SZTAMERA ANGYAL
MEGBOCSÁTÁS
|
Sztamera, gyönyörű Sztamera. . . jer el az életembe, tégy engem egésszé,
szerelmem. Tölts el maradéktalan megbocsátással, elmosva
saját gyarlóságom miatt érzett türelmetlenségem utolsó nyomát
is. Sztamera, te áldott, ölelj engem magadhoz. Barátom és
társam vagy, Sztamera. Te vagy az én áldásom.
Bocsáss meg magadnak, hogy meggyógyulj és kiteljesedj! Nem lehet a múltba visszatérni és azt megváltoztatni, de a múltra vonatkozó érzéseidet igenis megváltoztathatod. Mialatt végighaladsz a gyógyulás és felszabadítás folyamatán, a megbocsátásnak saját külön ritmusa van. Aki erőlteti a megbocsátást, nem tanulta még meg az elfogadás leckéjét. Arra tanítottak bennünket, hogy inkább érzéseinket, mint élményeinket ítéljük el, ha azok kellemetlenek. Akármilyen messzire taszítod el magadtól érzéseidet, ezek a te érzéseid. Előbb-utóbb visszatérnek hozzád.
A kellemetlen érzések a te üdvöd, ők kényszerítenek rá, hogy az igazat meglásd, és ők ösztönöznek cselekvésre. Gyakran alapvetően átalakíthatja életed egy eseményét az, ha kimondod, amit igazán érzel. Ha a másik fél nem hajlandó érzéseidet megérteni, azok rábírhatnak, hogy kilépj addigi helyzetedből, amely nem felelt meg neked. Ez nehéz lehet, ha úgy tetszik, nincs más választásod. Hívd Sztamerát szíved forró vágyával, tőle kérj erőt, tisztánlátást, bátorságot!
Ha valaki más magatartása megbánt, ez valójában üzenet, amely Örök Énedtől jön, és eltitkolt érzéseidre - bűntudatodra, szégyenre, önmagad gyűlöletére - utal. Ha nem lennének ilyen érzéseid, mások cselekedetei nem zavarhatnának meg. Az első lépés: tisztázni, mi az, amit igazán érzel.
Tested megőrizte sérülést okozó élményeid fájó emlékét, ahogy agyad az események képét. A fájdalmat őrző sejtek olyanok, mint megannyi ládikó. Ki kell nyitnod őket, és szemügyre venned tartalmukat, hogy az emléktől szabadulj. Míg nincs elég bátorságod és óhajod ezt megtenni, mindig újra elő fogja idézni az eredeti minta megismétlődését az elfojtott érzelem lényege, mágneses erővel új embereket és körülményeket vonzva magához, hasonló lényeggel. Ez kegyetlennek tetszhet, mégis Isten adománya. Ő így hívja fel figyelmedet mindarra, ami elválaszt a szeretettől, mint a hasonló minták teszik. Mihelyt mélyen átérezted és felszabadítottad egy traumádat, felejtsd is el! Bocsáss meg, és szabad leszel! Fogadd örömmel az új helyzeteket, tekintsd útmutatásnak, és kérd Sztamerát, Ő segítsen neked tisztán látni és megérteni a kínálkozó alkalmakat.
Olykor pillanatok alatt bekövetkezik a gyógyulás és a megbocsátás. Máskor azonban idő kell hozzá. Bízzál őrangyalodban és Örök Énedben, ők olyan gyorsan vezetnek a teljességhez vezető úton, amilyen gyorsan te haladni tudsz. De ez nem versenyfutás, és te nem vagy maga a tökély. Ember vagy; hogy hogyan legyél isteni, most tanulod. Valahányszor elvárod magadtól a tökélyt, hogy aztán szigorúan elítéld magad, hisz nem vagy tökéletes, megintcsak egy régi mintát követsz, s ez az önszeretet hiányáról árulkodik.
Ha a megbocsátás teljes, derűsnek, nyájasnak, boldognak és szeretettnek érzed majd magad. Életed gyökeresen megváltozik, gyógyulásodat tükrözve, hiszen vége a régi minták végeérhetetlen ismétlődésének, szabadon követheted isteni tervedet. Egyre jobban és jobban ráébredsz majd, hogy Sztamera ölelő karjai öveznek. Noha továbbra is a szenvedés és kín világában élsz, merőben új módon észleled azt. Nem nyűgöz le többé a szorongás. Ehelyett részvét és segíteni vágyás tölt el, ahogy a mások fájdalmát megérzed. |
