rápörget. A kis damaru dob felépítésében egy vízszintesen fektetett homokórához hasonlít. [34]

Régebben emberkoponyából (16 és húsz éves fiú és lány koponyájából, a mágikus bon hagyomány előírásai szerint), vagy majomkoponyából készítették a vázrészét. Manapság azonban, rózsafából, vagy egyéb masszívabb fafajtából rakják össze. Mindkét oldalát gyíkbőrrel (régebben emberbőrrel) vonják be, és középre egy-egy két oldalt lelógó zsinóron kis szövetekben, fából, vagy tömött bőrből készült nehezékeket helyeznek. A dob megszólaltatása, ennek megfelelően a csukló elmozdításával, rotáló mozdulattal lehetséges. Ilyenkor a kis nehezékek, egymással ellentett irányban csapódnak hozzá a dob két bőroldalához, így adva jellegzetes pattogó ritmushangot. A kis dob alsó részén, egy lelógó szövetdarabot három alsó ujjukkal fognak meg, miközben a dob behajló farészét alulról közrefogják a félig, vagy teljesen nyújtott mutató és hüvelykujjukkal. A zenefelajánlások közötti szakaszokban, a rápörgetéseket, a mutatóujj és a hüvelykujj gyors egymás felé való mozgatásával érik el. Ilyenkor a csukló stabil marad, akárcsak a könyök és csak a két dobtartó ujj mozog. [35]

Ennek a kétoldalú dobnak a másik fajtája, a nagyobb méretű (körülbelül 20-30 centis) nagy damaru dob (tib: dachen), amelyet az úgynevezett chod elvágás rítusokon használnak, az ego alárendelése végett. Ilyenkor, a másik kézben, egy emberi combcsontból készült kürt (tib: kangling) van, s amikor a dobot pergetik, akkor igázzák le a hatalmuk körében a saját egójukat. [36] Külső megszemélyesített fődémon formájában tekintenek ilyenkor, saját elhomályosult természetükre, és az összes kívülről érkező hatásra, tulajdonképpen ennek a veszélyes démonnak a kíséreteként. Ugyanakkor, ezt a nagyobb fajta kettős dobot használták régebben a lhapa [37] bon sámán hagyományban is, a betegségkiszívó gyógyítók a révüléseik folyamán. Olyankor, a bal kezükben a dobolással párhuzamosan, shang nevezetű cintányért rázogattak. Ennek a különlegessége, hogy jakcsont nehezéket tartalmaz a belseje közepén, és ennek a csontnak a cintányér fém anyagához való ütődése kelti, az igen hangos csörömpölő hangzást. [38]

3. kép: dhamaru (dachung)

 

- A damaru kézidob a gyakorlatban [39]

Itt saját személyes tapasztalatomat szeretném leírni a damaru dob, bon sámán szintű felhasználásával kapcsolatban. Egyik bonpo [40] hagyománybeli tanítóm kedvessége folytán, részt vehettem egy nepáli bon drugtag (sárkány, tigris) beavatáson. Ekkor, egy kígyóbőrből készült nagyobb méretű damaru dobbal, meghívta a hagyományvonalát. A csuklóján hordott, igen réginek tűnő kígyócsigolya mala gyöngysort, letekerte a karjáról és a fejemre tette. Ekkor, fekete sas jelent meg felettünk és körözni kezdett a hely körül, majd a távolban egy őz bukkant fel és vágtatott el. Egy következő alkalommal, nagy tűzrakás mellett, a damaru dobomat felszentelte és átadta számomra szertartásos keretek között. Ezután kezdtem használni, betegek gyógyítására a dobolásos szertartásokat. Amit megfigyeltem, hogy a dob hangja, mind a használójának, mind pedig a résztvevőknek (vagy gyógyítandóknak) az agyféltekéit egy bizonyos frekvenciára átállítja. Ekkor, egy meghatározott transzszerű élmény folytán, mindenféle tudatmódosító szer nélkül, megváltozott tudatállapot áll elő. Én, a gyógyító szerepében levő egyén, látomásokat észlelek közben, a gyógyítandó, vagy a szertartáson résztvevők, pedig újra szembesülnek érzéseik szintjén (és elméjükben képek áramlása által is) a valaha volt, feldolgozatlan traumáikkal, sérelmeikkel. Igazából a megfigyelésem, hogy akinél dobolás közben a dob üteme miatt rosszullét keletkezik, az pont, hogy nem a teste fizikai reakciója a hanghatás miatt, hanem a megváltozott tudatállapot alatt elméjében feljövő, sérelmekkel való szembesülés velejárója. Van, aki dobolás közben rángatózni kezd, vagy remegni, vagy sírni, vagy nevetni. Ezek a jelenségek, számomra mind bizonyítékai, a dobolás keltette felszabaduló érzelmeknek és traumáknak.

[« tartalom ]

3.4. A kapala koponyacsésze

A kapala, (tib: thodpa) annak az emberi koponyából készült csészének, vagy tálnak az indiai neve, amit manapság a magasabb tantra-ba tartozó szertartásoknál használnak a tibeti szerzetesek, vagy a yogi-k. Ám nem mindig volt ez így, ugyanis feltehetőleg ennek az eszköznek a származása, a sámánizmus térségére nyúlhat vissza. Azon belül is, Közép-Ázsia vidékére, ahol a himalájai harcos törzsek közül a hiungnu-k, a leigázott ellenfeleik koponyájából készítettek ivóedényt és feltehetőleg még ittak is ellenfeleik véréből. Azonban, amikor átkerült ez a tárgy, a buddhista hagyományba, akkor a nagy indiai mesterek, már a szimbolikus jelentését szorgalmazták a kapala-nak. A múlandóság és az üresség jelképeként tekintettek rá, amiben az egójuk vérét felajánlották a felébredetteknek, a megszabadulás és megvilágosodás elérésének érdekében. A magasabb tantrikus rituálék alatt úgynevezett nektárcsészeként alkalmazzák a lama-k, amikor az éppen beavatandó tanítványt megitatják belőle. [41]

Személyes tapasztalatom, amikor egy két napos sakja iskolához tartozó Hevajra [42] beavatás alatt, a fő lama által utasított szerzetes odajött hozzánk és egy eredeti emberi koponyacsészéből, (amiben cukor volt elkeverve tejjel) öntött a tenyerünkbe nektárt. Ezt fel kellett hörpinteni és közben vizualizálni, amint szétárad a testünk belső nadi csatornáiban, így felébresztve a központi csatorna mentén az összes chakra [43] központot. Egy másik alkalommal, egyik kiváló nyingma mesterem tanítása nyomán, egy védelmező terma ciklushoz (elrejtett kincs, mely a bölcsességvédelmezők megidézéséről szól), két koponyacsészét kellett kitenni a magunk előtti asztalra. Az egyikbe, szintén cukros tejet tettünk, a másikba pedig vörös bort. [44] Bár a mester kihangsúlyozta, hogy a vörös színű tea is megfelelő ehhez a gyakorlathoz. A cukros tej, a sperma felajánlás szimbóluma volt, a vörös bor/vörös tea, azonban az ego vér felajánlásé. E kettő folyékony anyag szimbolizálja bennünk, a legfőbb ragaszkodást. Így, az ezekről való lemondásról szól, ez az áldozati szertartás. A sperma felajánlás, a szexuális vágyakról való lemondás, a vér, viszont a hamis énkép fenntartásáról való lemondás szimbóluma. Észrevettem, hogy a kapala csészék itt párosával szerepelnek és nem emberi koponyából készültek, hanem bronzból öntöttek. Van egy kis csészeszerű talapzat részük, amibe beletehetők a szükséges anyagok. Fedőlapjuk kis félvajra fogantyúval van ellátva, amivel letakarhatók, a benne felajánlott szubsztanciák. [45]

4. kép: kapala (thodpa)

 

