|
Szűcs Anikó - Tarr Bence László Boldogság
|
 |
A televízióból vagy a magazinokból bizonyára sokaknak ismerős a kép: afrikai bennszülött gyerekek önfeledten lubickolnak a Kongóban, miközben fülig ér a szájuk. Láthatóan boldogok, és egyáltalán nem érződik rajtuk, hogy bármiben is hiányt szenvednének.
– A fejlődő társadalmakban, vagyis a harmadik világ országaiban ugyanúgy találunk boldog embereket, mint a leggazdagabb nyugati államokban. A boldogság tehát semmiképpen nem vagyoni kérdés – szögezi le Tarr Bence László kulturális antropológus. – Sőt, azt mondhatom, hogy a legboldogabbak érdekes módon a természeti népek közül kerülnek ki.
– A kutatások egyértelműen igazolják, hogy a boldogságunk elsősorban a társas szükségleteink kielégítésének mértékétől függ. Az ember társas lény: aki nem tudhat maga mögött biztos családi hátteret, az előbb-utóbb boldogtalanná válik. Ugyanilyen fontos, hogy egy nagyobb közösséghez tartozzunk, ahol hasznosnak érezzük magunkat, és ahol számítanak ránk.
– Mindebből az is következik, hogy a falusi életformát követők jó eséllyel boldogabbak, mint a városlakók. A nagyvárosi embert elszigetelődés, elidegenedés és elmagányosodás fenyegeti, vagyis a nyugati társadalmakban élők sokkal veszélyeztetettebbek a boldogság szempontjából, mint például az ázsiai népek vagy a dél-amerikai bennszülöttek.
– A nyugati kultúrák létrehoztak egy olyan tárgyi környezetet, az úgynevezett fogyasztói társadalmat, amelynél a fogyasztás határozza meg a hétköznapokat. Miközben kimutatható, hogy minél több vagyontárggyal rendelkezik valaki, annál nagyobb terhet cipel a hátán, mivel a birtokolt tárgyak idővel elkezdenek visszabirtokolni bennünket. Miközben azoknál a népeknél, ahol a tárgyi és az eszközkultúra viszonylag fejletlen, szinte minden esetben valamilyen vallási kultúra pótolja a vagyontárgyakat. A hit általában nagyon fontos szerepet játszik a boldog emberek életében...
– A brazil bennszülöttek közül a piaroa indiánokat régóta az egyik legboldogabb népcsoportnak tartják. Abszolút természeti népről van szó: a férfiak egyszerű ágyékkötőt viselnek, a nők félmeztelenül, a gyerekek mezítelenül járnak. Fűkunyhókat építenek maguknak, függőágyban alszanak. Zsákmányoló, nomád életmódot folytatnak, miután felélték egy terület erőforrásait, továbbmennek. Minimális tárgyi eszközökkel rendelkeznek, ám a családi kötelékeik hihetetlenül erősek. A másik hasonlóan boldog népcsoport a busmanoké, akik az afrikai szavannákon élnek, de ők még kunyhókat sem építenek maguknak, mert nomád módon vándorolnak.
– Az érzelmek kimutatásában szintén óriási különbségek vannak a különböző nációk között. A japán például nagyon érzelmes nép, hihetetlen mély érzésekkel, ám ezeket takargatják, az érzelmek kimutatása ugyanis náluk gyengeségnek számít. Nem így a mediterrán vidékeken és a melegebb égtájakon élőknél! Az olaszok, a spanyolok, a portugálok vagy a görögök szintén rendkívül érzelmesek, de ők ki is mutatják az örömüket és a bánatukat. A környezeti hatások nyilván nagyban befolyásolják a déliek vérmérsékletét, nem véletlen, hogy az említett területeken élők alapvetően jókedvűek.
– Ami az érzelmi beállítottságot illeti: a skandináv népek híresen érzelemmentesek, ami megint csak összefügg az éghajlattal és az életmóddal. Az északi országokban a melegebb évszakok olyan rövidek, hogy a skandinávok az év túlnyomó részét a négy fal között kénytelenek tölteni, és emiatt a szó szoros értelmében elhidegültek egymástól. A boldogság náluk sokkal mértékletesebben jelenik meg, mint mondjuk a görögöknél. Az eszkimókat ugyanakkor a zord éghajlat ellenére is a világ egyik legérzelmesebb és legboldogabb népeként tartjuk számon, mindenki ismeri például az eszkimópuszi kifejezést. Mélyen vallásosak, intim családi közösségekben laknak, és bár szétszórtan élnek, időről időre mégis összejönnek a nagy családi ünnepekre.
– Az arab világról nem elsősorban a boldogság jut eszünkbe, mivel arról a vidékről általában csak a rossz hírek jutnak el hozzánk, és emiatt torz kép él bennünk az ottaniakról. Pedig a kisázsiai térségben és a Közel-Keleten kimondottan jókedvű, igazán kedves, boldog emberek élnek, akik nagyon családszeretőek. És itt megint visszakanyarodtunk az egész boldogságkérdés alfájához és ómegájához, a családhoz. Az igazán boldog emberek mögött ugyanis mindig ott áll a család, vagy ha nem is a vér szerinti szeretteik, akkor egy összetartó lelki közösség.
Búskomor magyarok
– Borúlátó, búbánatos lelkületű népcsoport a magyar – mondja Tarr Bence László. – Az emberek nagyobbik része örökös megfelelési kényszerben él, miközben „hibakereső üzemmódban” működik: arra összpontosít, ami nem jó, ami nem sikerült, vagy ami negatívumként fogható fel. Holott a mindennapokban sokkal kevesebb rossz történik az emberekkel, mint jó, a többség mégis a negatív élményeket raktározza el. – Érdemes lenne tanulnunk például a mediterrán népektől: ők egy vállrándítással túlteszik magukat a kellemetlenségeken, és örülnek annak, hogy süt a nap, vagy hogy finom a kávé a presszóban. A saját tempójukban élik az életüket, miközben odafig yelnek önmagukra. Ez nem pénzkérdés! A mediterrán népek semmivel sem gazdagabbak nálunk, viszont sokkal boldogabbak, mert az élet apró dolgaiban is örömüket lelik.
» Ezotéria - Boldogságra kárhoztatva
» Ezotéria - Boldogság-meditáció
» Ezotéria - Az Életerő megőrzésének mentális praktikái
Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology
Last updated: 21-12-2021 |
