|
Egy kétoszlopú kereten hatküllőjű fakerék függ. Különös alak lebeg a kerék felett, valószínűleg egy nyersen megrajzolt sárkány, melynek szárnyai vannak, koronát visel és egy felemelt kardot tart. A kerék jobb kéz felőli oldalán egy hasonlóan furcsa lény (talán egy szamár) kapaszkodik, amint a kerék felfelé húzza. A kerék bal oldalán lefelé mozogva egy majomnak látszó lény függeszkedik. Némely Táró kártyán a majmot földön guggoló helyzetben ábrázolják, amint a kereket forgatja.
A Szerencsekerék száma a Táró sorozatban a tizes. A tizes az első kétjegyű szám, így egy új kezdetet és az előbbiek befejezését szimbolizálja. Tradicionálisan tökéletes számnak tartják, a tökéletesség szimbóluma a kör, a kerék. A keresés második fele elkezdődött. Intuíciójának belső fényénél vizsgálva álmainak és vízióinak belső világát, a Remete észreveszi a mélységekből felbukkanó furcsa képeket. Tudatosságának alászállása a normális éberség küszöbén túlra lehetővé teszi a tudatalatti tartalmak felszínre emelkedését.
A kerék egy mandala, a belső rend pszichikai teljességének szimbóluma. A szerencse kerekének megjelenése jelzi, hogy a kutatás egyik fő állomása eléretett. A Remete kiszabadította magát a társadalmi kötöttségekből és áldozata jutalmat eredményez; a sötétségből önnön nem-tudatos, rejtett oldala emelkedik fel és köszönti őt, amint a kerék forog. Csakis a tudatalatti tartalmakkal való közvetlen konfrontáció hozhatja azokat napfényre és teszi lehetővé azok észlelését és megértését. Csakis ilyen megértéssel világosítható meg és terjeszthető ki a tudatosság és oldhatók fel kielégítően azok a kétségek, melyeket korábban az Igazság támasztott. A kerék szimbóluma a tudat békéjét, a bűntudat feloldását hozza és megerősíti, hogy a világ minden szintjén alapvető rend létezik. Az ősi egyiptomiaknál a kutyafejű ember, vagy kutyafejű babuin majom volt Thotnak, a Mágia Urának, Hermész megfelelőjének szentelve, mivel ezt a majmok között a legmagasabban állónak, így a tudatalatti erők képviselőjének tekintették, mely meghaladja a közönséges tudatosság szintjét.
A keréken lefelé mozgó kutyaszerű teremtmény a mélységek világába lépő megszelídített énként fogható fel, míg a felemelkedő lény a vad tudatalatti tartalmak napfényre emelésének szimbóluma. A kerék tövénél elhelyezkedő majom annak az alapvető életerőnek, libidónak fogható fel, mely a kerék hajtóerejét biztosítja, míg a felül helyet foglaló sárkány az Igazság transzformált alakjaként készen áll arra, hogy visszatartsa azokat, akiket a sors még nem készített fel arra, hogy utazást tehessenek az alvilágba. A kerék közepe a még misztikus középpont, melyet az igazi énhez vezető, sugárzó ösvények vesznek körül. Bár ez a kártya nem képviseli a kereső végső célját, magát a központot, mégis egy olyan fejlődési állapotot jelez, melyet igen kevesen érnek csak el. A mögöttes út lefelé, az éjszaka birodalmaiba vezet, a Hold-világba, ahol az énségnek nincs hatalma és meg kell hajolnia olyan erők előtt, amelyeket nem egészen tud felmérni.
A Szerencsekerék kártyájának hagyományos tolmácsolása szerint a lefelé ereszkedő lény képviseli a nem eléggé emelkedett lélek lesüllyedését az anyagi világ kötöttségeibe, melyeket a majom szimbolizál. A felfelé mozgó teremtmény a felemelkedő lény, aki lassan túlemelkedik a materiális kötöttségeken, melyek ezidáig rabságban tartották. De felül ül a sárkány a karddal, készen arra, hogy amint a halál végleg elengedte testétől, újra visszalökje a leszálló kerékre, egy új testetöltésbe. Végül, megszámlálhatatlan életek során eléri azt az állapotot, amikor a fizikai világ már nincs mit tanítson számára, és jogot szerez arra, hogy magasabb szférák irányába folytassa útját. Ennél a pontnál a sárkány elveszíti félelmetes jellegét és ahelyett, hogy kardjával visszaküldené a törekvőt a lefelé vezető ösvényen, arra használja éles pengéjét, hogy ( szabadságot adva ezzel ( levágja róla kötöttségeit.
A mundán (külső) világban a Szerencsekerék azokat a törvényeket mutatja, melyek az életet és a halált vezérlik ( a változás elvét, amin belül semmi sem állandó, semmi sem megragadható és tartható meg végérvényesen. A keréktől való szabadulás egyedüli módja ( míg a földön tartózkodunk ( mozgásának, forgásának elfogadása és annak megtanulása, hogyan is éljünk harmóniában vele.
A Szerencsekerék negatív oldala annak a sorsát mutatja, aki teljesen belefeledkezik közvetlen életkörülményeibe, aki azonosítja magát személyiségének változó arcával, aki képtelen arra, hogy a létezést egy szélesebb perspektívában szemlélje, aki tudatlan marad azokkal a leckékkel kapcsolatban, amire a kerék tanítaná. Képtelen arra, hogy hibáiból tanuljon, úgy megy tovább, hogy azt gondolja, problémái időlegesek és saját erőfeszítéseivel, plusz kis szerencsével megoldhatóak. Ő a Párkák, a sors istennőinek örökös áldozata, aki kibogozhatatlanul a születések és halálok körforgásába gabalyodott.
Javas szempontból a Szerencsekerék pozitív arca sorsfordulót, egy új ciklus kezdetét és az ezzel járó lehetőségeket, megfordulást, szerencsét jelent. Negatív aspektusa a „pörgés“.
Asztrológiai analógiája a Jupiter-Uránusz együttállás, illetve az Aszcendens. Ji King trigramja a Villám, ásványa a sárga karneol, növénye a napraforgó, állata a mókus(-kerék).
[Lásd: Alfred Douglas: A Tarot]
|
