A zeneterápia lényege a zenével történő tudatállapot-változás. Az ún. zenei indukcióval létrejött tudatállapot-változás magába foglalja a kedélyállapot, a szociális aktivitás változását, a kliens ún. saját érzelmeinek jobb megértését, egyáltalán: a nem tudatosult lelki tartalmak megélését és feldolgozását.
Zeneterápiáról akkor beszélünk, amikor egy tervezett folyamatban a képzett zeneterapeuta annak érdekében használja a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia), hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt. Ezek mellett terápiás hatást gyakorol fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze és sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és interperszonális integrációt tegyen lehetővé, azaz, hogy a személy életminősége javuljon.
A zeneterápia fajtái
A zeneterápiás foglalkozások történhetnek csoportosan illetve egyéni formában. Az első interjúk során a zeneterapeuta felméri a kliens állapotát, a kliens ún. kommunikációs módját, az együttműködés és a tanultság fokát, és aszerint választ a következő alkalmazási lehetőségek közül:
- Receptív zeneterápia az, amikor a meghallgatott zene által mozgósított érzelmek, élmények, gondolatok megbeszélésének segítségével folyik a terápiás munka.
- Aktív zeneterápia pedig az, melynek keretében hangot adó eszközökkel, vagy hangszerekkel (pl. Orff instrumentárium), illetve saját hanggal kommunikálnak, improvizálnak a résztvevők. Ehhez semmilyen zenei előképzettségre nincs szükség. A közben szerzett tapasztalatok, illetve azoknak a résztvevőktől függő megbeszélése adja a terápiás lehetőséget.
- Komplex zeneterápiáról akkor beszélünk, amikor a zene által mozgósított élményeket, érzéseket improvizált mozgással, vagy bármilyen képzőművészeti tevékenységgel fejezik ki a jelenlévők, s a tapasztalataikat lehetőség szerint szóban is megosztják.
Természetesen, úgy istenigazából csak komplex zeneterápia létezik, a beteg zenét hallgat, táncol a társaival, hangszeren játszik (metallofon, triangulum, dobok, furulya, szintetizátor, zongora), de énekel, sőt sikít, üvölt (Dunkel -"jó regressszió" -in: A Zeneterápia Könyve, 2004, 2006, Bp. Zeneműv. Egyetem, előadások).
A zeneterápián a lényeg a zenei nonverbalitás. A zene élményeket mobilizál, kimondhatóvá, így tudatosíthatóvá teszi az elfojtott, vagy nem verbalizálható (szavakkal kifejezhető - ami korlátos!), ún. disszociált élményeket, összerendezi a ritmus segítségével a mozgást, az idegrendszeri működést, és a tánc erejével a közös élménnyel szocializál is.
Fontos eleme még az ún. szimbólumképzés, melyben a lélek traumái kifejeződnek. Transzparencia = látom a rajzomban / táncomban / énekemben a saját lelkem, lelki folyamataim. Amplifikáció = felduzzad az élmény, de lassan eltávolodom saját, fájdalmas, traumatikus élményeimtől, és rálátok magamra.
A művészetterápiák újra "játszani" tanítják a már nem flexibiéis depresszióst, skizofrén (kiégett típus) vagy autisztikus fiatalokat. Iskoláinkban nem tanulunk játszani, s nem tanítanak tanulni: a zeneterápián az érzelmek kifejezése éppúgy zajlik, mint az ún. érzelmi önszabályozás (impulzuskontroll), azaz pótnevelés (a család és iskola helyett) is történik.
A zeneterápia lényege az indukált tudatállapot-változás (Dunkel Norbert - debreceni zeneterápiás műhely, DEOEC pszichiátria), melyben a beteg kilép az eddigi, szűk, maladaptív érzelmi és tudatállapotából (katarzis, kóan, kizökkentés). Testi hatásmódja: szimbolikus acting out, kiélés, a hatásmechanizmusa pedig: az ún. pszichoneuroimmun befolyásolás. A harmonikus zene előnyösen befolyásolja az immunrendszert (több alfa immuglobulin, szerotonin, dopamin hormon, nő az interleukinok kibocsátása a sejtekből, a fagocitózis, jobb a szív munkája, lassabb-teltebb, javul a perctérfogat, a légzés mélyül, az agyban az alfa állapothoz közeledik a EEG aktivitása.
A lélek (pszicho) az idegrendszer (neuro) és az immunrendszer, a védekező rendszerünk(immun), tehát az életeseményekre adott (kedvezőtlen) lelki magatartást és lelki viszonyulásokat akarja megváltoztatni a zene (és minden művészetterápia).
A zeneterápián nincs hazugság (a zene a gyermeki, még szavak előtti, preverbális életélményeit eleveníti fel), kevés az ellenállás, nincs analízis: élményegész van, ami segít az ún. kreatív-reparatív funkciók (Dunkel) újraélesztésében. Segíti a beteget ún. jó regresszióba vinni, a potenciális tér (Winnicott) és a kreativitás erejével beindítani egy öngyógyító, élményfeldolgozó (elaborációs) folyamatot.
A művészetterápiák nem engedik eltárgyiasítani az embert, azon betegeink, akik több hetet-hónapot töltenek a kórházban, hospitalizálódnak, magukba fordulnak, beszűkül érzelmi-szociális életük, depriváltak (megfosztottak) lesznek érintéstől, társtól, intimitástól, így nem is lehet gyógyítani. A zeneterápia gyermekklinikán kifejezetten anti-hospitalizációs jellegű (Dunkel).
Maga a lét nem igazán verbális, a lét, a létnek az élményszerű megélése közel van a művészetekhez, a jó és rossz fogalmi meghaladása tekintetében (Dunkel).
A zeneterápiához kapcsolódó vibrációs terápia (ún. tibeti hangtálak, mély orgonasípok 16', 32' hangfekvés, + intenzív szövetekre specifikus rezgések) szöveti szinten is indukálnak vibrációt, salakanyagot kavarnak föl a sejtek citoplazmáiban és kiüríthetővé teszik, illetve modulálják az agy működését. Orvosi tény, hogy bizonyos zenei hatásokra csökken a fájdalom (c-tipusú idegrostok) vezetéséért felelős nociceptív idegek aktivitása - ennek neve az audioanalgézia, amit fogászatban ma már rendszeresen használnak is.
Az agy működése megváltozik, az agyiaktivitás-mintázatok a zene hatására átalakulnak, a corpus callosum és a jobb oldali frontális lebeny működése, az emlékekért, a téri érzetekért és a szorongásért is felelős hyppocampus működése is módosul -az MRI, ill. funkcionális vizsgálatok alapján (is).
A lényeg: "jó regressziót elérni", élmény, mozgás, tánc, humor, ének, közösségteremtés, önkifejezés szimbólumalkotással, a kreatív erők felébresztése, mert az segíti az öngyógyítást. A zene-zenélés kedvező pszichoszomatikus hatásai.
Külön területe a kommunikáció fejlesztése megkésett beszédfejlődésben, dadogásban és a szorongásoldás kezelésében.
Pszichiátriai betegségekben az ún. decentrálás a beteg figyelmi fókuszának elterelése a betegségről, a kozmikus én felébresztése.
Hospice - a haldoklók utolsó szenzoros működése a hallás. A halálfélelem csillapítása, megbékélés, a haldoklás fázisainak segítése, elengedés.
Nagyothallók ún. csontvezetéssel (pl. klarinét) történő vibrációs élményhez juttatása, a temporális lebeny ingerlése.