- A kapala koponyacsésze a gyakorlatban

Mint, ahogy már említettem, a tanulmányaim és megfigyeléseim alapján, a kapala felhasználása, egyrészről, az ego felajánló szertartások (és más megvilágosulatlan, vagy megszabadult védelmezőknek szóló puja-k, énekelt szertartások) során alkalmazható, belső felajánlás megtételéhez. Másrészről, a beavatások során, a titkos meghatalmazás résznél, a mester a halhatatlanság amrita nektárját adja át vele, a tanítványok számára. Harmadrészt, van egy olyan felhasználási lehetősége is, hogy például a Mahakala [46] meditációs gyakorlatban, saját haragvó istenséggé alakult formánk tárgyaként vizualizáljuk. [47] (ilyenkor a jobb kézben görbekés van) Ez abban segít, hogy jobban megérthessük, hogy az adott haragvó yidam szimbólum, milyen hétköznapi érzelmeket segít átalakítani, a rajta való meditáció és a vele való azonosulás során. Tehát a kapala csésze felhasználása többrétű és pusztán a vizualizáció általi felidézése is képes, fontos tapasztalatokat létrehozni bennünk. [48]

[« tartalom ]

3.5. A kila tőr

A szanszkrit szóval kifejezett kila, phurba (phurbu vagy phurpa) egyike a legősibb gyógyító eszközöknek, a himalájai sámán tradíciókban. Különféle neveken is ismert, mint pl. démonűző tőr, varázstőr, mennydörgésszeg vagy gyémánt tüske. Háromoldalú erőteljes szertartási eszköz, amelyet a sámánok, tantrikus gyakorlók és lámák használnak különböző hagyományokon belül, különböző spirituális orientációval. Ez az eszköz, több ezer éves és már nagyon sok kultúra beleszőtte hiedelemvilágát. A hinduizmus, buddhizmus, bon és a korai sámán tradíciók. Mivel, az ehhez az eszközhöz tartozó meditációs istenség, haragvó és mélykék színű és közvetlen átalakult formája Vajrapani bodhisattva-nak, így a haragot és a gyűlöletet is segít átváltoztatni bölcsességgé. Alapvetően, tehát, ez egy sámán eszköz volt, Közép-Ázsia és Nepál területén, de amikor Padmasambhava a 8. században „démonhonosítást” végzett (a tibeti bon vallás eszközeit beolvasztotta a Tibetbe áthozott indiai alapú vajrayana buddhizmusba) akkor ezek a bon sámán tárgyak és natív szimbólumok, bekerültek a tibeti buddhista eszköztárba is. A gyémánttőr bon elnevezése, a bonpo tantra hagyományban, tibetiül Phurba drugse chempa. [49] Kinézetre hasonlít, a buddhista nyingma rendszerben megőrzött gyémánttőr istenség alakjához, mégis a kezeiben tartott attribútumok, eszközök tekintetében igencsak eltér. A bon phurba yidam (meditációs istenség) mind a hat kezében mágikus tőrt forgat, míg a buddhista yidam-nál azt látjuk, hogy mind a hat kezében különböző tárgyakat tart (ötágú, kilencágú vajra, lángnyaláb, khatvanga pálca) és csak a középső kettőben forgat, egy félvajra végű tőrt. [50]

A tőr a bon vallás nomád követőinél, főleg abból készült, amit találtak hétköznapi anyagokat. Így csontból, jakszarvból, fából, meteoritból/kőből faragták ki, a törzsi ábrázolások alapján. Azért nevezték el a Himalájában szegnek, mert az ártó erőket a sámán leszegezte ezzel az eszközzel, mint hatékony démonűző fegyverrel. A nyingma iskola Vajrakilaya tanrendszere, megtartotta a tőrnek ilyen minőségű használatát és ezt megtette alacsonyabb szintű mágikus aktivitás (tibetiül: meley) a gyémánttőr tanok másodlagos technikai részének. A magasabb, a fő részt viszont toley-nek nevezték el és abban már nem található semmiféle szellemekkel, vagy mágikus gyakorlatokkal kapcsolatos tanítás. Csakis a megvilágosodáshoz szükséges, mélyen szimbolikus, felsőbb pszichofizikai (vizualizációs és yoga technikákat is tartalmazó) átalakító gyakorlat, a bodhichitta alapeszméjével kapcsolódva. [51] A phurba-kat, manapság is különböző és elég sokféle anyagokból és méretekben készítik. Lehet, fából, vasból, fémötvözetből (rézből, bronzból, vörösrézből), kvarckristályból és nemesfémekből. Néha vastagon bevonják ékszerekkel. Struktúra szemszögéből, a markolat része, lehet szabadon álló. Ilyenkor, dobok alsó rúdját képezik, vagy rögzítettek. Lehet kicsi, mint egy amulett. Ekkor általában, nyakban hordják, felfűzve. Lehet nagy, mint egy rúd, amit erőhelyekre állíthatnak ki, hogy ott szabályozzák vele a káros földsugárzásokat, vagy egyéb negatív hatásokat. A meteornak, démonokat legyőző erőt tulajdonítottak. [52]

Mindegyik phurba, három részből áll. Fej, nyél és a háromszögű penge. A fej, az istenség fejét ábrázolja, ez kultúránként változik. A kirati sámánok, madár figurát ábrázolnak fejként, a phurba fejrészén. A tamang sámánok, három arcot, a lama-k viszont buddhista istenség fejet. A három fej, a három alapérzelmet ábrázolja szimbolikus formában, az egy fej magát dorje phurba-t. Az arc, vagy arcok, gyakran félelmet keltő haragvók, ezzel az kifejezéssel ijesztik meg a démoni erőket és az embereket tiszteletre intik az istenséggel szemben. A középső része a phurba-nak, megint csak etnikailag különböző lehet. Ha vajra szimbólum a nyélrész, akkor az a hirtelen megvilágosodást szimbolizálja, ami homályon áttörő tisztánlátást eredményez. De van, amikor két egymással szembefordított lótuszt formáz a nyél, ami a dualitások egységbe fordítását jelképezi. A phurba alsó része, három vágó él, mely a három alapvető tudati méreg átvágását hivatott képviselni. A nem tudásét, a vágyét és a haragét. Ez a rész szimbolizálja leginkább, az exorcizáló, démonűző hatását ennek az eszköznek. [53]

Másik értelmezés szintjén, a felső rész tekintetében, néha egy haragvó Mahakala arc látható, néha három irányba néző három haragvó istenség arc. Mind másfajta mimikával. Azaz, másfajta zavaró érzelmeket fejeznek ki, amiket segítenek átalakítani a gyakorlókban. Az alsó részt, azt vagy egy garuda (embermadár, mitikus lény a hindu mitológiából), vagy egy makara krokodil fej és száj képezi. Ebből a madár, vagy krokodil szájból lövell ki, a minden esetben három élű, hegyében teljesen elkeskenyedő penge. Mintegy, a lénynek az éles vágónyelvét jelképezve ezzel. Hiszen maga a garuda, a buddhista tanítások szintjén, az eredendő bölcsesség szimbóluma. A makara krokodil, viszont a mások érdekében folytatott megvilágosodásra törekvés erejének jelképe. Ahhoz, hogy a sámáni eredet is jól látszódjon, meghagyták a mai napig, a három élen leereszkedő kígyókat is, mint az agresszió és harag naga (vizikígyó szellem) szimbólumait. [54]

Így el is érkeztünk, az ősi gyökeréhez a tőr szerkezeti felépítésének, mely ugye a sámánizmusból ered, és az alsó felső és középső világ három részére oszlik. A tőr felső része, az égben lakó lha istenek birodalmának jelölője. A középső rész, az emberi világ és az emberekkel együtt lakó földfelszíni gnyan és tsen szellemek képviselője. Az alsó rész, a lelógó kígyókkal, az alsó világban lakó lu kígyószellemek és sadag földurak birodalmának jelölője. A felső világ szellemeit, a buddhista hagyomány szerint, Vajrapani uralja. A középső világot, a lófejű Hayagriva és az alsó világot Garuda. [55]

