"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Buddhista Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

 

Szamantabhadra, az Ősbuddha imája

Amitől a hat világ élőlényei önkéntelenül is megvilágosodnak

- Samantabhadra Sutra -

fordította Agócs Tamás

Szamantabhadra

HO! 

Az egész szamszára és nirvána,

Összes világával és lakójával együtt,

Egy és ugyanazon az alapon nyugszik,

Az egyik mégis a nemtudás, a másik a tudás útja,

Az egyik a nemtudás, a másik a tudás varázslata.

Szamantabhadra imája révén,

Érje el mindenki a teljes megvilágosodást

A valóságtartomány palotájában!

 

Az egyetemes alap mindentől független,

Magától meglévő, kifejezhetetlen, végtelen jelenlét,

Ami sem szamszárának, sem nirvánának nem nevezhető.

Aki tud róla, az Buddha, felébredett;

Aki nem, az a szamszárában bolyongó lény.

A három birodalom valamennyi élőlénye

Szerezzen tudomást e kifejezhetetlen alapról!

 

Én, Szamantabhadra, az Ősbuddha,

Erről az ok és feltétel nélküli alapról,

Ugyanazon az alapon, időtlen tudással bírok,

Nem tekintem sem külső, sem belső valóságnak,

És nem hagyom a feledés homályába merülni,

Ezért kivetítéseimet semmi sem szennyezi.

 

Aki az önmagáról tudó tudásban él,

Attól a három birodalom is összedőlhet, mégse fél,

Nem kötődik a vágy öt tárgyához,

Mert a gondolat nélküli, magától eredő tudásban

Nincs anyagi valóság, sem öt mérgező érzelem.

 

A tudás elfojthatatlan ragyogása

Az ötfajta bölcsesség közös forrása,

Az öt kifejlett bölcsességből pedig

Az Ősbuddha öt nemzetsége származik.

Az ő bölcsességük kiteljesedésével

Negyvenkét békés buddha jelenik meg,

Majd az öt bölcsesség ereje feltámad,

És létrehozza a hatvan haragvó buddhát,

Hogy az alap soha ne merüljön feledésbe.   

 

Az Őseredeti Buddha én vagyok,

Így imámban azért fohászkodom,

Hogy a három birodalomban bolyongó lények

Ismerjenek rá a magától meglévő tudásra,

És teljesedjenek ki a határtalan bölcsességben!

 

Elképzelhetetlenül sok formában nyilvánulok meg;

Jelenéstestek milliárdjait bocsájtom szét szakadatlanul,

Hogy mindenkinek azt tanítsam, ami megfékezi.

Együttérző imámmal mentsem meg

A három birodalomban bolyongó lényeket

Mind a hat világba születéstől!

 

Az idők kezdetén eltévelyedő lények

Nem eszméltek rá az alap tudására,

Emlékezet nélküli tompaságba estek,

És e nemtudásból fakad minden tévedésük.


Váratlan eszméletvesztésüket

Rémület és nyugtalanság követte:

Ebből lett az „én” és az ellen-félnek tartott „másik”,

És ahogy a szokásaik egymás után kiépültek,

Szép lassacskán rákaptak a szamszárára.

Kialakult az öt méreg. az ötfajta gyötrő érzés,

És az öt mérgező tett szakadatlan folyamata.

 

Mivel az emlékezetvesztés, a nemtudás,

A lények eltévelyedésének legelső oka,

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy a tudást ismerjék fel önmagukban!

 

A velük együttszülető nemtudás

Az emlékezetvesztés és a zaklatottság,

A gondolati-fogalmi nemtudás pedig

Az „én” és a „más” megkülönböztetése.

A velük együttszülető és a fogalmi nemtudás

A lények tévelygésének két alapvető oka.

 

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy a szamszára összes élőlénye

Ocsúdjon fel az emlékezetvesztés sűrű homályából,

Tisztuljon meg a kettős észleléstől,

És ismerje föl a tudás eredeti ábrázatát!

 

A kettősségben tapasztalót kétségek emésztik,

És bizonytalan kötődések keletkeznek benne,

Melyek lassan vaskos szokásokká állnak össze:

Étel, vagyon, ruha, otthon és barátok,

Öt érzéki tárgy és szerető társ utáni vággyá;

A kellemeshez való kötődéssé, mely fájdalmat okoz.

 

Mindezek csak világi tévelygések!

A kettős tapasztalás tettei kifogyhatatlanok.

