|
A képen egy szerzetesi viseletre emlékeztető öltözéket viselő idős férfi halad lassan egy ködös és köves úton.
Az előtte lévő utat jobb kezében tartott lámpásának halvány fénye világítja meg, melynek lángját köpenyével védi a széltől. Bal kezében nehéz botot markol, melyre -némely Tarot kártyán - egy kígyó tekeredik felfelé. Bár köpenye csuklyás, a kámzsa hátra van hajtva - feje fedetlen.
Ez a kártya a Táró sorozatban a kilences számot viseli. A kilences szám szimbólikája azért fontos, mert ez az utolsó egyjegyű szám; ezután visszatérünk az egyes számhoz, az egységhez. Ezért a Remete a Táró-utazás első felének utolsó állomását jelöli. Bizonyos szempontból ez a kártya analógiában van a Bolond kártyájával. Itt a kereső újra nekiindul egy utazás első szakaszának - egyedül, csekély táplálékkal, illetve vezetéssel. De most úgy jelenik meg, mint magányos öreg ember, mint remete, aki a sötét és magányos úton ballag, nem mint a reggeli napfényben ugrándozó gyermek. Az élet első felének kereső, kifelé forduló attitűdje, szoláris időszak a végéhez érkezett,, és az Igazság mérlegének serpenyői a második rész - a lunáris, befelé forduló törekvések - irányába billentek ki.
A Remete megfogadta az Igazság - azaz saját lelkiismerete - szavát és válaszokat keres az őt kínzó kérdésekre. Tudja, hogy egy kötelezettség lett "rápakolva" és, hogy képtelen lesz mindaddig megpihenni, amíg beteljesíti kötelezettségeit - de az előtte álló út sötét, a helyes ut megtalálásához csak saját intuiciójának segítségére számíthat. A küső világ semmilyen jóléte és tudománya sem segíthet most, így nekiindul az éjszakának, egyszerű köpenyébe burkolózva; a botja az egyetlen dolog, amire támaszkodhat. A botra tekeredő kígyó saját, még nem tudatos belső bölcsességének szimbóluma, mely a későbbiekben segítségére lesz az akadályok elhárításában.
Jung mondotta : " Az elszigeteltség - titokzatos módon - rendszerint a pszichikai légkör egyfajta animációját eredményezi, helyettesítendő az elveszített emberi kapcsolatokat. Ez a tudatalatti aktivizálódását okozza, és ez produkál valami hasonlót, mint az illúziók és hallucinációk, melyek a magányos sivatagi vándorokat, a hajósokat és a szenteket kísértik, zaklatják... A környezet normális animációjának helyettesítéseként egy illuzórikus valóság jelenik meg, melyben kísérteties, szellemszerű árnyak suhannak az emberek helyén. "
Egy ilyen kaland megkísérlése komoly bátorságot igényel, hiszen belső énjének felszólítására figyelmezve kell, hogy - lemondva a konvencionális értékekről, kívül helyezve magát a társadalom nyújtotta pozíción és az ezzel járó kényelmes életen - egy magányos utat kövessen, melyet maga sem tud, merre megy. A Remete az akarat krízisét mutatja, mellyel mindenkinek találkoznia és azon felülkerekednie kell, aki a konvencionális határokon túlra akar jutni. Viszont a tudatosságról való tudomás az maga a belső fény első felvillanása, a keresésének célját jelentő misztikus középpont ragyogásának első megtapasztalása. Belső fényének ez az erőtlen, pislákoló fénye sagíti útján a Remetét; ez a lámpása, melynek fényénél az ösvény egy rövid szakaszát, a lábánál fekvő akadályokat, szakadékokat észreveheti.
A Remete által képviselt élet szakaszt jól írta le a filozófus Schopenhauer: " Az élet egy kézimunka - csipkéhez hasonlítható, melynek "színét" az élet első felébenő fonákját, a második felében látja az ember. A fonákja nem olyan szép, mint a színe, de annál inkább tanúlságos - ez mutatja ugyanis azt, hogy milyen módon vannak összedolgozva a szálak."
A Remete figurája ugyanakkor egy igen erős pszichikai kép is, mely néha álmokban, víziókban jelenik meg. ö személyesíti meg az öreg Bölcset, a tanítót, aki az értelem fonalára mutat rá, mely az élet nyilvánvaló káoszába van beleszőve. ö világítja be az eredendő sötétséget a magasabb tudatosság fényével, és ő űzi el az éjszaka árnyait.
A Remete negatív aspektusában olyasvalakit mutat, akinek tudata fennakadt egyfajta konok dogmatizmuson, és így képtelen új ideák befogadására, illetve a régiek elhagyására. Köpenye a tudatlanság, belső fényét eltakarja az önelégültségét fenyegető változások szelétől. Amire építkezik, az a doktrínák rögzített rendszere, melytől képtelen megszabadulni.
Javas szempontból a Remete analógiái a következőek: pozitív aspektusa a bölcsesség, a belső fény, az útkeresés, negatív aspaktusa a korlátoltság. Asztrológiai analógiája a Szaturnusz - Mars együttállás, illetve a Bak jegye. I Ching trigramja a Hegy, ásványa az ónix, növénye a bükk, állata a kígyó.
[Lásd: Alfred Douglas: A Tarot]
|