Azt az erőteljes, mágikus hatást képviseli, a phurba tőr, amely a szertartások során a rosszakaratú entitásokat legyőzi és segít felülemelkedni a próbatételeken. Ez magába foglalja, a betegségek, a támadások és háborúk, negatív mentális kivetítések, káros pszichikus erőterek megsemmisítését. Megfelelően és tiszteletteljesen használva a phurba-t, a hitünk ereje egyesül a phurba erővé és eltávolítja az akadályokat az életünkből és a spirituális fejlődésünk útjából. Átalakítja az energiákat pozitív irányba. Valójában a phurba átalakító ereje, egy finomszerkezetű szubtilis funkció, amely a hitünkből fakad és alkalmas arra, hogy eltávolítsa, leszegezze, lekösse, átalakítsa a negatív energiákat. A sámán hitrendszerben az energiákat lehetetlen megölni, vagy elpusztítani, ezért ők átalakítják őket, hogy így épülhessenek be, a teremtés birodalmaiba, pozitív erőkként. Vagy rögzítik és utána átirányítják őket más helyekre. Alapvetően, a phurba hatástalanítja a negatív energiákat, (don) vagy akadályokat azáltal, hogy elkapja őket, leszegezi őket a földre, vagy bebörtönzi őket. Így az okok, nem tudják létrehozni karmikusan az okozatokat, mert átalakulnak pozitív okokká, amik pozitív okozatot eredményeznek. A buddhista világnézetben, a phurba-val ábrázolják, az aktív férfi princípiumot, az ügyes módszereket és a munkába állított együttérzést. Ha a szívet áthatja a probléma, a phurba átalakítja azt tűzharccal. Mely tűz, a bölcsesség lángja, maga a megvilágosodás tüze. [56]

5. kép: kila (phurba)

 

- A kila tőr a gyakorlatban

Sok elképzelés látott napvilágot, hogy hogyan is kell használni valójában a gyógyításban. A legtöbb módszer úgy kezdődik, hogy a gyakorló meghívja az istenséget, hogy költözzön a phurba tőrbe és abban testesüljön meg. Ilyen formában, a tőr meghatalmazódik az istenség erejével. Ezután, a gyakorló vizualizálja, hogy elfogja és kiűzi a negatív energiákat, akadályokat a testből és lélekből. Felnyársalja azokat a pengével, miután lerögzítette a hegyével. Vagy elkapja a démonokat és phurba tánc közben, (egyfajta tőrt hullámoztató mozgás közben) belegyömöszöli a negatív erőt a földbe. Mikor valaki beteg lesz, a sámán fogja a phurba tőrt és a hegyét lefelé fordítva a páciens felé, a beteg fejétől a lábáig középvonalon végighúzza. Ezután a sámán megérinti a phurba hegyével a beteg testrészt, beszívja azt, bevonzza a tőrbe és átalakítja benne, majd a földdel érintkezve a tőr hegyén keresztül a földbe döngöli az ártó erőket. [57]

Abban az esetben, ha exorcizálni kell, a phurba-t arra használjuk, hogy áthelyezzük vele a megszálló szellemet egy tiszta birodalomba. A phurba-val elkapjuk és leszögezzük, bezárjuk egy démoncsapdába, majd utána elégetjük azt vizualizálva, hogy a tisztító tűzben a zaklató szellemlény megtisztul. Fontos! Nem ölésről van szó, mert a szellem meg nem ölhető, csak átalakítható vagy áthelyezhető máshová. Megtisztul és egy tiszta földre kerül. A buddhista tradícióban a gyógyító lama-k egyedül vagy csoportban viszik végbe a szertartást. A phurba-t, mudra mozdulatokkal forgatják, hogy beteljesítsék a mantra és egyben, gyógyító, kiűző szándékuk és hitük erejét. Abba az irányba böknek a phurba hegyével, amerre át akarják irányítani a negatív erőket. A meditálók, a phurba-t a kezükben tartják, miközben recitálják a mantra-t, vagy a liturgikus szöveget és közben vizualizálják, amint az ártó erők és zavaró érzelmek átalakulnak a térben. [58]

Az akadályok is feloldódnak. Ehhez, a phurba-t hullámoztatva, majd utána fenyegetően bökve használják, megfélemlítve az ártó erőket. A jankri sámánok, vizualizálják a gyógyító erőt, miközben tartják a phurba-t a kezükben. A kirati sámánok hagyománya szerint, a sámán phurba-vá válik a folyamat alatt, felveszi az istenség alakját, egyesül vele és ebben az alakban elutazik a sámánbirodalmakba, testéből kilépve. Átrepül, egy másik világba, egy másik valóságba. Amikor elkezdődik a sámánutazás, a szelleme phurba alakjában távozik a testéből és elutazik, az oltárán levő szent nektárvázához a bumpa-hoz. [59] Ez a tartály, tele van töltve, szent gyógyító vízzel. Itt találkozik a segítő szellemeivel és utána a bumpa-ból, nektárt merítve, visszautazik a testébe a gyógyító erővel. Ezután, átadja a hozott gyógyító erőt a betegnek. [60]

[« tartalom ]

3.6. A kartrika vágókés

A buddhizmus előtti időkből származó, bon vágókés (szkrt: kartrika, tib: drigug), kialakításában, három fő részből áll. Egy ívelt, hajlított bárd alakú pengerészből, egy fél ötágú jogar kialakítású nyélvég részből és magából a nyélből. [61] Ez a markolati rész, egy hindu mitológiából származó makara krokodil fejét és annak kitátott száját szimbolizálja. Amikor egy dakini, azaz egy női bölcsesség buddha aspektus, a felemelt jobb kezében, az ég felé tartja fenyegetően, akkor ilyenkor az emberi szenvedélyek és vágy teli érzelmek elvágását jelképezi. Amikor viszont, egy bölcsességvédelmező aspektus (például egy Mahakala forma) a szíve előtt fogja, akkor az elhomályosult látás, a tudatlanság elmetszésének szimbólumaként értelmezhető. [62]

6. kép: kartrika (drigug)

 

- A kartrika vágókés a gyakorlatban

Gyakorlati felhasználás terén, ez a szimbólum, leginkább a tudatban idézhető fel, meditációs gyakorlatok közben. Ilyenkor segít, a túlzott vágyakat és ragaszkodás halmazokat elvágni a gyakorlóban. De bármelyik yogini, [63] vagy dakini gyakorlatban, fontos átalakító szimbólum. Főként, a vajravarahi, [64] Simhamukha [65] és Yeshe Cogyal [66] gyakorlataiban. Például, a Dudjom Tersar dakini tanítási ciklusaiban. [67]

[« tartalom ]

3.7. A khatvanga pálca

A khatvanga nevű, rituálék során használt rúd, vagy pálca, egy igen különleges mély szimbolikát tartalmazó eszköz. Szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy ezt is a buddhizmus előtti sámán hagyományok valamelyikében használhatták, akárcsak a hosszú élet nyílvesszőt (dadar). Mivel igencsak hasonlítanak, a sámánok által használt jósbotokra, vagy magára a sámán jelöltségét szimbolizáló sámánpálcára. A sámán hagyományban van egy olyan szokás, hogy az a sámán, aki még nem érte el a sámánsághoz szükséges megfelelő képesítést a szellemektől, az nem kap még dobot a munkájához. Helyette, a megfelelő ideig, egy sámánbotot használhat csak. Amint az első próbákon túl van, kaphat egy lófejű botot, ami jelzi számára, hogy nemsoká érkezhet a dob is a kezébe. Amint a felavatása megtörténik, onnantól kezdve tetszése szerint választhatja, akár a dobot, akár a botot, a segítő munkálataihoz. [68]

