2012. december 3-án Merkúr-Vénusz-Szaturnusz bolygó-hármas együttállás lesz megfigyelhető az égbolton az egyiptomi Gízai-piramisoknál. Ez a jelenség csupán minden 2.737-ik évben ismétlődik meg, így különleges jelenségnek számít.
Szimbolikus értelemben valóban a fenti képekhez hasonlóan fognak felsorakozni a bolygók és 2012. december 3-án hasonlóképpen lesz megcsodálható a Merkúr-Vénusz-Szaturnusz bolygó-hármas az égbolton a Gízai-piramisoknál.
A tényleges bolygóállás
Azonban e három bolygó együttállása egyáltalán nem olyan ritka. Legutoljára » 2005. június 22.-én majd ezt követően » 2007. június 25.-én volt megfigyelhető volt egy nagyon hasonló Merkúr-Vénusz-Szaturnusz együttállás, amely természetesen a Gízai-piramisok felett is látható volt.
[A 2007-ben sorba rendeződött bolygókról az égbolton lásd » ezt a fényképet.]
Mint minden bolygó együttállásnak (conjunctio-nak), ennek a hármas bolygóegyüttállásnak van egyfajta "precíziós játéka" és a bolygók együttállása kisebb-nagyobb mértékű szögelhajlásban valósul meg. A Merkúr-Vénusz-Szaturnusz bolygók nagyon közel, egymással közel 14°-os szöget bezárva állnak majd fel a Skorpió csillagképben. A bal oldali képen láthatjuk a pontos szögeket.
A neten elterjedt fotón a bolygók sokkal nagyobb, majdnem 45°-os szöget zárnak be, és pontosan a piramisok csúcsán vannak bejelölve. Ezek a képek"illusztrációk" és nem fedik le a tényleges "csillagászati valóságot".
Az alábbi képeken is jól látható, hogy a Merkúr-Vénusz-Szaturnusz bolygók nagyon közel, egymással közel 14°-os szöget bezárva állnak majd fel. A piros csík az ekliptika síkja, míg az "E" a keleti irány.
Kozmikus összefüggések
Az alábbi képeken jól látható, hogy a Merkúr-Vénusz-Szaturnusz 2012. december 3.-ai bolygóegyüttállásnak mégis van egy rendkívüli különlegessége, mégpedig az, hogy a bolygók elhelyezkedése valóban tökéletes "geometriai átfedésben" van a gízai piramisok elhelyezkedésével. [A csillagképek és a gízai piramisok képeinek összevetéséről lásd » ezt a videót.]
Charles Marcello elemzése szerint ez nem véletlen. A Starry Night Pro asztronómiai program csillagászati órájának segítségével kiszámította, hogy a 2.737 évente ismétlődő hármas bolygóegyüttállásnak van egyfajta "precíziós játéka" és a bolygók együttállása kisebb-nagyobb mértékű szögelhajlásban valósul meg. [Lásd: 2012 and the Pyramids at Giza]
Magyarul ez a tökéletes szögelhajlás (amikoris a Merkúr-Vénusz-Szaturnusz bolygók pontosan abban a szögben állnak, hogy lefedjék a gízai piramisok elhelyezkedését) csupán minden ötödik ciklusban történik meg. Azaz minden 28.000 évben.
A gízai piramisok elhelyezkedését egyébként az →Orion csillagkép "öv"-én elhelyezkedő három csillaggal (→Alnitak, →Alnilam, →Mintaka) hozzák összefüggésbe. Ez az elképzelés ma már a tudományos egyiptológiában is gyökeret vert. [» Lásd: Wikipédia]
A 2012-es konstelláció "okkult" különlegessége abban áll, hogy a mikrokozmikus bolygóállás egy nagyobb makrokozmikus csillagállással kerül átfedésbe. Ha úgy tetszik a bolygók felveszik a magasabb dimenzióban keringő csillagóriások állását. Így kerül dimenzionális átfedésbe Merkúr és Alnilam (ε Orionis), Vénusz és →Alnitak (ζ Orionis), Szaturnusz és →Mintaka (δ Orionis).
