Thelemagick Library - Liber CCCLXX

Isten Bütykös Tölgye! Ágaid között fészkel a villámlás! Fölötted lóg a Szemtelen Sólyom!
Átkozott vagy és fekete! Teljesen elhagyatott vagy a hanga bozótosban.
Fel! Veres felhők vannak feletted! Ez a vihar.
Egy lángoló seb van az égen.
Fel.
A vihar markához taszíttattál eónok és eónok és eónok idejére. De nem engeded az életed; nem zuhansz le.
Csak a végén fogod odaadni az életed, amikor a nagy Isten F.I.A.T. elfoglalja trónját a Velünk-Leszel napján.
Hiszen két dolog bevégeztetett és egy dolog elkezdődött. Ízisz és Ozírisz átadatott, hogy vértfertőzzenek és megtörjék házasságukat. Hórusz háromszor szökken elő anyja méhéből. Harpokrátész, a testvére el van benne rejtve. Széth az ő Szent Szövetsége, amit be fog mutat M.A.A.T. nagy napján, és ez az A.’.A.’. Templom Mestere által van értelmezve, kinek neve Igazság.
Ebben ismertté válik a mágikus erő.
Olyan, mint a Tölgy, ami megkeményíti önmagát és fellép a vihar ellen. Időjárás által vert, sebhelyes, magabiztos, akár a hajókapitány.
De úgy feszül, akár a kopó a pórázon.
Büszkeség és elmélyültség van benne, Igen, és vidámság!
Viselkedjen így a mágus az ő idézésében.
Üljön le és idézzen; szedje össze magát ezekben az erőkben; dagassza aztán magát a megfeszülésének határáig. Tolja hátra a kapucniját és fixálja a baziliszkusz szemét a démon szigillumán, utána lökje el az erőt magától fel és le, mint egy szatír az ő némaságában, amíg a szó ki nem szakad a torkából.
De utána ne essen össze a fáradtságában, akkor sem, ha a nagyság tízezerszer nagyobb az emberénél; hiszen ami most elöntötte őt az az Univerzum Genitor-Genetrikszének végtelen kegyelme, ahol is ő az edény.
Ne téveszd meg magad. Könnyű felismerni és elkülöníteni az élő erőt, a holttól. Nem könnyebb ettől megállapítani melyik kígyó élő és melyik halott.
A fogadalmakról. Légy önfejű és ne légy önfejű. Értsd meg, hogy a Yoni hajlékonysága egyenlő a Lingam meghosszabbodásával. Te mindkettő vagy, és az esküd csak a szél suhogása a Meru hegyen.
Most imádnod kell engem, aki vagyok a Szem és Fog. A kecske és a Lélek, a Teremtés Ura. Én vagyok a Szem a Háromszögben, az Ezüst Csillag, amit most imádsz.
Én vagyok Baphomet, a Nyolcrétű szó, ami kiegyensúlyoztatik a Hárommal.
Nincs olyan tett vagy szenvedély, ami nem az én dicsőségem himnusza.
Minden szent dolog és minden szimbolikus dolog az én szentségem legyen.
Ezek az állatok szentek nekem; a kecske, a kacsa, a szamár és a gazella, a férfi, a nő és a gyermek.
Minden tetem szent nekem; tilos őket megérinteni, védjétek azokat az eukarisztikámhoz. Minden magányos hely szent nekem, ahol egy ember összegyűjti magát a nevemben, ott szökkenek majd ki az ő közepéből.
Én vagyok a rejtőzködő isten, és aki engem ural, nálam is rondább.
De többet adok, mint Bacchus és Apolló; az ajándékaim meghaladják az olivaolajat és a lovat.
Aki engem imád, rengeteg rítussal kell imádnia.
Minden rejtelemmel vagyok elrejtve; amikor a Legősibb Szent levetkőztetett és általvezettetett a piacon, szintén titkos voltam és különálló.
Szeretteimet sok bottal ütlegelem.
Minden dolog szent nekem, nincs olyan dolog, ami szentségében különállna tőlem.
Ott nincs szentség, ahol én nem vagyok.
Ne félj, amikor belezuhanok a vihar dühébe. hiszen a makkomat messzire viszi a szél; és bizonyosan ismét felemelkedem gyermekeimmel és felemeljük az erdőnket a Végtelenségig.
A végtelen az a vihar, ami eltakar engem.
Én vagyok a Lét, a Lét, ami Létezik, miközben nem örökíti át a saját Létét, ez Túl van a Létek Létén, és sokkal mélyebben gyökerezik, mint a Semmi-Dolgok Fája a Semmi-Dolgok Földjén.
Ezért pedig tudod, amikor benned vagyok, amikor a kapucnim szétterül a koponyádon, amikor a nagyságom több a megírt Indusnál és ellenállhatatlan, mint egy Hatalmas Gleccser.
Hiszen olyan vagy a Te meztelenségedben, mint egy fajtalan nő a bazárban, felszipolyozva a sunyiságodban és a mosolyaidban, és így vagy te teljes, és így nem leszel többé részese a szerelmed szimbóluma előtt, habár ez csak egy Pisacha vagy Yantra vagy Déva lehetne.
De mindenben megteremted a végtelen Gyönyört és a végtelen lánc következő kapcsát.
Ez a lánc a végtelenségből a végtelenségbe ér, még a háromszögekben is – nem az én szimbólumom a háromszög? – még a körökben is – A kör nem a szeretett szimbóluma? Ebben minden fejlődés alapvető illúzió, hiszen minden kör hasonló és minden háromszög hasonló!
De a haladás, az haladás, és a haladás elragadtatás, folytonos, elkápráztató fényeső, a pára hullámai, a Nagy Istennő hajának lángja, a nyaka körüli rózsák virágai, Ámen!
Ezért pedig emeld fel magad, hiszen én is fel vagyok emelve. tartsd benn magad, hiszen én vagyok a Mester, akit be kell végezned. Végül, legyen a vég messzi és távoli, mint a csillagok, amelyek Nuit köldökében fekszenek; pusztítsd el magad, hiszen én is el vagyok pusztítva a végén, a halálban, ami az élet, a békében, ami a háború anyja, a sötétségben, ami kezében tartja a fényt, mint egy szajha, aki kiszakítja az ékszert az orrlyukából.
Ezért pedig a kezdet megkönnyebbülés, a Vég megkönnyebbülés, és megkönnyebbülés van középen, pont úgy, mint az Indus víz az üreges gleccserekben, és víz a nagyobb hegyek között és a kisebb hegyek között és a hegyek töltésein át és az alföldön, éspedig víz a torkolatnál, amint beleszökken a nagy tengerbe, igen, a nagy tengerbe.

Liber A’ash
vel Capricorni Pneumatici

sub figurâ CCCLXX

Liber A’ashvel Capricorni Pneumatici

sub figurâ CCCLXX

Liber A’ash
vel Capricorni Pneumatici