A buddhista ikonográfiában, a khatvanga bot, azonban igen összetett szimbolikával rendelkezik. Felső része általában, vagy egy fél ötágú jogart (öt bölcsesség szimbóluma), vagy egy középső élével lángoló háromágú trishula szigonyt tartalmaz. Ennek a szigonynak a három ága, a három létbirodalom átvágását jelöli. A vágyét (kamadhatu), a formait (rupadhatu) és a formanélküliét (arupadhatu). Alatta, egy száraz koponya, az alatt egy aszott emberfej, s az alatt, egy normál emberfej található. Ez a hármas koponyasor szimbolizálja, a megvilágosodottak három szféráját, a trikaya-t. Ami a dharmakaya, a sambhogakaya és a nirmanakaya. A törvénytest, a gyönyörtest és a kisugárzástest. Ez alatt a három koponya alatt található, (némely khatvanga fajtánál) a végső valóságot szimbolizáló vishvavajra, azaz kettős jogar. A khatvanga pálcát, általában Guru rinpoche (lótusszülött Padmasambhava) ábrázolásokon, annak bal karhajlatában szokták megjeleníteni. Ez szimbolizálja, hogy habár a képen, vagy a szobron nincs ott formailag a társnője, mégis szimbólum alakjában pálcaként jelen van. Ugyanakkor, a táncoló bölcsesség istennők, a dakini-k is felébredett erőik bizonyítékaként, a bal karhajlatuk alatt tartanak a táncuk közben, ilyen hosszú tantrikus pálcát. [69]

7. kép: khatvanga

 

- A khatvanga pálca a gyakorlatban

Gyakorlati megvalósítása terén, egy khatvanga rúd, ugyanúgy használható, mint egy varázspálca. A sámán hagyományban, a sámánok, az adott illető elveszett lélekrészeit segítik visszaszerezni, ezzel az eszközzel. De ugyanakkor, kiválóan felhasználható, a saját ragaszkodásaink és elhomályosulásaink átküldésére, azáltal, hogy egy homokba döfött phurba tőrrel már leszögeztük előzőleg, a saját ego mechanizmusunkat. Ilyenkor, a bal kézben tartott khatvanga pálcával, mindazt a fennmaradt zavaró érzelmet, ami bennünk forrong, átirányíthatjuk a phurba-n keresztül az anyaföld semlegesítő mélyébe. Amikor ez megtörténik, akkor egy kettős jogarral, mint pecsételővel, le is szokták pecsételni a föld nyílását, hogy vissza ne tudjon jönni onnan, semmilyen zavaró erő. [70]

[« tartalom ]

3.8. A khadga bölcsességkard

Ez az eszköz, az ikonográfiában, Manjushri [71] bodhisattva-nak a fegyvere. A bon hagyományban, Mawe Senge-nek, [72] aki megegyezik lényegében a buddhista Manjushri-val. A bölcsesség bodhisattva-ja, jobb kezében tartja az ég felé emelve a lángoló kétélű kardot, aminek a neve tibetiül raldhi. Két éle van, mert az egyik él, a világi tudáshoz vezető út akadályait, a másik, a világfeletti bölcsesség ösvényén előjövő akadályokat vágja el. Így, e két akadályféleség elmetszésével, a tudatlanság duális erőinek elpusztítása, ennek a kardnak a fő feladata. Az, hogy ez a kard, lángoló formában van kialakítva, vagy a képeken ábrázolva, azt jelenti, hogy ez maga a bölcsesség szimbolikus formában kifejezve.

A raldhi felépítésében három részből áll. Az előbb már tárgyalt kétélű kardpenge részből, mely lángoló. A második részből, ami egy makara száj és a markolatvég részéből, ami egy fél ötágú jogart formáz. Ami nem más, mint az öt elem megtisztultságának szimbóluma. A rituálé, ami alatt alkalmazzák ezt a hatékony negatív erőket elűző eszközt, a tűz rituálé. [73] Hasonló hatás kelthető fel általa, mint a phurba tőr által. Távol tartja, elűzi a sötét erőket. Fontos szimbólumként szerepel a bon hagyományban is, nemcsak a már említett Mawe Senge kezében forgatva, hanem a nagy védelmező istennő Sidpa Gyalmo egyik fontos kisugárzásának a kezében tartva, melynek neve Yeshe Walmo. Ő, a gyógyításban is nagyon fontos aspektus, a bonpo hagyományban. [74]

8. kép: khadga (raldhi)

 

- A khadga bölcsességkard a gyakorlatban

Ahhoz, hogy megértsük, mennyire fontos hatása van ennek az eszköznek, ahhoz Manjushri gyakorlatát végezhetjük haszonnal. Itt most ennek fényében leírom, Manjushri rövid gyakorlatát, ami által valódi hatásában átélhetjük, ennek a szimbólumnak, a tudatosság szintjén ható, elhomályosulás feltisztító működését:

Manjushri meditáció [75]

Mint minden tantrikus sadhana gyakorlat előtt, így a Manjushri gyakorlatában is, (a megvalósított Guru megidézése után), a menedékvétel a második lépés. Ez azt jelenti, hogy amíg a gyakorló meg nem világosodik, addig menedéket vesz és ez által minden hitét és bizalmát helyezi, a buddha-ba, mint a tanítóba és az elérendő megvalósított tudatállapotba. A Dharma-ba, mint az ehhez a felébredett állapothoz vezető tanításokba. A sangha-ba, mint a megvalósítók és a megvalósításra igyekvők közösségébe. Amikor a menedék recitáció véget ér, kezdődik a bodhichitta szöveg elmormolása. Ez általában, egy rövid mondat szokott lenni, ami, a menedékvétel kifejezése mellett, a minden lény javára való kitartó munkát és életcélt fekteti le. Ezután, a bodhisattva érzés mélyítéséhez, még a négy mérhetetlen tulajdonságot is elszavalják: Szeretet, együttérzés, átérző öröm, elfogulatlanság. Miután mindezzel készen vannak, elkezdődik az üresség érzet megalapozása. Az üresség mantra által, ami minden gyakorló karmikus tisztátalan látomását feloldja, mind belül, mind kívül, önmaga a gyakorló és a külső környezet felolvad a térben. [76]

Mert a következő lépésként, ebből az üresség állapotból jelenik meg a gyakorló előtt, a saját eredendő természete, mint az adott istenség lényegi magszótagja (tudat esszenciája). Ez Manjushri esetében, a narancssárga DHIH szótag, mint a bölcsesség lényegi tudatmagja. Ez különböző hagyományokban, különféleképpen történhet. Itt, egy gelug sadhana-ban, előbb egy lótuszvirág jelenik meg, egy holdkoronggal a tetején. A lótuszvirág, az eredendő tiszta természet. A holdkorong, ennek a tiszta természetnek a sugárzó intelligencia szimbóluma. Ezek tetején formálódik ki, a DHIH tudat magszótag. Ebből a szótagból ragyognak ki, az együttérzés fényei, s érintik meg a buddha-k, bodhisattva-k szívét, s egy másik kiáradással alakítják át a sugarak, az összes érző lényt Manjushri formájává. Tehát, megtisztítják őket, az önmagunkban való lényképzettől. Ezután térnek vissza a fények a lényektől és a buddha-któl, a központi magszótagba. Itt azonnal átalakítják a szótagot, Manjushri áttetsző ikonográfiában használatos fényformájává, testévé. A szöveg leírja, hogy ekkor a gyakorlónak tudatosítani kell, hogyan néz ki Manjushri alakja. Például, egy feje és két keze, két lába van és narancssárga színű. A jobb kezében, lángoló kétélű bölcsességkardot, s a balban egy lótuszvirágot tart, melynek virágzata annak jobb füle mellett nyílik. A virág tetején, a Prajnaparamita, a túlpartra juttató bölcsesség iratai foglalnak helyet. Keresztbetett lábbal ül a gyakorló előtt. Tengernyi sok bodhisattva királyi dísze van és selyemsálak övezik. A három karma halmozó kapuja, teljesen tiszta. Homlokán megjelenik, a fehér OM (teljesen megtisztult Test), a torkánál, a vörös AH (teljesen tiszta beszéd) és a szívénél, a mélykék HUM (teljesen tiszta bölcsességtudat) szótag. Ebből a három test, beszéd, tudat szótagokból sugároznak ki a fények, és meghívják a bölcsesség buddha-kat, mind az ötöt. [77]