Az →Orion csillagkép régi csillagtérképeken Kaszás, Scytus (vagyis „→szkíta”), Ozirisz vagy Nimród néven is említik. A három öv csillagot sok kultúra ismeri és különböző nevekkel illeti. Legkorábbról ismert arab neve Al Nijād 'az Öv' vagy Al Nasak 'a Vonal', Al Alkāt 'az Arany Magvak'. Modern arab neve Al Mīzān al H•akk 'a Pontos Mérték Sugár'.
Tehát a bolygóegyüttállás mind szimbolikus, mind mágikus-ezoterikus értelemben a »Karácsony ünnepének egyértelmű kezdetét jelzi. A "három napkeleti bölcs" megérkezését és útját a 2012. december 21.-ei "világvégéhez", a » Téli Napforduló-hoz.
A világvége okaként már Newton kora előtt is kiemelkedő helyen szerepeltek a bolygóegyüttállások. Az ősi asztrológiai nézetek szerint a bolygók mindegyike valamilyen tulajdonság hordozója és Földre sugárzó forrása. Amennyiben a bolygók közül néhány többé-kevésbé szorosnak látszó közelségbe kerül a bolygóhatások összegeződnek, felerősödnek, és az így kifejtett hatások károsak, talán végzetesek lehetnek az emberiség számára is. A 12. századi asztrológusok például kiszámolták, hogy 1186. IX. 15-én mind a hét akkor ismert bolygó (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) 10o-on belüli együttállása lesz megfigyelhető az égen. Jóslataik szerint ekkor következik be a világvége.
A Merkúr-Vénusz bolygók együttállása
A Merkúr és Vénusz bolygók együttállása ezoterikus szempontból mindig különleges.
Már a bolygók pályasíkjával is gond van. A legbelső bolygó, a Merkúr kivételével egyetlen egy bolygó sem kering a Nap egyenlítői síkjában. Lennie kell egyfajta külső erőnek amely eltéríti őket ebből a síkból.
A Merkúr különös bolygó, rendkívüli módon hasonlít holdunkhoz. Talán egykor maga is egy hold volt. Tengelyforgása igen lassú, két merkúri év mindössze három merkúri napig tart. Felszíne ugyanolyan kettősséget mutat, mint a mi holdunk. Egyik oldala kráterekkel sűrűn felszaggatott, míg a másikon inkább a nagy medencék dominálnak. Ez a megoszlás arra utal, hogy egykoron egy nagyobb égitest holdja lehetett. De ha így volt, vajon hogyan került új pályájára?
A Vénusz nem kevésbé különös. Tengelyforgási iránya ellentétes a megszokottal. Ráadásul egy vénuszi nap hosszabb, mint egy vénuszi év. A felszíne nem kevéssé különös. Hatalmas felföldek találhatók rajta, valamint olyan gigantikus repedésvölgyek, amilyenek a kontinensek szétválásakor keletkeznek. Ilyen jellegű tektonikai tevékenységet csak egy nagytömegű hold jelenléte válthat ki.
Kézenfekvő a következtetés: a Merkúr bolygó volt egykoron a Vénusz holdja.
Igen jelentős külső erőt kell ahhoz feltételezni, amely ezt a bolygókettős eltépte egymástól. Okkult szempontból találkozásuk az "anya és elszakított gyermeke" találkozását szimbolizálja.
A Merkúr-Vénusz-Szaturnusz bolygók közös együttállása pedig a "Szentháromság" isteni teremtő erejét jelenítik meg: Merkúr-Fiú, Vénusz-Anya, Szaturnusz-Atya.
A Merkúr-Szaturnusz bolygók együttállása
Ha a Merkúr a kizárólagos uralkodó, annak az égitestnek a természetéhez alkalmazkodik, amellyel kapcsolatban áll, de gyorsabban bekövetkező viszonyok jellemzik. Az emberek kereskedelmi üzleteibe nagyobb gyorsaságot visz, szorgalmat és agyafúrtságot minden vállalkozásba. Ő a lesben álló az utcai rablásoknál, lopásoknál és tengeri kalózkodásnál, légszomjat idéz elő, minden gonosztevő szövetségese és száraz betegségeket vált ki, egynapos lázat, köhögést, asztmát, tüdővészt, és az istentiszteletek és vallások reformációját, királyok visszatérését, a berendezkedés és a törvények változását, mindig olyan módon, amilyen égitesttel kapcsolatban áll.