Amikor a kötődés gyümölcse beérik,

Sóvár szellemnek születik, akit örök éhszomj emészt,

A kielégíthetetlenség iszonyatos kínja!

 

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy az örökös sóvárgástól elgyötört lények

Ne akarjanak szabadulni kínzó vágyaiktól,

De ne is azonosuljanak kötődéseikkel,

Hanem engedjék el az érzést önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Nyerjék el a gondolkodó bölcsességet!

 

A külső világ látszataival szemben

A tudatban homályos rettegés ébred.

Ha az idegenkedés szokása megrögzül,

Az ellenségeskedéshez, erőszakhoz, öldökléshez vezet.

Ha a haragvó gyűlölet gyümölcse beérik,

Pokolra születik, ahol forróság gyötri,

Az élve megfőzetés iszonyatos kínja!

 

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy ha a szamszárában bolyongó lényekben

Erőteljes ellenszenv és gyűlölködés ébred,

Ne fojtsák el, de ne is táplálják magukban,

Hanem engedjék el önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Fedezzék fel a világosan-látó bölcsességet!

 

Ha a tudaton gőgös önteltség lesz úrrá,

Másokat alábbvalónak, vetélytársának tekint,

Végül, túlzott elbizakodottsága folytán,      

A háborúság szenvedéseit kell átélnie.

Amikor e tettének gyümölcse beérik,

Istennek születik, akire végül hanyatlás vár,

A rettenetes bukás iszonyatos kínja!

 

Én, a Buddha. azért imádkozom,

Hogy ha a lények tudatában gőg, önhittség ébred,

Engedjék el az érzést önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Ismerjék fel azonosságukat az összes többi lénnyel!

 

A kettős tapasztalás megrögzött szokásából

Magát felmagasztalja, és becsmérel másokat,

Harciassága és versengése odáig fokozódhat,

Hogy az öldöklő félistenek világába születik,

Aminek pokolba zuhanás lesz a végeredménye.

 

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy az egymással versengő, vetekedő lények,

Engedjék el a viaskodást önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Érjék el az akadálytalanul cselekvő bölcsességet!

 

A tudatlan közönyösségből és a szétszórtságból

Lustaság, fásultság és feledékenység fakad,

És ennek az érzéketlen, ostoba tudatállapotnak

Védtelen vadállattá születés a végeredménye.

 

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy az elbutult lények tompa elméjében

Ébredjen fel a tudatosság tiszta fénye,

És fedezzék fel a gondolat nélküli bölcsességet!

 

A három birodalom minden élőlénye

Azonos az alappal: velem, a Buddhával,

Ám míg ők a tudatlanság tévútjára léptek,

És azóta is értelmetlen dolgokat művelnek:

A hatféle tett csalóka álmait kergetik,

Addig én örökkön-örökké Buddha maradok,

Hogy jelenéseimmel mind a hat világot megfékezzem.

 

Szamantabhadra imája révén,

Érje el minden lény, kivétel nélkül,

A valóságtartományban a teljes buddhaságot!

 

EMAHÓ!

 

Ettől kezdve, ha a jógin vagy jóginí,

Felébreszti magában a helyes tudást,

És elmondja e nagyhatású imát,

Valamennyi lény, aki csak meghallja,

Három születésen belül megvilágosodik.

 

Ha nap- vagy holdfogyatkozáskor,

Rossz bolygóállás vagy földrengés esetén,

Napfordulókor, illetve újév kezdetén,

Elképzeli magát mint Szamantabhadrát,

És mindenki hallatára elmondja ezt az imát,       

A három birodalom minden élőlénye,

A jógi imájának ereje révén,

Szabaduljon meg az összes szenvedéstől,

És végül érje el a teljes buddhaságot!

E nagyhatású ima, melynek hallatán az összes lény önkéntelenül is megvilágosodik, a Nagy Teljességet, Szamantabhadra Tudatát Közvetlenül Bemutató Tantra kilencedik fejezetét képezi.

Godemcsen (tGod ldem can) termáját tibetiről magyarra fordította Agócs Tamás. Korábbi változata Keith Dowman kommentárjával együtt megjelent a 11. számú Dharma-füzetben (2002). Az új fordítás a thaiföldi Elefántszigeten készült 2010 decemberében. Váljon minden lény javára!

SZARVAMANGALAM!

Tibeti szöveg: Kunzangmonlam (pdf)

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Begging Bowl


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 11-02-2011