Mikor érzi a gyakorló, hogy megérkeztek, akkor bemutatja a négyágú mudra [78] használatot. Ezek közül, az első a kampó mudra (szanszkrit mantrája: DZA). Ennek felvételével, vizualizálja, hogy a bölcsesség istenségei, az előttük levő Manjushri forma köré gyűlnek. Kampó mudra felvétele: Bal kéz tenyérrel felfelé áll, mutató és kisujj nyújtva, miközben a középső kettő ujj a tenyérbe hajlik, a begörbített hüvelykujjat átfogva. Ez a vajra mudra nevű kéztartás, mind a négy mudra tartás felvételénél változatlan marad. Jobb kéz tenyérrel lefelé ugyanebben a tartásban, csak a jobb nyújtott mutatóujj, a bal kisujjra fog rá. A második mudra kéztartás, a lasszó kéztartás (mantra: HUM). Ekkor a gyakorló látja, amint a bölcsesség istenségei, Manjushri-ba olvadnak. Lasszó mudra felvétele: Bal kéz tenyérrel kifelé néz, a jobb kéz, kézháttal annak csukló részéhez érintkezik. Mindkettő vajra mudra tartásban. A harmadik mudra kéztartás, a vaslánc mudra (mantra: BAM). Ekkor realizálja a gyakorló, azt az érzést, hogy az előtte levő Manjushri és a bölcsesség istenségei elvegyülnek egymással. Vaslánc mudra felvétele: Vajra mudra tartás marad, mindkét kéz a mellkas előtt, hajlított karral, tenyérrel felfelé néz. A kinyújtott mutató és kisujjak összeérnek, láncszemkapcsolódást imitálva. A negyedik mudra, a csengő mudra (mantra: HO). Ekkor átérzi, hogy ez az egész nagy egyesülési folyamat, teljesen megszilárdul. Azaz, az általa vizualizált Manjushri forma, és a valódi istenség elválaszthatatlan egysége jön létre. Csengő mudra felvétele: Vajra mudra tartás marad, a lasszó mudra-hoz hasonlóan, de fordított helyzetben vesszük fel a kéztartást. A jobb kéz néz kifelé és a bal kézhát érintkezik, a jobb kéz csuklójához. Természetesen ahány tibeti iskolahagyomány jött létre, annyiféle mudra kéztartás alakult ki a történelem folyamán. Az általam leírt mudra fajták, a Sakya iskolához tartoznak, mert onnan tanultam meg őket. [79]

Ezután a felajánlások és imák megtétele következik. Ez szintén mudra-kkal, úgynevezett felajánló kéztartásokkal jön létre. Itt nyolc felajánló upachara mudra-t mutatnak be a gyakorlók, közben az adott felajánlandó tárgyhoz tartozó mantra-t recitálva. Majd összetett kézzel fohászt intéznek az előttük ülő, immár valóságosan egyesült Manjushri-hoz. Ekkor jön a mantra recitációs szakasz ideje. A gyakorlók, tisztán látják maguk előtt Manjushri-t, a nagy bölcsesség bodhisattva-t. Közben vizualizálják, hogy szívében, egy fekvő holdkorongon, megjelenik, a bölcsesség magtudatot szimbolizáló narancssárga DHIH szótag. Ezt körbeveszi, Manjushri lényegi mantrája. Amikor elkezdik recitálni a mantra-t, el kell képzelniük, hogy Manjushri szívéből tengernyi aranyszínű bölcsességfény árad rájuk, miközben áttetsző mellkasában jobb irányba (mivel férfi buddha aspektusról van szó) forog a mantra lánc. Manjushri mantra: OM AH RA PA TSA NA DHIH. [80]

Majd amikor eleget recitálták a mantra-t, akkor a fények visszagyűlnek a gyakorló szívébe, és önmaga is felolvad a magszótagban. Ezután, ebben a tiszta emelkedett állapotban időzik formamentesen. Majd, újra összesűríti formáját a térben, s a buddhista gyakorlatoknál kihagyhatatlan érdem felajánlás történik meg, minden érző lény javára. [81]

[« tartalom ]

3.9. A kalasha váza

A tibetiül bumpa, vagy szanszkritul kalasha, annak a vázának a neve, amit, vagy beavatásra használnak a tibeti lama-k, vagy pedig áldásra. Abban az esetben, ha beavatásról van szó, akkor nagy szerepet kap, a váza belsejébe helyezett pávatoll végű nektárcsepp adagoló szerkezet. Ez egy rézcsőszerű adagoló eszköz, amivel, az áldások, vagy beavatások alatt, pár csepp, a vázában tárolt folyadékot szorít be, a fokozatosan elkeskenyedő cső vége. Így, amikor a lama kihúzza ezt az adagolót a váza belsejéből, és egy speciális körző csukló mozgás után, lentről hirtelen felrántja a csövet, akkor abból cseppek záporoznak az ottani résztvevőkre, (vagy tárgyakra szenteléshez). A szertartás közben, hogyha túl sok tanítvány van jelen, akkor, a váza belsejéből kihúzva, ezt a kis rézcsövet, a beavató nektárt egy kis tükör felületére csepegtetik. Ebben a tükörben, mely a tanítványok felé van fordítva, mindenki visszatükröződik, így részesül a tükrön lefolyó nektár meghatalmazó erejéből. De, van, amikor sáfrányos vizet raknak bele, és a beavatások előtt, a szertartási eszközök tisztítására használják így fel. [82]

9. kép: kalasha (bumpa)

A buddhista hagyományban, a váza, amúgy egy szerencseszimbólum is, mivel kétfajta anyag is lehet benne. Egyik változatában, lehet hosszú élet, halhatatlanság nektárjával, (szkrt: amrita, tib: dutsi) teli meghatalmazó eszköz. Másik változatában, nem tartalmaz pávatollat, hanem van egy lapos fedője és telítve van mindenféle drágakővel. Így kincses vázaként (tib: terbum), gazdagság szimbólumként funkcionál. Itt meg kell említeni, hogy vannak olyan vázák, aminek a hatékonyságát, a gau ereklyetartókhoz hasonlóan, elhalt nagy megvalósított mesterek hamvaival töltik fel. Ez nagy áldást biztosít a tanítványok és a tanítók számára is. [83]

- A kalasha váza a gyakorlatban

Ahogy láthattuk, ennek a vázának az egyik legfontosabb funkciója, a meghatalmazás és áldás kivitelezése. Így a sámán hagyományban is, fontos gyakorlati szerepet játszik, a lélekvisszahívás után. Akkor, amikor a sámán, szellemi alakjában beleönti a vázába és elegyíti annak vizével, a visszahozott, traumák miatt leszakadt lélekrészeket (tib: la). Később ezt issza meg, vagy ezt a kancsót helyezik a fejére az adott gyógyítandó illetőnek. [84] De van, amikor általános áldás adás végett teszik a feje tetejére, egy éppen gyengélkedő illetőnek az ilyen vázát. Mindezek a technikák, az ázsiai sámánizmus hagyományaiból erednek. [85]

[« tartalom ]