Az időjárásban, mivel száraz természetű és gyors, és igen közel halad a Naphoz, rendszertelen szeleket okoz, melyek gyorsan felmorajlának majd hirtelen megváltoznak, viharokat, villámcsapásokat, továbbá földhasadásokat, földrengéseket és villámlásokat. Ennél az oknál fogva az állatok és növények számára pusztító hatást hordoz magában. Nyugaton állva kiszárítja a folyókat, Keleten megnöveli áradásukat.
Mivel itt a Merkúr nem tekinthető egyedüli uralkodónak, vegyük figyelembe még a Szaturnusz hatásait is.
A Szaturnusz általában pusztulást és romlást hoz a hideg által, és különösen hosszan tartó betegségeket az emberi test számára: sorvadást, tüdővészt, melyek okát a hurutban találjuk, kiválasztási zavarokat, folyást, négynapos lázat, és száműzetést, szegénységet, szorongatottságot, gyászeseteket, félelmeket és kihalást, különösen aggastyánokét. Az állatoknak, amelyeket az emberek hasznára tartanak, takarmányhiányt hoz, vagy legyengíti őket betegség által, éspedig olyan mértékben, hogy a kár az emberekre is áthárul, akik őket tartják. A levegőben iszonyú hideget okoz, jegesedést, ködöt és nagy kárt az egészségre. Viharok keletkeznek ezekből, örökösen borús égbolt, sok ködfelhő, erős hóesések, nem olyanok, amelyek hasznosak, hanem romboló, melyből az emberekben lappangó betegségek keletkeznek. A folyókon és tengereken vad viharok, hajótörések, veszélyes utazások, halhiány és halpusztulás. A tengereken különösen a víztömegek áradása elpusztítja a tengerfeneket és megakadályozza visszafolyását.
A folyókon áradások és gátszakadások. A Földön a mezei gyümölcsök drágulása, terméshiány és pusztulás, különösen azoké a gyümölcsöké, melyek táplálékul szolgálnak, legyen az hernyójárás vagy sáskajárás, vagy árvizek, felhőszakadás vagy jégeső, éspedig olyan rendkívüli, hogy az emberekre éhínséget vagy hasonló rosszat hoz.
Ha az esemény helyével a jótevők állnak aspektusban, a rossz hatások enyhébbek lehetnek.
A legerősebben a rossz események általában azokon a helyeken okoznak szenvedést, melyek horoszkópjában a fő helyek, a világosítóké és a sarokházaké azonosak, a fogyatkozás horoszkópjával, tehát vagy a fogyatkozás jegyét foglalják el, vagy azzal szemben állnak. Különösen veszélyesnek és elkerülhetetlennek mutatkoznak azok az események, mikor magával a fogyatkozás fokával, vagy oppozíciós helyével teljesen megegyezik a birodalom vagy város horoszkópjában a világosítók egyikének a fokával.
Úgy tűnik, hogy ennek a konstellációnak is végül Happy end lesz a vége. A Világ nem fog elpusztulni, és minden fenyegetettség ellenére sem pusztul ki az emberiség. Nagyobb fordulatok a világot ma uraló hatalmak, társadalmi rendek működésében várhatók. Ám ez sem mint egyetlen nagy fordulat, inkább egy lassabb folyamatként megy végbe. Ahogy a harcos Kos korszakot sem egyik napról a másikra váltotta fel a Halak korszaka, így a Vízöntő korszak sem egy villámcsapásra érkezik meg.
A gízai piramisok eredetéről és szakrális geometriai összefüggéseiről
Az alábbi angol nyelvű 1:41 óra hosszú dokumentumfilm Jacques Grimault 37 éven át tartó kutatásait foglalja össze és bemutatja a gízai piramisok valódi eredetét és szakrális geometriai összefüggéseit...
