|
A természettudós talán kész is a magyarázattal, hogy a beteljesülés ígéretétől izgalomba kerülő egyed etológiai késztetései olyan biokémia folyamatokat indítanak el, amelyek boldogsághormonokat szabadítanak fel, és kész is a „szerelem”: ópiumszármazékok, mint az amfetamin, feniletilamin, valamint endorfinok, oxitocin, inzulin és adrenalin megfelelő keveréke. Ez lenne a tehát? Egyszerű kémhatás, mindez persze az ‘agyból’ elindulva?
Sajnos a modern ember az anyagi kölcsönhatásokkal magyarázza a lélek jelenségeit, és nem pont fordítva. A fenti biokémiai hatás kapcsán sajnos nem az vetődik fel, hogy a boldogság lelki állapota váltja ki a megfelelő testi reakciót, hanem fordítva. Tényleg csak testünk vegykonyhája játszik velünk, vagy van ennél több a szerelemben?
Vajon mit érzünk, amikor boldogok vagyunk?
Amikor ezt a kérdést felteszem másoknak, mindenki csak keresi a szavakat, az érzéseket, majd leggyakrabban vállat vonva, széttárt kézzel vallja be: nincs rá más szava, egyszerűen boldog. A boldogság pedig létállapot. Inkább élmény, mint érzés. Annak a könnyed emelkedettségnek a megtapasztalása, hogy a világ gondjai elcsitulnak, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy minden rendben van. A szerelmes ember boldog és gondtalan, és egyben gondolattalan is. Nem érez késztetést, hogy szerelmes boldogságát megmagyarázza, érvekkel alátámassza, vagy annak okait megragadja. Mert hogy leggyakrabban nincs is semmi különösebb oka. A másik fél puszta jelenléte, ténye szüli ezt az élményt.
A szerelem nem testi érzés, nem puszta lelki-állapot, hanem létállapot. Olyan adottság, amely felemel bennünket, és ezáltal rámutat, hogy életünk és vele együtt mi magunk is hihetetlenül értékesek és szerethetők vagyunk. A szerelmes ember tudja, hogy ő drága kincs, és hogy ő is egy drága kincs őrzője, mi több kifogyhatatlan kincsestár, aki kész és képes szerelmét elhalmozni minden Földi jóval. És ez a Földi jóság, nem számosságában mérhető. Egyetlen szál virág, egy gombóc fagylalt, egy szerelemmel megírt versfoszlány, egy gondoskodó simogatás, egy szempillantás többet adhat a világ minden kincsénél. Ha a szerelmes kedves adja.
|