3.10. A mani imamalom

Talán, a tibeti buddhizmuson belül, a legismertebb eszköz, a szanszkritul mani-nak (tib: mani khorlo) nevezett, érdemhalmozó szerkezet. Ez a kis malom, vagy éppen nagy malom, (attól függ, mekkorára építik) rengeteg papírra nyomtatott Avalokiteshvara mantra-t tartalmaz. Ezt a sok mantra-t, összehajtogatják guriga alakban és belerakják a belsejébe ezeknek a fémszerkezeteknek, majd megforgatják őket. A forgatástól úgy remélik, hogy mindaz a sok mantra, amit tartalmaz a szerkezet, hozzáadódik, az általuk addig elmondott mantra-k számához. Így, hitük szerint, az érdemeik megsokasodnak és egy pozitívabb szebb sors és élet vár rájuk a közeljövőben. Vagy éppen a következő életükben, egy hasznos, fejlődés szempontjából szerencsés létforma. Ezek az imamalmok, ha kicsiben készülnek, kétfélék lehetnek. Általában fémből, rézből, ezüstből és egyéb ötvözetekből készítik őket. Még a legkisebb is, rengeteg papírra nyomtatott, vagy éppen írt mantrát tartalmaz. Ezeknek a kisebb formáknak, a forgásra képes malom része, egy hosszabb rúdra van ráhelyezve. Ahogyan az emberek, a kezükben tartják és ringatják a szerkezetet az, az oldalára erősített kis bőrön, vagy láncon lógó súly miatt, elkezd a lendített irányba forogni. De vannak ehhez hasonló kisebb, talapzatra helyezett álló imamalmok is, amiket szintén kézzel forgatnak, az oldalukból kiálló részek meglökése által. Ugyanezen az elven működnek, a nagy, hatalmas méretű imamalmok is. Vagy magát a forgó hengert gördítik a kezeikkel, a megfelelő irányba (ha bonhívő, akkor balra, ha buddhista, akkor jobbra forgatja), vagy pedig ott is létrehoznak, forgatásra lehetőséget adó kiálló részeket rajtuk. [86]

10. kép: mani imamalom (mani khorlo)

 

- A mani imamalom a gyakorlatban

Saját tapasztalatom, hogy én egyrészt ugye parapszichológus voltomnál fogva, gyógyítással foglalkozom és ezért hangtálakkal is. Így van, amikor hangtál kezelések előtt, olyan mértékben lenyugtatásra szorul egy kedves vendégem, hogy nem lehet máshogy hatni rá, csak ügyes módszerekkel. Ekkor szoktam alkalmazni, a kis kézi mani imamalom megforgatását a teste körül, órajárással megegyező irányba (buddhista forgásirány szerint). Ekkor, észre szoktam venni, hogy az áldás eléri őt és sokkal hamarabb el tud lazulni, a kezelés megkezdéséhez. Ilyenformán, a stressz mentesítő kezelésekben is nagy hasznát látom, ennek a kis szerkezetnek. [87]

[« tartalom ]

3.11. A mala gyöngysor

A buddhista mala (tib: phrengba) nem más, mint összpontosítást elősegítő mantra számlálóeszköz. Fajtáinak osztályozása, a négy buddha aktivitás tekintetében történik: A békítő aktivitáshoz: kristályból, kagylóból vagy lapis lazuliból készült mala-kat érdemes használni. A gazdagító aktivitáshoz: aranyból, ezüstből készült mala használata ajánlott. Az elkápráztató, vagy erő aktivitáshoz: korall, vörös réz vagy vörös szantálfából készült mala a megfelelő. A haragvó védelmező aktivitáshoz: rudraksha [88] magból készült mala használatos. Ha ez nem megoldható, akkor tudni kell, hogy mind a négy aktivitáshoz megfelelő és kiváló a bodhi-fa magjából készült mala. [89]

Hány szemből álljon egy mala:

A különböző sutra hagyományok, a különböző aktivitásokhoz, eltérő golyószámokat adnak meg:

„A békítő aktivitáshoz 100 szemű A gazdagító, növelő aktivitáshoz a 108 szemű Az elkápráztató vagy erő aktivitáshoz az 25 szemű
A haragvó, védelmező aktivitáshoz a 60 szemű mala az ideális.” [90]

Speciális alapzsinórok:

"A békítő aktivitáshoz: három fehér fonalból kell összefonni, az alapzsinórt. A gazdagító aktivitáshoz: négy sárga fonalból kell összefonni. A meghatalmazó erő aktivitáshoz: két vörös zsinórból kell összefonni. Haragvó, védelmező aktivitáshoz: kilenc kék zsinórból kell összefonni." [91]

Hogyan használjuk a mala-kat (Dakini tantra alapján):

"A békítő, tisztító aktivitáshoz, a hüvelykujj és mutatóujj közé kell fogni a mala-t és úgy hajtani a szemeket. A gazdagító, növelő aktivitáshoz, a hüvelyk és a középsőujj között kell hajtani a mala gyöngyöket. Az elkápráztató, vagy erő aktivitáshoz, a hüvelyk és a gyűrűsujj között kell hajtani, és a haragvó, védelmező aktivitáshoz a hüvelyk és a kisujj között kell mozgatni a szemeket." [92]

11. kép: mala (phrengba)

- A mala gyöngysor a gyakorlatban

A mala-t, mint meditációs számláló eszközt, a gyakorlati mantraszámláláson túl, felhasználhatjuk divinációs eszközként, jóslásra is. Ennek a módszernek az egyik leírását fogom most ismertetni: Először, szükséges megidéznünk Manjushri-t, vagy bármely jóslással kapcsolatban levő haragvó védelmezőt. Ezután, koncentrálni kell a kérdésünkre, miközben mindkét kezünkkel megfogjuk a mala-t és szemmagasságban magunk elé emeljük. Ezután, hármasával kell befelé számolnunk, mindkét oldalon egyszerre. Amikor ujjunkkal érzékeljük, vagy szemeinkkel látjuk, hogy elfogytak a lépéslehetőségek, ahány golyó marad, az mutatja az eredményt. A műveletet, ekkor még egyszer, meg szükséges ismételni. Majd, az ábra alapján kiértékeljük, a kapott eredményeket: [93]

Kapott eredmények kiértékelése: Ha, egy golyó marad, akkor elsőként a sólyom eredmény, szerencsét, támogatást, sikert jelent, betegségekből való felgyógyulást. Úgy vélem, ez a személyes védőszellemek dralha-k és az öt személyes védőistenség legerőteljesebb, védelmező hatásmutató eredménye. A holló, ennek az ellenkezője. Amikor, a három számlálásból, elsőként, a két gyöngy az eredmény, akkor a helyzet kedvezőtlen. Rossz dolgok következhetnek be, óvatosabbnak kell lennie a jóslást kérőnek, a saját élete dolgaiban.

A hóoroszlán három gyöngye, úgy tűnik, olyan eredmény, mint egy középső út, a sólyom és a holló között. Se nem jó, se nem rossz. Lassú, de stabil, inkább semleges hatást mutat. Viszont az ellenségek ereje is gyengének mutatkozik, ha a három gyöngy jön ki elsőként a jóslásban. [94]

1 után 1: Minden kiváló. 2 után 2: A felhőtlen ég elsötétedik, a jólét elveszik. 3 után 3: Jólét, minden a kezünkbe hullik. 3 után 1: Rizspalánta növekedése homokos dombon, az özvegy férjhez megy, a szegény gazdag lesz. 1 után 2: Minden kívánság megvalósul, megmenekülés a veszélyből. 1 után 3: Jó segítség érkezik, ima az istenekhez, 2 után 3: Közepes eredmény, jogi problémák. 3 után 2: Türkizforrás fakad és megtermékenyíti a földet, váratlan étel, megmenekülés minden veszélyből. 2 után 1: Rossz jel, járványos betegség jön, ha az istenekhez fordulsz imával és megbékíted a démonokat, elhárulhat a baj. [95]

[« tartalom ]

4.) Összegzés

Szakdolgozatom végére érkezve, talán már jól látszik, hogy mekkora gazdag szertartási, szimbolikus eszközhagyományt őrzött meg az utókorra, India és Tibet. Mint ahogy dolgozatomban többször is hangsúlyoztam, csak olyan eszközöket vonultattam fel, amikkel életemben már találkoztam, tanítást kaptam róla, vagy használtam személyesen is bizonyos tibeti szertartások, vagy gyakorlatok folyamán. Mégis, még így is láthatjuk, hogy akár egyetlen eszköz is, rendkívül sok kis szimbólumot tartalmaz, egyesítve magában. Így azok, akik tantrikus meghatalmazással és átadással (szóbeli magyarázatot is beleértve) rendelkeznek, egyetlen szertartási eszköz alapos megfigyelésével és elemzésével, képesek lehetnek felépíteni belőle, egy egész komplett szellemi megvalósítást eredményező gyakorlatot.

Ezzel a dolgozattal, a célom az volt, hogy bemutathassam, az életemet gyermekkorom óta meghatározó, buddhista alapokra épülő, szimbolikus gondolkodást. Mindezt, máig használatos, átalakító, tantrikus eszközökbe ágyazott módon kívántam megtenni. Hiszem azt, hogy ez az analogikus gondolkodás, képes a szavakon túl megmutatni, a legbelsőbb üres, de fénylő valónknak azt a részét, ami az elmén túl lelhető fel. Számos az életem folyamán használt, okkult jóslási módszer is, (főként a tibeti mo jóslás rendszere) amit a parapszichológusi munkám alatt igénybevettem, (ami szintén az analogikus gondolkodásra épült) bizonyosságot adott a felől, hogy a szimbólumokon, archetipikus képek használatán keresztül, erős kapcsolatot lehet kiépíteni, a kis én lényünk és a nagy ősi valódi lényegünk között. Abban a pillanatban, amikor ez a kapcsolat létrejön, úgy tapasztaltam, hogy az elválasztódás érzése (az, hogy különálló elhagyatott kis lények lennénk, a világban) megszűnik, vagy legalábbis elhalványul.

Most, szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik lehetővé tették a múltban, hogy tanulmányozhassam még mélyebben, a szimbólumok átalakító erejű világát. Elsősorban azoknak a mestereknek és nagy felfedezőknek, akik a történelem folyamán éltek és munkásságukkal egyre közelebb hozták az emberiséghez, az analogikus gondolkodás lehetőségeit. Majd, köszönet illeti azokat a mestereket és tanítókat, akik az életemben sokat tettek a fejlődésemért és tanácsaikkal, tanításaikkal egyengették utamat. Köszönet az összes tibeti mesternek, mind a négy vonalból. Köszönet, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanárainak, és köszönet a barátaimnak, hogy inspiráltak és segítettek, dolgozatom elkészülése alatt.

Remélem, hogy ez a művem, inspirálhat másokat arra, hogy a szimbólumok világát elkezdjék tanulmányozni, és a benne rejlő értékes lehetőségek, segíthessék őket továbbjutni, az önismeret felé vezető rögös ösvényen. Tiszta szívből kívánom mindenkinek, hogy leljenek rá saját útjukra, bizonyossággal és érjék el általa azt, ami számukra a legfontosabb. Főként a teljes, kimozdultságtól mentes felébredést.

Sarva Mangalam - Áldás Mindeneknek!

[« tartalom ]

Felhasznált Irodalom:

• AGÓCS TAMÁS: Gyémánt áttörés, A gyémántvágó szútra és magyarázatai, Budapest, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, 2000.
• ALFORD, CLIFFORD N. : The way of the phurba, Columbia (magán kiadás), 2007 BEER, ROBERT: The handbook of tibetan buddhist symbols, Boston, Shambhala, 2003.
• CSEH ÉVA: Japán buddhista művészet, Budapest, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, 1996.
• DALETH, YLIASTER: Mágia - Rejtett erők, Budapest, Tuan Kiadó, 2005.
• FISHER, E. ROBERT: Art of Tibet, London, Thames and Hudson Publisher, 1997.
• GIBSON, CLARE: Jelek és jelképek, Debrecen, Kinizsi Kiadó, 1998.
• GLASENAPP, VON HEMUTH: Buddhista misztériumok, Budapest, Farkas Lőrincz Imre Könyvkiadó, 2002.
• GOVINDA, ANAGARIKA LAMA: OM MANI PADME HUM - Bevezetés a tibeti misztikába, Budapest, Farkas Lőrincz Imre Könyvkiadó, 2002.
• GYÁLCEN, TÁSI SÁRDZÁ – NÁMDÁK, LOPÖN TENZIN RINPOCSE: Dharma-füzetek: Az ősbuddha szívlényegisége, Budapest, (Jakab Katalin és Urgyen fordítása), 2004.
• HETÉNYI ERNŐ DR.: Mudrák és szimbólumok, Budapest, Buddhista Misszió Kiadó, 1983.
• KELÉNYI BÉLA - VINKOVICS JUDIT: Tibeti és Mongol buddhista tekercsképek, Budapest, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, 1995.
• NORBU, CSÖGYAL NAMKHAI: A kristály és a fény útja - Szútra, tantra és dzogcsen, Budapest, Magyarországi Dzogcsen Közösség, 2007.
• PÉK ZOLTÁN (ford): Naphimnuszok és tűzimák, Budapest, Farkas Lőrincz Imre Könyvkiadó, 2001.
• SZATHMÁRI BOTOND: A tibeti buddhizmus története és kultúrája, Budapest, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, 2012.
• TRUNGPA, CSÖGYAM: A szellemi materializmus meghaladása, Budapest, Farkas Lőrincz Imre Könyvkiadó, 1998.
• VASZI SÁNDOR, URGYEN: Karma Paksi: A megértés mágikus kulcsa, Budapest, Samadhi kiadó, 2016.
• YUTOK, CHOEDAK LAMA: Lamdre - Dawn of enlightenment, Australia, Gorum Publications, 1997.

Internetforrás jegyzék:

• Bell, Tibetan Buddhist Altar (A sacred space for everyone): [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.01.]
• Beru Khjence Rinpocse – Három Védelmező beavatás, Beru Khjence (2011): [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.03.]
• Bhikshuni Thubten Chodron: Manjushri sadhana, Thubten Chodron: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.09.]
• Bon deity: Purba Drugse Chempa, Himalayan Art : [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.03.]
• Bon deity: Sipai Gyalmo Main Page, Himalayan Art: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.08.]
• Három drágaság, Wikipedia: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.09.]
• Hétköznapi buddhizmus, Tantrikus szimbólumok (kellékek), Buddhapest: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.01.]
• Imakerék, Wikipédia: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.09.]
• Kíla (Buddhism), Wikipedia: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.05.]
• Mahakala, Khandro.net: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.03.]
• Malas, Khandro.net: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.22.]
• Manjushri, Karma Guru, Tibetshop: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.08.]
• Mantra of the four gate keepers (dza hung bam ho), Rigpa Shedra: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.09.]
• Nicholas Breeze Wood: (The shamanism magazine), Beads of intent, Sacred Hoop: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.22.]
• Nicholas Breeze Wood: (The shamanism magazine), Himalayan thunder nails, Sacred Hoop (1993): [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.05.]
• Nicholas Breeze Wood: (The shamanism magazine), Sacred Hoop (1993): [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.03.]
• Okkultizmus, Wikipédia: [WEBSITE] [megtekintve 2018.01.28.]
• Szakja Tasi Csöling, Őszentsége Szakja Trizin Magyarországi honlapja: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.09.]
• Szathmári Botond: tibeti szakrális zene és hangszerei, Tarr Dániel: Kulturális antropológia: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.01.]
• Text, Art and Performance in Bön Ritual, Sherab Mawe Senge, Bon Art: [WEBSITE] [megtekintve 2018.02.08.]
• Tízperces: Láma, jidam, dakini és védelmező, Gyémánt út buddhista központ (2012): [WEBSITE] [megtekintve 2018.01.28.]

Képforrás jegyzék:

• 1. kép: vajra [Képforrás] [megtekintve 2018.02.01.]
• 2. kép: ghanta [Képforrás] [megtekintve 2018.02.01.]
• 3. kép: damaru [Képforrás] [megtekintve 2018.02.01.]
• 4. kép: kapala [Képforrás] [megtekintve 2018.02.03.]
• 5. kép: kila [Képforrás] [megtekintve 2018.02.03.]
• 6. kép: kartrika [Képforrás] [megtekintve 2018.02.03.]
• 7. kép: khatvanga [Képforrás] [megtekintve 2018.02.08.]
• 8. kép: khadga [Képforrás] [megtekintve 2018.02.08.]
• 9. kép: kalasha [Képforrás]
• 10. kép: mani imamalom [Képforrás] [megtekintve 2018.02.09.]
• 11. kép: mala [Képforrás] [megtekintve 2018.02.22.]

[« tartalom ]

Jegyzetek:

[1] Clare 1998:7

[2]  Clare 1998:7

[3]  Clare 1998:7

[4]  Daleth 2005:40-41.

[5]  Carl Gustav Jung (1875-1961) svájci pszichiáter, az analitikai pszichológia megalapítója.

[6]  Clare 1998: 11

[7]  Clare 1998: 11

[8]  Wikipedia: Okkultizmus

[9]  Tibeti, archetípus jellegű, érzelmi és gondolati mintákat átalakító szimbólum.

[10]  Clare 1998:65

[11]  Trungpa 1998: 15

[12]  Kelényi - Vinkovics 1995:12

[13]  Kelényi - Vinkovics 1995:12

[14]  Más néven mantrayana. Tibeti beavatásokon alapuló meditációs és yoga módszerek, melyek feltételezik egy bizonyos átadási vonalhoz való tartozást. A Guru, mint vezető tanár iránti odaadás kulcsfontosságú az ilyen irányzatok iskoláinál.

[15]  Glasenapp 2002: 19

[16]  Pál 2001: 132

[17]  Norbu 2007: 54

[18]  Cseh 1996: 14

[19]  Láma, jidam, dakini és védelmező [Buddhizmusma.hu]

[20]  Hetényi 1983: 92 - 95

[21]  Agócs 2000: 55-57

[22]  Govinda 2002: 70-71

[23]  Govinda 2002: 100-101

[24]  Gyálcen – Námdák 2004: 13

[25]  Reynolds 2014: április 24-26. hétvégi meditációs szemináriumon, szóbeli tanításból.

[26]  Saját tapasztalat és felismerés

[27]  Glasenapp 2002: 86

[28]  Tantrikus szimbólumok (kellékek) [Buddhapest.hu]

[29]  Tantrikus szimbólumok (kellékek) [Buddhapest.hu]

[30]  Szathmári 2012: 191

[31]  Tibetan Buddhist Altar

[32]  Énekelt felajánló szertartások.

[33]  Szathmári Botond: A tibeti szakrális zene, és hangszerei

[34]  Szathmári Botond: A tibeti szakrális zene, és hangszerei

[35]  Szathmári Botond: A tibeti szakrális zene, és hangszerei

[36]  Szathmári 2012: 189-190

[37]  Nepáli betegségkiszívó sámánok neve

[38]  Authorised Shamans [:17]

[39]  Saját tapasztalatok

[40]  Tibet ősvallásának, a bon vallásnak a követője.

[41]  Szathmári 2012: 290

[42]  Sakya hagyomány fő meditációs istensége.

[43]  A chakra-k pszichofizikai átalakító központok az ember finomfizikai testében. Az idegrendszerrel és az endokrin belső elválasztású mirigyek rendszerével szoros kapcsolatban vannak.

[44]  Yutok 1997: 150

[45]  Reynolds 2014: április 24-26. hétvégi meditációs szemináriumon, szóbeli tanításból.

[46]  Haragvó istenség a tibeti buddhista dharmapala tanvédő istenségek pantheonjában.

[47]  Fisher 1997: 92

[48]  Mahakala [Khandro.net]

[49]  Bon Deity: Purba Drugse Chempa [Himalayan Art Resources]

[50]  Reynolds: 2014. április 24-26. hétvégi meditációs szemináriumon, szóbeli tanításból.

[51]  Reynolds: 2014. április 24-26. hétvégi meditációs szemináriumon, szóbeli tanításból.

[52]  Wikipedia: Kila (phurba)

[53]  Wikipedia: Kila (phurba)

[54]  Wikipedia: Kila (phurba)

[55]  Beru Khjence Rinpocse - Három Védelmező beavatás

[56]  Wikipedia: Kila (phurba)

[57]  Alford 2007: 65-66

[58]  Alford 2007: 59-60

[59]  Wikipedia: Kila (phurba)

[60]  Phurba [: 15]

[61]  Szathmári 2012: 190-191

[62]  Beer 2003: 112-114

[63]  Yoga-t gyakorló nő nemű illető szanszkrit elnevezése.

[64]  Hajkoronájában sertésfejet viselő yogini.

[65]  Hóoroszlán fejű istennő, egy mamo szellemlény alakjában.

[66]  Padmasambhava-nak az indiai Guru-nak az egyik társnője volt. A másik Mandarava volt, a tibeti hercegnő.

[67]  Reynolds 2006. decemberi 8-10: Simhamukha – A bölcsesség és erő oroszlánfejű Dakinije tanítás

[68]  Szathmári 2012: 196

[69]  Vaszi (Urgyen) 2016: 75

[70]  Alford 2007: 66-67

[71]  Manjushri [Karmaguru.hu]

[72]  Sherab Mawe Senge | shes rab smra ba'i seng ge [Text, Art & Performance in Bön Ritual]

[73]  Szathmári 2012: 207-208

[74]  Bon Deity: Sipai Gyalmo [Himalayan Art Resources]

[75]  Manjushri deity sadhana with guided meditation [Bhikshuni Thubten Chodron]

[76]  Wikipédia: Három drágaság

[77]  Manjushri deity sadhana with guided meditation [Bhikshuni Thubten Chodron]

[78]  Mantra of the Four Gate Keepers (dza hung bam ho) [Rigpa Wiki]

[79]  Saját tanulmányból a magyarországi Szakja Tasi Csöling központban: 2007 Sakya Trizin általi Rig szum gonpo (három bodhisattva) meghatalmazás és 2006 Jetsun Kushog, Hevajra meghatalmazás utáni tanítás.

[80]  Manjushri deity sadhana with guided meditation [Bhikshuni Thubten Chodron]

[81]  Manjushri deity sadhana with guided meditation [Bhikshuni Thubten Chodron]

[82]  Szathmári 2012: 207

[83]  Szathmári 2012: 207

[84]  Peggy Malnati : Himalayan Thundernails (14-15) [Sacred Hoop Magazine, Issue 41. (2003)]

[85]  Beer 2003: 197-203

[86]  Wikipédia: Imakerék

[87]  Saját tapasztalás

[88]  Szó szerint: Shiva szeme. Egy fanyar kék gyümölcsű fa termése, melynek különleges magjaiból füzért fonnak. Általában haragvó típusú gyakorlatokhoz használják, a shaiva hindu gyakorlók és a tibeti tantrikus yogi-k.

[89]  Malas [Khandro.net]

[90]  Malas [Khandro.net]

[91]  Malas [Khandro.net]

[92]  Malas [Khandro.net]

[93]  Malas [Khandro.net]

[94]  Malas [Khandro.net]

[95]  Nicholas Breeze Wood : Beads of intent - The use of prayer beads in Tibetan and Mongolia[Sacred Hoop Magazine]

[« tartalom ]

» Tibeti Buddhizmus - A Nyingma Kialakulása

PDF formátumban [« PDF ]

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-12-2021

privacy policy | terms of service